Így épült Budafok víztornya - képes-animációs beszámoló műszaki szemmel

Budafok és környéke folyamatosan növekvő vízigényének kielégítésére új víztorony épült a Tétényi-fennsíkon. Hasonló beruházásra közel harminc éve nem került sor a Fővárosi Vízműveknél. Megnéztük műszaki szemmel.

Az első budapesti vasbeton víztorony az 1900-as évek elején épült Kőbányán, nem sokkal azután, hogy a Parlament helyén, az akkor Flottillenplatz-nak nevezett téren létrehozták Budapest első vízműtelepét. A kőbányait számtalan további víztorony követte: minden korabeli belső városrész és külső peremterület megépítette saját víztárolóját. Ezek nagy része nem pusztán ipari létesítmény, hanem szemet gyönyörködtető építészeti műalkotás is volt egyben. Közülük jó néhány a mai napig áll, bár a vízhálózat egységesítése és korszerűsítése többségüket szépen lassan feleslegessé tette. Jelenleg a főváros napi ivóvízellátásában négy teljesít szolgálatot: a csepeli (3000 m³), a Lakatos utcai (3000 m³), az Eötvös úti (200 m³), illetve idén februártól az újonnan épült budafoki (3000 m³) víztorony.

Mivel magaslati területen található, Budafok és környéke mindig is kritikus pontnak számított a fővárosi vízszolgáltatásban. Már az 1970-es évek végén, amikor a mainál lényegesen nagyobb volt a napi vízfogyasztás - és így e terület ellátási bizonytalansága -, felmerült egy víztorony építésének terve. Az elképzelést nem követte rögtön tett, a konkrét tervpályázatot végül csak 2001-ben írták ki. Az építkezés megkezdése 2003-ban kezdődött, és a kitartó várakozás után idén februárban az új torony a budapesti vízellátó hálózat része lett. Ezzel hosszú távon biztosítottá válik az egyenletes, szünetmentes vízszolgáltatás a Tétényi-fennsíkon.

A víztorony építészeti kialakítása

A pályázati kiírásban a műszaki funkcionális követelményeken túl hangsúlyosan szerepelt az is, hogy az új létesítménynek építészeti értéket kell képviselnie (a pályázatot lásd a Víztorony.hu oldalán). Bár a beérkezett 22 pályamű között monumentális, grandiózus, romantikus hangulatú vagy épp futurisztikus egyaránt volt, a választás végül egy hagyományos, "torony jellegű" építményre esett (a nyertes pályázat bírálata itt olvasható). Ennek különlegessége aszimmetrikus felépítésében rejlik. Az építészek elmondása szerint a "kortárs építészeti megfogalmazásba illeszkedő kialakítása dinamikus hatást kelt".

Ha a főbejárat felől közelítjük meg a víztornyot, elsőre semmi sem tűnik fel, szemből minden szabályosnak hat. Talán csak a szabálytalanul felhasított vonalú bejárati ajtó, illetve a toronyhoz vezető támfalak egyre emelkedő vonala kelt egy kis "gyanút". Ám ha oldalról, pláne messziről szemléljük az építményt, akkor tűnnek csak fel merész vonalai. Már a torony törzse sem hagyományos henger vagy hasáb alakzat: keresztmetszete félbevágott ellipszis, vagyis "patkó" alakú. A víz tárolására szolgáló, gömbsüveg alakú kehely pedig kicsit excentrikusan, eltolva lett a karcsú törzsre helyezve: a két fő alkotórész (kehely, törzs) súlyvonalai nem esnek egybe. A kehely alátámasztását négy konzol is segíti, amelyek a törzsből nyúlnak ki a kehely alsó felülete alá. Mindez olyasféle látványt kelt a szemlélőben, mintha emberi kéz tartaná a hatalmas tartályt. A szerkezet arányait a lehetőségekhez képest úgy tervezték meg, hogy az építmény összhatása könnyed legyen, így a távolból nézve szinte úgy tűnik, mintha a víztartály lebegne az erdő fölött.

Műszaki érdekességek a kivitelezés során

A nem mindennapi építészeti koncepció (az optimális forgásszimmetrikus tartószerkezeti formától való eltérés) különlegesen nehéz feladat elé állította a számításokat végző statikusokat és a kivitelezőket egyaránt. Az alábbi animáción jól nyomon követhetők az építkezés lépései, amelyek közül két kuriózumot érdemes kiemelni: a különleges zsalumegoldásokat és a kéregpanel technológiát.

A kivitelezés talajmechanikai vizsgálatokkal vette kezdetét, majd elkészítették a 19 méter átmérőjű, 3,5 méter vastag, henger alakú alaptestet, amelyhez közel 1000 m³ betont használtak fel. A torony törzsét kúszózsalus technológiával, több lépésben húzták fel. A törzsbe később lépcsőt, liftet építettek, majd töltő és ürítő csővezetékrendszert szereltek.

Vasbeton víztornyoknál a tartály kialakításának egy lehetséges módja az, ha a szerkezetet a földön kibetonozzák, majd hidraulikus emelőberendezések segítségévek a törzs mentén felhúzzák, és a helyére illesztik. Ám kiderült, hogy az excentrikus szerkezet miatt itt ennek a szokásos módszernek az alkalmazása meglehetősen kockázatos lenne. Többek között azért, mert a kehely felhúzása során a szerkezetben kedvezőtlen, a betont megrepeszteni képes erőhatások alakultak volna ki. Nem volt más hátra: a kelyhet a végleges helyén, vagyis 24 méterrel a talajszint fölött kellett kialakítani.

Ahhoz, hogy a kehely alsó részének betonozását meg tudják kezdeni, roppant összetett zsaluzatot kellett a törzs köré építeni. A 10 méter sugarú, 700 m² felületű, helyenként majd 30 méter magas zsaluzat lélegzetelállító látványt nyújtott (felvételek a zsaluzatról és a víztorony elemeiről képgalériánkban).Ez a 3500, egyenként 1,8 méter magas keretből álló "állvány-erdő" tartotta a magasban a lassan szilárduló beton súlyát. Egy bizonyos átmérő elérése után azonban át kellett térni az ún. kéregpaneles technológiára, ugyanis az egyre terebélyesebb állványzat egyre nagyobb összegeket emésztett fel.

A kéregpaneles technológia alkalmazásának ötlete az építkezés során pattant ki a kivitelezők fejéből. Olyan gömbszegmens alakú monolit betonrétegeket gyártottak le előre a földön, amelyek együttesen a kehely formáját adták ki. Összesen 60 darab, 7 cm vastag, acélbordákkal merevített panel készült. Ezeket a rendkívül karcsú elemeket egyesével felemelték, és körben haladva rögzítették a már korábban, az állványerdő segítségével elkészített alsó kehelyrészhez, illetve kikötötték a törzshöz. Amint körbeértek, a vékony panelokra további 33 cm-nyi betonréteget húztak.

Mindeközben a kehelyben kialakították a kétrekeszes víztartályt, a kehely felső peremére merevítő gyűrűt építettek, végül tetőszerkezetet húztak az egész fölé. Utóbbit úgy tervezték meg, hogy a víztorony adott esetben kilátóként is működhessen. A liftből kilépve előbb kilátóteraszra jut az ember, ahonnan a körbefutó járdán végigsétálhat a kehely kerülete mentén, gyönyörködve Budapest teljes panorámájában. A kilátás a víztoronyból csodaszép, ám a kilátó egyelőre nem látogatható.