Az urándúsítók nukleáris háború küszöbére sodorhatják a világot

Ismét fenyegeti-e a nukleáris háború a világot? Képes-e a nemzetközi közösség érvényt szerezni a nukleáris fegyverkezést tiltó egyezményeknek? Milyen műszaki és jogi megoldásokkal lehet útját állni újabb veszélyhelyzetek kialakulásának? Évekig a napi hírek visszatérő témája volt Észak-Korea atomfegyverprogramja, most az iráni atomprogramról közölnek eltérő értékeléseket, az atomfegyverrel rendelkező Pakisztánban pedig bizonytalanná vált a belpolitikai helyzet. Érdemes tehát időről-időre újra végiggondolni ezeket a kérdéseket.

Nemzetközi egyezmények

A nemzetközileg garantált üzemanyagellátás, a nemzetközi ellenőrzés alatt álló regionális urándúsító üzemek létrehozása és a többi új javaslat 2010-ben napirendre kerül majd a Non-Proliferation Treaty soron következő, ötévenként esedékes felülvizsgálati konferenciáján.

A Non-Proliferation Treaty (NPT) a nukleáris fegyverek elterjedésének meggátlására kidolgozott nemzetközi szerződés, amelyhez 1968-tól csatlakozhatnak egyes országok. Jelenleg 189 tagja van, köztük 5 nukleáris fegyverrel rendelkező állam: ezek az USA, az Egyesült Királyság, Franciaország, Kína és Oroszország. Ezek az országok vállalták, hogy nem adnak át nukleáris fegyvert vagy más nukleáris robbanóeszközt más államoknak, nem segítenek más államokat nukleáris fegyverek létrehozásában. A nukleáris fegyverrel nem rendelkező országok vállalták, hogy nem törekszenek nukleáris fegyver létrehozására. A szerződés betartását a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség ellenőrzi az aláírókkal kötött biztosítéki (safeguard) egyezmény alapján.

Az NPT-t 1990-es évek elejéig nem írta alá az atomfegyverrel rendelkező Kína és Franciaország, távol maradt Argentína, Brazília, India, Izrael, Pakisztán és Dél-Afrika. A hidegháború végeztével Dél-Afrika felhagyott fegyverprogramjával, Argentína és Brazília is lemondott a fegyvergyártás lehetőségéről. A szerződésnek máig nem tagja India, Izrael és Pakisztán.

Bár Irak aláírta 1970-ben a szerződést, az 1991-es, első Öböl-háború után kiderült, hogy Iraknak titkos programja volt atomfegyverek létrehozására. 1997-ben kiegészítő jegyzőkönyvet fogadtak el (Additional Protocol): ez sokkal szélesebb körű információszolgáltatást követel meg, és további jogokat ad a helyszínen dolgozó NAÜ-ellenőröknek. A kiegészítő jegyzőkönyvhöz 10 év alatt 82 ország csatlakozott, egyelőre messze van az általános elfogadottságtól.

Az Egyesült Államokat ért 2001. szeptember 11-i terrortámadás után megtorpant az előrehaladás. Az USA 2002-ben felülvizsgálta álláspontját, biztonsági doktrínájában növelte az atomfegyverek szerepét, bővítette azoknak az eshetőségeknek a körét, amelyekben bevetik nukleáris fegyvereiket. Megtámadhatják például a biológiai vagy vegyi fegyverekkel rendelkező államokat. A NPT megerősítésének szempontjából kritikus lesz az amerikai elnökválasztás kimenetele.

Már a nukleáris fegyverkezést tiltó NPT előtt megegyezés született az atomfegyver-kísérletek tilalmáról. A Szovjetunió, Nagy-Britannia és az USA 1963-ban kötötte meg a részleges atomcsendegyezményt. Ebben vállalták, hogy nem hajtanak végre nukleáris robbantást a légkörben, a világűrben, illetve víz alatt. A föld alatti robbantásokat nem tiltották, egyetlen kikötést szabtak: nukleáris szennyezés nem kerülhetett az adott ország határain túlra. Az egyezményhez a nukleáris hatalmak közül nem csatlakozott Franciaország és Kína. Az USA és a Szovjetunió a SALT-1 szerződéssel együtt 1974-ben megegyezett a föld alatti fegyverkísérletek korlátozásában, vállalták, hogy nem hajtanak végre 150 kilotonnásnál nagyobb robbantásokat.

Az ENSZ 1996. évi közgyűlése által elfogadott átfogó szerződés teljes tilalmat rendel el minden közegben a fegyverkísérletekre (Comprehensive Nuclear-Test-Ban-Treaty, CTBT). 2006 szeptemberére 176 ország aláírta, 132 ratifikálta. A szerződés érvénybe lépéséhez elengedhetetlen, hogy az 1996-ban atomerőművel, kutatóreaktorral rendelkező 44 ország mindegyike ratifikálja. Aláírta, de nem ratifikálta Kína, Kolumbia, Egyiptom, Irán, Indonézia, Izrael, USA, alá sem írta India, Észak-Korea és Pakisztán. Az USA önként vállalta a moratóriumot. Az egyezmény betartásának ellenőrzésére globális ellenőrző hálózatot építettek ki, 92 országban 321 mérőállomás négyféle technológiával (szeizmikus, hidro-akusztikus, infrahang és radioaktív részecskék észlelése). Az állomások kétharmada 2006-ban elkészült, küldi az adatokat a bécsi ideiglenes adatközpontnak.

A hirosimai atombombát ledobó pilóta, Paul W. Tibbets és az Enola Gay bombázó

A cikk második, jövő héten megjelenő részében az atomfenyegetés szempontjából jelenleg legveszélyesebb államok helyzetét tekintjük át.