Éléről látszottak az Uránusz gyűrűi

Ritka csillagászati jelenséget sikerült megfigyelni: az Uránusz bolygót, amint gyűrűrendszerére pontosan annak éléről látunk rá. Mivel a gyűrűket 1977-ben fedezték fel, ez az első alkalom, hogy így látjuk őket. Hasonló térbeli helyzet 2049. környékén áll ismét elő.

Egy Nap körül keringő bolygó gyűrűinek látványa a Naptól nézve folyamatosan változik, kivéve, ha az adott gyűrű síkja pontosan a bolygó Nap körüli keringési síkjával esik egybe. A valóságban ez ritka, és a két sík szöget zár be egymással. A Naptól tekintve a bolygó egy keringése során két alkalommal látszik éléről a gyűrűrendszer, amikor a bolygó egyenlítői síkja pont a Nap felé mutat. Ekkor a gyűrű vastagsága, szerkezete jól vizsgálható.

Ugyanakkor, ha nem a Naptól, hanem egy másik bolygóról, esetünkben a Földről figyeljük a jelenséget, változik a térbeli helyzet. A Föld is kering a Nap körül, ezért a megfigyelendő gyűrűs bolygó egy teljes keringése során nem csupán két alkalommal látszanak éléről a gyűrűk. Az eredetileg két időpontból két hosszabb időszak lesz, amelyek alatt gyors egymásutánban többször is előállhat a kedvező térbeli helyzet. Utóbbi időpontok kialakulását tovább bonyolítja, ha a két bolygó pályasíkja nem esik egybe.

Az Uránuszon egy év (tehát a Nap körül végzett egy keringés) 84 földi évig tart, ezért 42 földi évente, éppen 2007 környékén áll elő olyan térbeli helyzet, hogy a gyűrűkre az éléről látunk rá. A fentiek miatt a Földről nézve napjainkban több alkalommal is "kifoghatjuk" ezt a ritka megfigyelései helyzetet. Először idén március 3-án látszott éléről a gyűrűrendszer, majd augusztus 16-án is ilyen helyzet állt elő. A Naptól nézve december 7-én mutatkoznának éléről a gyűrűk, de a Föld térbeli helyzete miatt mi ekkor ezt nem így látjuk. A továbbiakban 2008. február 20-án lehetnénk ismét tanúi hasonlónak - de a bolygó ekkor a Földről nézve a Nap mögött tartózkodik, így nem lesz megfigyelhető.

A legutóbbi ideális geometriai helyzet idején a látványt a Hubble-űrteleszkóp WFPC-2 kamerájával is megörökítették. A mellékelt kép augusztus 14-én készült az Uránuszról és az akkor már majdnem pont az éléről mutatkozó gyűrűrendszeréről. A gyűrűből mindkét oldalon hiányzó rész az a terület, ahol a bolygóról visszaverődő zavaró fény túl erős volt, és ezért ki kellett törölni a felvételből. Elképzelhető, hogy a kép további finomításával a gyűrűk síkjában keringő, eddig ismeretelen holdak közül is sikerül néhányat azonosítani.

Az Uránusz gyűrűi a Hubble-űrteleszkóppal. A kép nagyméretű változatásnak letöltése (NASA, ESA, Showalter)

A ritka jelenséget természetesen sok más obszervatóriumból is megörökítették. Imke Pater (University of California, Berkeley) a Keck Obszervatóriumból készült megfigyelései alapján a mikrométeres méretű porszemcsék térbeli eloszlása jelentősen megváltozott a 21 évvel ezelőtti állapothoz képest. Utóbbit a Voyager-2-űrszonda figyelte meg, amint a bolygó mellett elhaladt. A gyűrűrendszer belső részei sokkal feltűnőbbek lettek azóta, és a korában üresnek mutatkozó zónákban is jelentkezett anyag. A zéta jelű gyűrű pedig több ezer kilométerrel messzebb mutatkozott az Uránusztól, mint 1986-ban, a Voyager-megfigyelések idején. Feltehetőleg nem az anyaga vándorolt kifelé, inkább a gyűrűt korábban alkotó szemcsék tűntek el, talán a bolygóba hullottak, és kissé távolabb újabb törmelék képződött.

Forrás: ESO

A két jobb oldai fotó az Európai Déli Obszervaztórium (ESO) chilei távcsöveivel készült. Az Uránusz, az éléről mutatkozó gyűrűje és néhány holdja augusztus 16-án két órával azután látható, hogy bolygónk áthaladt a gyűrű síkján. A felvétel idején tehát mindössze 0,003 fokos szöget zárt be a Föld iránya és a gyűrűk síkja. A jobb oldali képen a bolygó környezetének kontrasztfokozott fotója látható, ahol a gyűrűk halvány sávként tűnnek fel. A hamisszínes felvétel 1,2 és 1,6, valamint 2,2 mikrométeres hullámhosszon készült a 8,2 méteres chilei VLT teleszkóprendszerrel (ESO, VLT).