Kárpótolnák a Plútót

Két évvel a Plútó "lefokozása" után újabb égitestcsoport elnevezés született a távoli objektumokra: a plutoida, amelynek megalkotása további kérdéseket vet fel. 

Két éve nagy vihart kavart a korábban kilencedik bolygónak tekintett objektum, a Plútó "lefokozása", amelyet ma már 134340 sorszámú apró égitestnek neveznek, akárcsak egy kisbolygót. A Nemzetközi Csillagászati Unió nemrég új határozatot hozott a Naprendszer apró égitestei és a bolygók besorolásával kapcsolatban: új fogalomként megalkották a plutoida kifejezést.

Ezt azon égitestekre alkalmazzák, amelyek a Plútóhoz hasonlóan a Neptunusznál messzebb mozognak a Nap körül, emellett tömegük elég nagy ahhoz, hogy saját gravitációs terük révén alakjuk forgási ellipszoidot vegyen fel. Ugyanakkor mégsem tartoznak a bolygók közé, mivel annyira nem nagy a tömegük, hogy a pályájuk környezetéből különböző gravitációs zavarok kifejtésével kiszórták volna a többi apró égitestet.

Egyszerűen fogalmazva egy plutoida olyan, a Neptunusznál távolabb lévő égitest, amely nem bolygó (ezért nem söpörte tisztára a környezetét), azonban közel forgási ellipszoid alakú. Utóbbi szempont a definíció problematikus része: egyrészt nem minden égitestnél lehet ezt egyforma pontossággal megállapítani, hiszen nehéz ezeket a távoli objektumokat megfigyelni. Másrészt nincs definiálva, hogy a kérdéses ideális forgási ellipszoid alaktól milyen mértékű eltérést fogad még el a meghatározás.

Elméletileg méret szempontjából sem egyértelmű a helyzet, hiszen nem mindig a nagyobb égitest alakja áll közelebb a forgási ellipszoidhoz. Egy kisebb, de képlékenyebb anyagú égitest alakja jobban közelítheti a forgási ellipszoidot, mint egy nagyobb, de keményebb anyagú alakja. Az anyag mellett a korábban átélt hőhatás is fontos: ha két azonos anyagú objektum egyike például egy becsapódástól vagy árapály hatástól egykor annyira felmelegedett, hogy képlékennyé vált, forgási ellipszoid alakot vett fel, míg például egy ilyen hőhatásban nem részesült, de nagyobb objektum is maradhat "szabálytalan" alakú.

Az új csoportnév, a plutoida eddig csak két ismert objektumra illik: a Plútóra és az Erisre (2003 UB313). A helyzetet az is bonyolítja, hogy az elmúlt években szakmai körökben elterjedt a plutínó kifejezés. Utóbbi a Plútóhoz hasonló dinamikai helyzetben lévő, hasonló pályán mozgó égitesteket jelöli - tömegüktől és alakjuktól függetlenül. E kategória létjogosultságát tudományos érvek indokolják, és ide több száz égitest tartozik már napjainkban is. Elmondhatjuk tehát, hogy a ma ismert plutínók közül csak egy égitest: a Plútó tartozik a plutoida csoportba. Az Eris messzebb kering a Nap körül, ezért nem plutínó, viszont nagy mérete miatt az új csoportnak tagja.

A Neptunusz térségében, és annál távolabb mozgó nagyobb égitestek, alul a Föld arányos méretével (NASA)

A következő évek eseményei döntik majd el, hogy az új elnevezés meghonosodik-e szakmai körökben. Érdekesen alakult a szintén fiatal törpebolygó kifejezés helyzete: egyesek használják, mások viszont feleslegesnek tartják. A plutoida megnevezéssel kapcsolatos kérdések hamarosan rendeződhetnek, ugyanis néhány éven belül feltehetőleg annyira megnő a Neptunuszon túl ismert égitestek száma, hogy az eldönti a helyzetet.

A Plútó térségében lévő objektumok csoportjai: a plutínók egy szűkebb térrészben fordulnak elő, míg a javasolt plutoida csoport tagjai nagyobb távolságban is lehetnek (NASA)

A Plútó lefokozását egyébként nem csak szakmai körökben követték figyelemmel. Az elmúlt évek egyik legnagyobb médiavisszhangot kapott csillagászati eseménye volt ez, amelynek révén emberek milliói hallottak róla, hogy a Neptunuszon túl temérdek apró égitest kering még a Nap körül. A sokat kritizált "lefokozás" szakmailag maximálisan indokolt volt, az ismeretterjesztés számára pedig szinte nagyobb hasznot hajtott, mint bármely korábbi, a nagyközönséget célzó megmozdulás.