Shoukhrat Mitalipov (Oregon Health and Science University, Portland) és kollégái egy tízéves hím Rhesus makákó majom bőrsejtjeit használták fel az állat klónozásához. Mint a Nature című folyóiratban írták: a klónozott majomembriók sejtjeiből további kutatási célokra felhasználható embrionális őssejteket próbáltak kitenyészteni.
Sikerült is két működőképes őssejtvonalat létrehozniuk, amelyekből érett szívizom- és idegsejteket tudtak kialakítani. Egy genetikai marker (az állat örökítőanyagában található jellemző motívum) vizsgálatával sikerült bizonyítaniuk, hogy az őssejtekben található kromoszómák valóban a klónozott (donor) majomból származtak. Főemlősökkel ezt még senkinek sem sikerült végrehajtani. (A korábbi, ember esetében bejelentett dél-koreai eredményekről később kiderült, hogy csalásról van szó).
A majom testi sejtjeivel végzett klónozáshoz a kutatók a hagyományos, ún. nukleáris transzfer (maganyag-átviteli) technikát használták. Ennek lényege, hogy a felnőtt testi sejtből származó sejtmagot egy magjától megfosztott petesejtbe ültetik. (Többek között így fogant a híres klónozott birka, Dolly is.) Ezúttal azonban a donorból származó petesejtek magjának eltávolítására egy jóval hatékonyabb módszert dolgoztak ki. A petesejtben található DNS-t polarizált fény segítségével tették láthatóvá - ez nem ártott annyira a sejtnek, mint a régebben használt festékek és az ultraibolya fény. Hála a kíméletesebb eljárásnak, nagyobb arányban jöttek létre ép, helyesen fejlődő korai embriók, amelyekből őssejteket lehetett kitenyészteni.
Számos szakértő úgy véli, hogy ha sikerülne mindezt emberben is megismételni, annak óriási gyógyászati jelentősége lenne a jövőben. Az embriócsomóból nyert őssejtvonalak laboratóriumi körülmények között korlátlanul szaporíthatók. Mivel még nem kötelezték el magukat semmilyen fejlődési irányba, megfelelő impulzusok hatására elvileg bármilyen sejttípus kialakulhat belőlük. Az embrionális őssejtvonalakból kitenyésztett különféle sejteket lehetne aztán a jövőben gyógyítási céllal visszajuttatni a beteg szervezetébe. Számos betegség ugyanis összefügg sejtek károsodásával vagy pusztulásával, és a módszerrel - amelyet sejtterápiának vagy regenerációs medicinának is neveznek - ezeket pótolni lehetne. Ha maga a beteg lenne a testi sejt-donor, akkor a sejtek nem is lökődnének ki, hiszen genetikai állományuk megegyezik a többi sejtével, így az immunrendszer sajátként ismerné fel őket.
A gyógyászati célok miatt ezt a módszert nevezik terápiás klónozásnak. A donorsejt származhatna olyan emberből is, akinek valamilyen genetikai rendellenessége van - ez a hiba ugyanis a testen kívül, a klónozott sejtekben kijavítható lenne. E genetikailag módosított sejtet visszajuttatva a betegbe bizonyos esetekben lehetőség adódna a gyógyításra.
Teljes szervezet szerencsére nem megy
A portlandi laboratóriumban kidolgozott technika még korántsem tökéletes. A kutatóknak 304 majom-petesejt felhasználásával mindössze két működő embrionális őssejtvonalat sikerült létrehozniuk. Mitalipov és munkatársai továbbra sem tudják, mitől függ a klónozás sikere vagy kudarca. Bár a csoport elsősorban a terápiás klónozás tökéletesítésével foglalkozik, a Rhesus makákó majmok teljes szervezetének lemásolását célzó ún. reproduktív klónozással kapcsolatban is végeztek kísérleteket. Hiába használták azonban a terápiás klónozásnál bevált receptet, itt már nem működött. Úgy tűnik, egy főemlős szervezetét nehezebb lemásolni, mint a többi fajét, mert sokkal pontosabban szinkronizálni kell az embrió és a befogadó anya "működési ciklusát". Az ember reproduktív klónozásához tehát - szerencsére - nem kerültünk közelebb, hatalmas lépést tettünk viszont a humán terápiás klónozás felé.