A Szaturnusz mágneses terének viselkedése két szempontból is szokatlan volt. A mágneses tér egyrészt pulzálni látszott, alkalmanként erősebb rádiósugárzást bocsátott ki. A legfurcsább azonban az volt, hogy a magnetoszféra alapján mért forgási időtartam megnövekedett.
A bolygó egy tengely körüli fordulata eszerint 6 perccel tovább tartott, mint az 1980-as években, a Voyager-szondák mérései alapján. Sejthető volt, hogy nem a bolygó tengelyforgása lassult, hanem egyéb folyamatról lehet szó - a magyarázatra azonban mostanáig várni kellett.
Az eddigi megfigyelések összegzése alapján a jelenség az Enceladus holddal lehet kapcsolatban. Az égitestről kilövellt részecskék egy része töltést nyer, és a Szaturnusz mágneses terének erővonalaihoz kapcsolódik. A Cassini-szonda rádió- és plazmamérései alapján a kiderült, hogy a részecskék egy vastag, gyűrű alakú tartományt formálnak az Enceladus pályája mentén. Ezek közül pedig sok "beragad" a mágneses tér erővonalaiba, és lassítani próbálja a tér mozgását.
A lassítás mértéke függ a befogott részecskék össztömegétől - utóbbi pedig az Enceladus gejzírjellegű kitörései által kidobott anyagmennyiségtől. Elképzelhető tehát, hogy a hold jelenleg aktívabb, mint az 1980-as években. Ugyanakkor az is lehetséges, hogy a megfigyelt változás évszakos jellegű. Utóbbi oka, hogy a Szaturnusz egyenlítője és a vele párhuzamosan mozgó holdak keringési síkja nem esik egybe a Szaturnusz keringési pályasíkjával. Elméletileg ezzel összefüggésben - évszakos jelleggel - is változhat a mágneses térbe befogott részecskék hatása.
Az Enceladusról kilövellt részecskék alkotta gyűrű (kék színnel) plazmaáramlást kelt, és lassítja a Szaturnusz erővonalainak forgását (NASA/JPL/University of Arizona/Ames)
Jelenleg az első változat tűnik valószínűbbnek, vagyis az Enceladus aktivitása befolyásolja a magnetoszférának a holdhoz közeli és feltehetőleg a távolabbi részének forgási sebességét is.
Kereszturi Ákos