Klímaváltozás: most Budapestre figyel a világ

Hogyan hat a vízhelyzetre a klímaváltozás? Mit tegyünk a megújuló energiaforrásokkal? És mire költsék azokat a milliókat, ami a Nobel-békedíjjal járt? Testközelből kaphatunk választ ezekre a kérdésekre: Budapesten ülésezik az ENSZ több ezer kutatót tömörítő Éghajlatváltozási Kormányközi Testülete, a tavaly Al Gore-ral együtt díjazott IPCC.

Budapesten tartja 28. ülésszakát az ENSZ Éghajlatváltozási Kormányközi Testülete (Intergovernmental Panel on Climate Change, IPCC). A nem hivatalosan már vasárnap délután megkezdődött találkozó hétfőn a hivatalos elnökségi üléssel folytatódott, amely kedden is tart. Maga az ülésszak szerdán-csütörtökön lesz, ahol több fontos kérdésben is döntés születhet.

"Az igazán izgalmas az, hogy az IPCC éppen most jött Magyarországra" - mondta az [origo]-nak Dr. Faragó Tibor, a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium Stratégiai Főosztályának vezetője, aki az 1990-es évek eleje óta foglalkozik a testület tevékenységével (jelenleg az IPCC magyar nemzeti bizottságának vezetője). A klímaváltozás problémáját elemző, idén 20 éves IPCC több okból is fókuszba került az utóbbi időben: szakértői tavaly fejezték be a negyedik átfogó jelentésüket, és ugyancsak a múlt évben nyerték el a Nobel-békedíjat a közel két évtizedes tevékenységükért (utóbbit Al Gore volt amerikai alelnökkel megosztva kapták).

A budapesti ülésszakon többek között arról is dönteni kell, mire fordítsák a díjjal járó 10 millió svéd korona (körülbelül 262 millió Ft) felét, bár messze nem ez a legfontosabb napirendi pont. Véglegesíteni kell például az éghajlatváltozás és a globális vízhelyzet viszonyát vizsgáló jelentést, amely a földi hidroszféra, illetve a vízkörforgás jövőbeli helyzetének alakulására vázol fel forgatókönyveket a klímaváltozás függvényében. Legalább ilyen fontos annak eldöntése, hogy készüljön-e külön jelentés a megújuló energiaforrásokról abban a tekintetben is, hogy ezek megfelelő alkalmazásuk esetén jelentősen hozzájárulhatnak-e az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentéséhez. A leginkább érdekfeszítő vita pedig majd arról szólhat, miként folytassa tevékenységét a testület, s legyen-e például ötödik átfogó jelentés.

IPCC

Az ENSZ Éghajlatváltozási Kormányközi Testületének (Intergovernmental Panel on Climate Change) megalakulását 1988-ban kezdeményezte a Meteorológiai Világszervezet és az ENSZ környezeti programja, az UNEP. Az idén 20 éves szervezetnek több ezer kutató dolgozik, illetve kutatók és kormányzati képviselők működnek együtt. Munkájuk nyomán az elmúlt két évtized során négy átfogó jelentés készült a bolygónkon végbemenő klímaváltozási folyamat okairól, jellemzőiről. Az IPCC megállapításainak zömét a világ tudós- és döntéshozói közössége szakmailag megbízhatónak tartja és elfogadja. A jelentések alapján ma már nem kérdéses, hogy a klímaváltozással, amelyhez az emberi tevékenység is hozzájárul, számolni kell.

A kulcsfontosságú negyedik jelentés

Annyi bizonyos, hogy az IPCC, de különösen annak negyedik jelentése kulcsszerepet játszott az újabb globális politikai tárgyalási folyamat elindításában. A 2007 decemberében Balin megrendezett ENSZ-klímakonferencia zárómegállapodása, bár a politikai viták miatt nyakatekert módon, de mégiscsak hivatkozik a jelentésre, amely részletesen elemzi és számszerűsíti a klímaváltozás elleni harc legfontosabb elemeit. Eszerint ahhoz, hogy elkerüljük a beláthatatlan következményekkel járó 2 fokos globális hőmérsékletnövekedést, illetve megelőzzük a légköri szén-dioxid koncentrációjának egy kritikus érték (450 ppm) fölé emelkedését, 2050-re legalább 50%-kal kell csökkenteni a globális szén-dioxid-kibocsátást, s ennek eléréséhez már 2020-ig 25-40%-os csökkentést kellene vállalnia a fejlett országoknak.

A Balin elfogadott akciótervbe (Bali Action Plan, BAP) épp az utóbbi miatt nem kerülhetett be közvetlenül az IPCC ajánlása (csak egy lábjegyzet utal rá a szövegben). Az Európai Unió hiába erőltette a dolgot, az mégis megbukott, elsősorban az USA ellenállásán, amelynek álláspontja szerint a konkrét számokról és teendőkről majd a további tárgyalások során kell megállapodni. Így a zárónyilatkozat főszövege mindössze annyit tartalmaz, hogy a globális kibocsátásokat nagymértékben csökkenteni kell, s ehhez minden országnak megfelelő kötelezettségeket kell vállalnia, illetve lépéseket kell tennie.

