Helyén az új japán modul főegysége

Sikeresen befejeződött az első űrséta, amelynek során kiemelték és az űrállomáshoz csatlakoztatták a Kibo-rendszer legnagyobb egységét.  

A Discovery űrrepülőgép május 31-én startolt, majd június 2-án összekapcsolódott a Nemzetközi Űrállomással. A jelenlegi küldetés (STS-124) ismét fontos lépés az űrállomás teljes kiépítése felé - elsősorban a japánok számára, a Kibo-rendszer részeinek összeállítása miatt.

Az első űrsétát Michael Fossum és Ronald Garan hajtotta végre, amely a terveknek megfelelően 6 óra 48 percen keresztül tartott. A munka során az űrrepülőgép robotkartoldatát lecsatolták az ISS robotkarjától, utóbbi ezzel szabaddá vált, és hozzákezdhettek a Kibo PM-moduljának kiemeléséhez.

Első lépésként kioldották a Discovery rakterében a rögzítőszerkezeteket, majd az új modult a robotkarral az űrállomás Harmony nevű moduljához mozgatták, és ott rögzítették. A 11,2 méter hosszú és 4,4 méter átmérőjű, közel 16 tonnás modul belseje kutató- és lakóhelyet biztosít majd az asztronautáknak. Az egység az eddigi adatok alapján tökéletes állapotban van, a tervek szerint szerdán nyitják fel és lépnek a belsejébe az asztronauták.

A Kibo PM-egysége még a Discovery rakterében (NASA)

A kiemelés (balra), és a Harmony-modulhoz való rögzítés pillanata (jobbra) (NASA TV)

Az űrsétán az űrállomás egyik napelemszárnyát mozgató, SARJ jelű motort is megvizsgálták, amely akadozott az elmúlt időszakban. A jelek alapján a forgó és ezért mechanikusan súrlódó rész borítása megsérült, és onnan szabadult fel némi fémforgács, ez okozta a zavarokat. A vizsgálat alapján a töredékeket el tudják távolítani valamelyik űrséta során. A gond inkább az, hogy egy olyan sérülés is keletkezett a forgó részeken, amely idővel tovább romolhat.

A Discovery néhány olyan kiegészítő felszerelést is felszállított, amelyek segítségével a Zvezda modulban lévő toalettet akarják megjavítani. A jól működő mellékhelyiségre nagy szükség van, jelenleg ugyanis az asztronauták a Szojuz-űrhajóba járnak a kisdolog elvégzéséhez - ám utóbbi befogadóképessége korlátozott.

A Discover startja (NASA)

Sérülések a start folyamán

Mint arról korábban már beszámoltunk, a Discovery startja során több szigetelésdarab is levált a rendszerről, igaz, a NASA szerint már veszélytelen magaságban. Bár a levált töredékek meglepően nagyok voltak, a távolodó hajtóanyagtartályon nem látszott, hogy honnan hiányoznak a szigetelésdarabok.

A lehetséges sérülések részletes feltárását még nem végezték el, mivel az űrrepülőgép hasi részének eléréséhez szükséges robotkartoldatot - mint fent már említettük - csak most szerelték le az űrállomás külső felületéről, ahova az utolsó repülés során átmenetileg rögzítették. Eddig négy olyan potenciális helyet jelöltek ki a szakemberek a borításon, ahol tüzetesebb elemzésre lesz majd szükség.

Ezúttal a 39A jelű startpad is erősen sérült az indítás során. A hőszigetelő borítás sok darabját letépték a hajtóműből kiáramló gázok, és a töredékeket a gyorsan áramló gáz nagy távolságra szállította.

A startpad sérült felülete, ahonnan a hőszigetelő téglákat leszakította a hajtómű lángcsóvája (NASA)

A leszakított és szétdobált téglák (NASA)

Az indítóállást az 1960-as évrk óta használják, elsőként az Apolló-űrhajókat indították innen. A hajtóművekből kiáramló forró, több ezer fokos gázoknak eddig jól ellenállt, a mostani az eddigi egyik legsúlyosabb sérülése.

A következő napokban kinyitják a Kibo PM-egységét, és megkezdik a felélesztését. A következő űrsétán pedig a japán robotkart rögzítik a végső helyére, majd a Kibo rendszer múltkor felszállított PS-egységét csatlakoztatják át a mostani egységhez.

Pillanatok Mike Fossum és Ron Garan első űrsétájáról (NASA)