Atomfegyver-program: három zűrös ország

Több úgynevezett küszöbállam képes arra, hogy önálló atomfegyver-programot indítson. Bár ma nem bizonyítható egyértelműen ilyen kezdeményezés, a helyzet reális megítélése nagyon nehéz. Összeállításunkban az iráni, észak-koreai és pakisztáni helyzetet mutatjuk be.

Észak-Korea

A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság (Észak-Korea) atomfegyver-programjáról a kevés és zömmel megbízhatatlan adatra támaszkodó szakértők korábban úgy vélték, hogy urán és plutónium hasadóanyag előállításával egyaránt foglalkozott az ország.

Észak-Korea az 1980-as évek végén hozzákezdett két nagyteljesítményű gáz-grafit atomreaktor építéséhez, de az építkezést 1994-ben amerikai nyomásra leállították. A kieső villamos energia pótlására az Egyesült Államok néhány évig olajat szállított és új, plutónium gyártására alkalmatlan reaktorok építését ígérte meg, ez azonban nem valósult meg.

2002 októberében az USA az atomsorompó-egyezmény megsértésével vádolta meg Észak-Koreát, mert az ország az amerikai adatok szerint urániumot dúsított. Észak-Korea következetesen tagadta az urándúsítást, viszont elismerte plutónium-programjának létét. Becslések szerint 6-8 atomfegyverre elegendő plutóniumot állíthattak elő. A plutóniumbombák megépítése egyébként bonyolultabb műszaki feladat, mint az uránbombák létrehozása.

A nemzetközi közösség hosszú évek óta igyekezett rávenni Észak-Koreát nukleáris programjának leállítására. Ennek ellenére az ország 2006. október 9-én bejelentette, hogy földalatti atomfegyver-kísérletet hajtott végre. A földrengésjelző állomások rengést észleltek. Közel egy hétig vita folyt arról, hogy valóban atomfegyvert robbantottak-e, és ha igen, mennyiben volt sikeres a kísérlet. Október 14-én az amerikai kormány bejelentette, hogy repülőgépei bombarobbantásra utaló radioaktivitást észleltek a légkörben. A földrengésjelző állomások első értékelésükben eléggé eltérő becsléseket adtak meg a rengés erősségére, ezért a bomba hatóerejére vonatkozó számítások is jócskán eltérő eredményeket adtak. A francia atomenergia-bizottság szerint 1 kilotonnánál kisebb volt a hatóerő. Az Egyesült Államok is hasonló következtetésre jutott.

A bomba alacsony hatóereje hozta felszínre a kétségeket. Valamennyi atomfegyverrel rendelkező állam ennél erősebb, 10-20 kilotonnás kísérleti robbantást hajtott végre elsőre is. Szakértők szerint ebben a méretben a legegyszerűbb az első bombát megépíteni. Elképzelhető, hogy Észak-Korea is ilyen bombát épített, de a kísérlet nem sikerült. Ennek számos oka lehet, pl. nem tudták egyenletesen összenyomni a plutóniumgömböt, vagy a plutónium nem volt elegendően tiszta.

A robbantás után újrakezdődtek, majd néhány hónap múlva sikerrel zárultak a hatoldalú, Észak-Korea, Dél-Korea, USA, Oroszország, Kína és Japán részvételével zajló tárgyalások. Észak-Korea megkezdte atomfegyver-programjának leállítását, felszámolását.

A megegyezés értelmében Észak-Korea bezárta yongbyon-i atomreaktorát. A reaktor leállítását a NAÜ ellenőrei 2007 júliusában igazolták. Ezután amerikai szakemberek hozzákezdtek a reaktor lebontásához. A megegyezés szerint Észak-Koreának 2007. végéig el kellett volna számolnia hasadóanyag (urán és plutónium) készleteivel. Az elszámolás azonban késik, az Egyesült Államok 2008. február végét jelölte meg új határidőnek.

Yongbyon

A program leállításáért cserébe az ország 1 millió tonna fűtőolajhoz jut, amelynek egy részét élelmiszersegélyre válthatja át. Az amerikai Stratégiai és Nemzetközi Tanulmányok Központja és az USA Békeintézetének kutatói szerint vészhelyzet esetén Kína fegyveres erőinek bevetésével helyezné biztonságba az esetleg létező észak-koreai atomfegyvereket. A két ország 1961-ben kötött szerződése lehetőséget ad a fegyveres beavatkozásra.