Fejlettek és gyorsan fejlődők

Az USA fő kifogása továbbra is az, hogy a gyors gazdasági növekedésű fejlődő országok - például Kína és India - nem vállalnak semmilyen konkrét kötelezettséget a klímaváltozás elleni erőfeszítésekben. Ezen országok viszont egyrészt az egy főre jutó kibocsátás alacsony értékeivel, másrészt az úgynevezett történelmi kibocsátással érvelnek: az a véleményük, hogy mivel egy szén-dioxid molekula 100-150 évig marad a légkörben, a jelenlegi felmelegedés zöméért még messze a fejlett országok felelősek. A kompromisszum az lehetne, hogy a gyorsan fejlődők vállalják: kibocsátásuk növekedése a jövőben már meghatározott mértékben elmarad a további gazdasági növekedésüktől - mondja Faragó Tibor.

Itt jön be a képbe a technológia transzferrel kapcsolatos régi kérdéskör: vállalják-e a fejlettek, hogy környezetkímélő eszközökkel - és anyagiakkal - segítik a fejlődőket abban, hogy gazdasági fejlődésük már kevésbé kapcsolódjon össze a szén-dioxid kibocsátásával? A Nature legutóbbi számában megjelent két cikk ebben a tekintetben egyébként kritizálja az IPCC előrejelzéseit: a szerzők szerint a jelentések összeállításakor nem számoltak olyan hirtelen gazdasági növekedéssel, mint az Kína és India esetében jelenleg zajlik, és optimisták voltak a környezetbarát technológiák terjedését tekintve is, amely véleményük szerint lassabb, mint azt korábban gondolták.

Útiterv 2009 végéig

Faragó Tibor elmondta: minden probléma ellenére óriási eredmény, hogy a Kiotói Jegyzőkönyv mellett - és nem helyett, hiszen a jegyzőkönyv alapján szintén folynak tárgyalások arról, hogy a fejlett országok mit vállalnának 2012 után - elindult Balin egy új folyamat. A legfontosabb, hogy ebben a világ minden állama részt vesz, így a Kiotói Jegyzőkönyvet elutasító Egyesült Államok, s a fejlődő országok is hajlandók arról tárgyalni, hogy mit tennének a kibocsátás szabályozása terén. Vagyis a tárgyalások végére valóban egy globális, közös, hosszú távú klímamegállapodás születhet, ha ehhez minden félnél meglesz a kellő politikai akarat.

A bali akciótervhez egy "útitervet" (road map) is csatoltak, mely szerint 2008-ban és 2009-ben legalább 4-4 alkalommal lesznek különféle szintű találkozók. E tárgyalási folyamat első eseménye éppen a napokban zajlott Bangokban, a zárómegállapodást pedig 2009 végén, Koppenhágában fogadnák el.

Amerikai választások

Az USA tekintetében sok múlik a jelenleg zajló elnökválasztási kampány eredményén. Annyit már most lehet tudni, hogy kampányában mindhárom versenyben lévő elnökjelölt új irányt ígért a klímapolitikában. Az elnökválasztás novemberben zajlik majd, ami körülbelül félúton van a koppenhágai csúcsig, és a bangkoki találkozón résztvevők közül sokan úgy látják, hogy addig éppen ezért a tárgyalófelek részéről nem is születik komolyabb döntés klímaügyben.

Az EU a saját útját járja

Mindeközben az unió elindult a maga útján, vállalva, hogy 2020-ra legalább 20%-kal mindenképpen csökkenti a kibocsátást az 1990-es szinthez képest. Az egyoldalú vállalásból következő feladatok pontosítása már meg is kezdődött: folyamatban van például az autógyártókkal való megállapodás előkészítése, továbbá az emisszió-kereskedelem szigorítási, központosítási lehetőségeinek vizsgálata.

Az EU nem zárkózik el a 30%-os csökkentéstől sem, de ezt már feltételekhez köti: egyrészt más fejlett országok is tegyenek hasonló erőfeszítéseket, másrészt a fejlődők, főképp a gyorsan fejlődők legalább a fent említett kompromisszumos megoldást vállalják (például a kibocsátásuk növekedése ne legyen egyenesen arányos a gazdasági növekedésükkel).

Magyarország - EU-tagként - az uniós tagállamokkal megegyező véleményt képvisel. Nálunk a jelenlegi két legsürgetőbb feladat a 2008-2012 közötti kibocsátási kvótakiosztás befejezése, másrészt a Nemzeti Éghajlatváltozási Stratégiában megfogalmazott célok megvalósításának elindítása.

A tavalyi bali konferenciával egy időben nyilvánosságra került értékelés szerint hazánk hatodik helyen áll az éghajlatvédelem érdekében tett lépések tekintetében, megelőzve például Nagy-Britanniát és Dániát. A listát a német Globalwatch és a Climate Action Network Europe készítette, a Föld összes szén-dioxid-kibocsátásának 90 százalékáért felelős 56 fejlett és fejlődő ország 2008-ra érvényes éghajlatvédelmi mutatói alapján. A budapesti IPCC-ülésszak újabb markáns jelzés Magyarország e téren mutatkozó aktivitását illetően, és tovább erősítheti azt a törekvést, hogy a szakértők és a politikusok felhívják a hazai lakosság figyelmét a klímaváltozás és az ezzel kapcsolatos teendők fontosságára.

Nemzeti Éghajlatváltozási Stratégia

Az országgyűlés idén március 17-én egyhangúan elfogadta a 2008-2025-re szóló Nemzeti Éghajlatváltozási Stratégiát. A stratégia legfontosabb elemeivel a nemzetközi kötelezettségeknek tesz eleget, célkitűzései között szerepel az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentése, a klímatudatosság erősítése a társadalomban és az alkalmazkodás a klímaváltozáshoz. A stratégia alapelveit az elfogadását követően minden olyan hazai stratégiai dokumentumban érvényesíteni kell, amely a benne megfogalmazott célokat befolyásolja.