Felhőképződés kozmikus hatásra

Egy új tanulmány alapján mégsincs olyan erős hatása a kozmikus sugaraknak a felhőképződésre és az éghajlatra, mint azt korábban feltételezték.

Régi elgondolás, hogy a világűrből érkező kozmikus sugárzás (nagyenergiájú atommagok) befolyásolhatja bolygónk éghajlatát. A feltételezés háttere, hogy a légkörbe jutó töltött részecskék elősegítik az ún. aeroszolok képződését, tehát az apró szilárd vagy folyékony szemcsék kialakulását. Ezek a vízpára kiválásának kedveznek, azaz segítik a felhőképződést.

A bolygónkat érő kozmikus sugarak intenzitása és a naptevékenység között szoros kapcsolat van: erős napaktivitás idején az intenzívebb napszél kevesebb töltött részecskét enged lejutni a Föld légkörébe, ekkor tehát a fenti hatás szerint gyengülnie kell a felhőképződésnek. Eszerint napfoltminimum idején növekedne a felhős területek kiterjedése, ettől pedig bolygónk albedója (fényvisszaverő képessége) is - utóbbi végső soron csökkentené a globális átlaghőmérsékletet.

Vitalij Ruszov (Nemzeti Műszaki Egyetem, Ukrajna) vizsgálatai szerint a jelenség a közelmúltból ki is mutatható, idős anyagminták vizsgálata alapján. A szakember az elmúlt 750 ezer évből nyert adatokat elemezve ilyen jellegű kapcsolatot azonosított a globális átlaghőmérséklet és a naptevékenység között.

A fenti eredményt azonban néhány szakember a benne lévő bizonytalanságok miatt nem tartotta kielégítőnek. Terry Sloan (University of Lanchester) és Arnold Wolfendale (University of Durham) hasonló vizsgálatokat végzett, ezúttal az ISCCP-program keretében. Utóbbi egy olyan nemzetközi együttműködés, amely a Föld felhőzetének és éghajlatának változását több műhold adatai alapján együttesen tanulmányozza.

Az új megfigyelések szerint egyes szélességi zónákban felismerhető ugyan a fentiekhez hasonló tendencia, ám bolygónk egészét tekintve nem mutatkozik erős kapcsolat a légkörbe érkező kozmikus sugarak fluxusa és a felhőborítottság között. A felmérés alapján a kozmikus sugarak a felhők mennyiségét maximum 23%-os mértékig befolyásolhatják. A hatás tehát létezhet, de lényegesen gyengébb, mint korábban feltételezték.