Az urándúsítók nukleáris háború küszöbére sodorhatják a világot

Ismét fenyegeti-e a nukleáris háború a világot? Képes-e a nemzetközi közösség érvényt szerezni a nukleáris fegyverkezést tiltó egyezményeknek? Milyen műszaki és jogi megoldásokkal lehet útját állni újabb veszélyhelyzetek kialakulásának? Évekig a napi hírek visszatérő témája volt Észak-Korea atomfegyverprogramja, most az iráni atomprogramról közölnek eltérő értékeléseket, az atomfegyverrel rendelkező Pakisztánban pedig bizonytalanná vált a belpolitikai helyzet. Érdemes tehát időről-időre újra végiggondolni ezeket a kérdéseket.

A globális klímaváltozás veszélye miatt ismét előtérbe került a nukleáris energiatermelés, mivel az atomreaktorok semmiféle üvegházhatást előidéző gázt nem bocsátanak ki működésük során. Az atomenergia hasznosítása új fellendülés előtt áll. Az Egyesült Államok, Oroszország, Kína és egy sor más ország jelentős, a mainál nagyobb szerepet szán az atomenergetikának. Az Európai Unió is az atomenergetika térhódítását prognosztizálja, bár még nincs egységes energiapolitikája. Az atomenergia ipar nemzetközi együttműködésben új reaktortípusok kifejlesztésével készül a növekvő igények kielégítésére.

A számos vitát kiváltó Temelini atomerőműCsehországban. A szakértők szerint a közeljövő atomerőművei a maiaknál olcsóbb és biztonságosabb energiatermelést tesznek majd lehetővé

A nukleáris energia hasznosítása elterjedésének útjában álló legnagyobb akadály a nukleáris energia kettős jellege. Az urándúsítás és a kiégett fűtőelemek újrafeldolgozása érzékeny technológia, mert alkalmas fegyveralapanyagul szolgáló, erősen dúsított urán előállítására és a plutónium szeparálására. A "nukleáris dilemma" lényege a békés alkalmazások fejlesztése, elterjesztése a fegyvertechnológiák elterjedése nélkül.

A nukleáris folyamatok alapanyaga: az urán és a plutónium

A természetes urán 0,7%-ban tartalmazza a kedvező maghasadási tulajdonságokkal bíró urán-235 izotópot, a többi az urán-238. Az erőművi reaktorok üzemanyaga 3-6% urán-235 izotópot igényel, tehát az urán eredeti összetételét meg kell változtatni. Erre szolgálnak a különböző dúsítási technológiák (elektromágneses szeparálás, gázdiffúzió, ultracentrifuga, lézer). Az urándúsítás minden változata nagyipari technológia, megvalósítása csak állami keretekben képzelhető el. Atomfegyverek építéséhez az uránt jóval nagyobb mértékben kell dúsítani, a könnyű izotóp arányának meg kell haladni a 90%-ot. Ehhez ugyanazokat a dúsítási technológiákat használják, mint az erőművi üzemanyag készítéséhez. A nukleáris dilemma: egy új urándúsító üzemet építő ország milyen mértékben fogja dúsítani az uránt? Üzemanyagot vagy fegyveralapanyagot gyárt? Erről folyik ma a vita Irán önálló nukleáris programja kapcsán.

A plutónium nem fordul elő a Földön, kifejezetten a nukleáris fegyverek céljára állítják elő az urán egyik izotópjából bonyolult és drága technológiával. Az atomreaktorokban az urán rossz hasadási tulajdonságokkal bíró nehéz izotópja alakul át a könnyű uránizotóphoz hasonlóan jó maghasadási tulajdonságokkal rendelkező plutónium-239 izotóppá. Kellő idejű használat után az atomreaktorokból kiemelt fűtőelemeket újrafeldolgozzák (reprocesszálják), ennek során nyerik ki belőle a plutóniumot. A kiégett fűtőelemek erősen radioaktívak, ezért a feldolgozási technológia veszélyes. Reprocesszálás is csak nagyipari, állami keretek között képzelhető el.

Radioaktív hulladékkal teli francia atomvonat útban Németország felé

Intézkedések és tervek a nukleáris terrorizmus megakadályozására

Terrorista csoportok és szegény, műszakilag nem kellően fejlett államok nem képesek sem urándúsításra, sem a plutónium kinyerésére. Saját urándúsítási vagy plutónium-előállítási lehetőségek híján az alapanyag más forrásokból való illegális megszerzése áll csak nyitva a fegyverkezésre készülő szervezetek előtt. Az atomfegyverrel rendelkező hatalmak dúsító és újrafeldolgozó üzemei kellően védettek, a nemzetközi ellenőrzés elől viszont zártak.

A leszerelési egyezmények végrehajtása során nagy mennyiségű erősen dúsított urán, illetve plutónium kerül(t) ki a szétszerelt robbanófejekből. Erősen dúsított uránt használnak a tengeralattjárók atomreaktoraiban és a polgári szektor kutatóreaktoraiban is. A leszerelt tengeralattjárók, a katonai létesítményeknél sokkal kevésbé védett kutatóreaktorok tehát lehetőséget kínálnak hasadóanyag megszerzésére. Egyre erősödő nemzetközi együttműködés keretében hozzáláttak ezeknek a veszélyforrásoknak a felszámolásához. Teljesen megszüntetnék például az erősen dúsított urán (HEU - highly enriched uranium) felhasználását a polgári szférában. A HEU-anyagot visszaszállítják a gyártó országba, ahol természetes urán hozzákeverésével kis (low) dúsítású, atomerőművekben hasznosítható uránná (LEU) alakítják át.

Nemzetközi dúsítóközpontok

Nemzetközi szervezetek és az atomhatalmak vezető politikusai új javaslatokkal álltak elő a nukleáris dilemma megoldására. Az atomenergetika iránt érdeklődő, eddig saját atomprogrammal nem rendelkező országok számára nemzetközi felügyelet alatt álló erőművi üzemanyag-tartalékot hoznának létre, garantálnák az ellátást. Nemzetközi egyetértés alakult ki abban, hogy az energiatermelő atomerőművek urán üzemanyagát nemzetközi dúsítóközpontokban kellene létrehozni, így az egyes országok számára felesleges lenne saját dúsítókapacitást kiépíteni - így elejét lehetne venni annak, hogy a dúsítást a fegyver minőségig vigyék el.

Oroszország otthont adna egy ilyen létesítménynek, ennek első lépése a friss orosz-kazah egyezmény. A Nemzetközi Atomenergia Ügynökség (NAÜ) támogatja egy nemzetközi dúsítóközpont építését Szibériában, Irkutszktól északra. 2006-ban Warren Buffet amerikai üzletember (a Fortune magazin listáján a világ 2. leggazdagabb embere) több millió dolláros támogatást ajánlott fel egy a NAÜ ellenőrzése és irányítása alatt álló globális nukleáris fűtőanyag-tartalék megteremtéséhez.

Nemzetközi regionális telepeket hoznának létre a kiégett fűtőanyag biztonságos eltemetésére is. Putyin orosz elnök 2006. januárban egy Global Nuclear Power Infrastructure (GNPI) nevű programot javasolt: biztonságos és egyenlő hozzáférést biztosítanának a nukleáris energiához minden ország számára, ha hiánytalanul teljesíti az atomfegyverek elterjedése elleni ún. non-proliferációs kívánalmakat.