Az elmúlt években több olyan megfigyelés is napvilágot látott, amelyek alapján elképzelhető, hogy a vörös bolygó egyes területei az évek során lassan, fokozatosan melegednek. Ezek közül legfontosabb a déli pólussapka tetején lévő állandó szén-dioxid takaró évről-évre megfigyelhető zsugorodása.
Lori Fenton (NASA, AMES) és kollégái a Viking és az MGS szondák megfigyelései alapján megvizsgálták, hogyan változott az elmúlt 20 évben a felszín albedója. Kutatásuk és az ehhez kapcsolt modellek azt igazolták, hogy a marsfelszín egyes részeinek fényvisszaverő képessége érezhetően módosult.
A jelenség magyarázata a felszíni por eloszlásának megváltozásában keresendő: a szél egyes vidékekről elszállítja a port, ezáltal az adott táj sötétebbé válik, ahol pedig felhalmozza, ott világosabb területek alakulnak ki. A kettő aránya és térbeli eloszlása szerint növekszik vagy csökken a bolygó átlaghőmérséklete.
A mérésekből kitűnik, hogy összességében egy körülbelül a földi Afrikával megegyező terület albedója változott legalább 10 százalékkal. Modelljük alapján az elmúlt 20 évben a felszín albedójában mutatkozó változások miatt hozzávetőleg 0,65 fokkal növekedett a bolygó globális átlaghőmérséklete.
A por és a hőmérséklet között összetett kölcsönhatásrendszer működik: a sötétedő és ezért több napfényt elnyelő területek jobban felmelegszenek, emiatt erősebb szelek támadnak felettük, amelyek még több port fújnak el. Ezzel ellentétben a por lerakódásának világosodó területeit a napfény egyre kevésbé tudja felmelegíteni, ezért ott gyengébb szelek a jellemzőek.
A Mars déli sarkvidéke a régebbi Viking- (balra) és az újabb MGS-fotók (jobbra) alapján. Jól látható a két időszak között bekövetkezett sötétedés (NASA)
A jelenlegi modellek és megfigyelések szerint a bolygón több eltérő amplitúdójú és periódusidejű hőmérsékleti változás játszódik le. A forgástengely jelenlegi ferdesége miatt jelentkeznek az évszakos változások egy-egy marsi éven belül, míg a pályaelem-változások következtében hosszabb időskálájú, millióéves eltérések mutatkoznak. A légköri portartalom és a felszíni porborítás változásai a fent említett két tényező közötti időskálán helyezkedhetnek el. Utóbbi a globális porviharok kitörésének valószínűségét is befolyásolja - ez pedig ismételten módosíthatja a poreloszlást, ezzel az albedót, végül pedig a hőmérsékletet.
Kereszturi Ákos