Gumikacsákkal vizsgálják a Titanicot elsüllyesztő gleccsert

Valószínűleg a grönlandi Jakobshavn-gleccser a Titanicot 1912-ben elsüllyesztő jéghegy forrása. A szárazföldről származó jég 7 százaléka napjainkban is innen érkezik a Világtengerbe. Most kilencven gumikacsa bevetésével vizsgálják a belsejében zajló folyamatokat.   

"Senki sem tudja, hogy mitől lódulnak meg nyaranta a gleccserek" - mondta Alberto Behar, a NASA sugárhajtás laboratóriumának (JPL) munkatársa. A sárga játékfigurák azonban választ adhatnak a kérdésre. Ez azért fontos, mert a globális felmelegedés miatt olvadó szárazföldi jég emeli a tengerek vízszintjét. Ha az Északi-sark térségében elolvadna az összes szárazföldi - vagyis főként grönlandi - jég, akkor 7,3 méterrel emelkedne a tengerszint - magyarázta a kutatás vezetője.

Egy elmélet szerint a nyári nap megolvasztja a felszíni jeget, gleccsertavakat fakaszt, amelyek alatt függőleges kürtők, úgynevezett gleccsermalmok keletkeznek. Ezeken keresztül a víz egy része eljut egészen a gleccser alapzatába, ahol olyan hatást fejt ki, mint a gépolaj egy mechanikus szerkezetben, és ettől aztán felgyorsul a gleccsermozgás.

A gumikacsák, illetve egy GPS-rendszerrel és más mérőműszerekkel felszerelt, futball-labda nagyságú szerkezet sokat elárulhat a gleccseren belüli világról. Behar és munkatársai augusztusban eresztették a kacsaflottát és a szondát helikopterről a gleccserre egy olyan ponton, ahol az olvadékvíz a felszín alá bukik. A gumikacsákra három nyelven is felírták, hogy "tudományos kísérlet", és egy email-címmel is ellátták őket. Ha felbukkannak, és a megtaláló jelzi, hogy kifogott egy "tudományos gumikacsát", akkor meg lehet állapítani, hogy hol távozott a víz a gleccserből.

A szonda még több információval szolgálhat. A GPS segítségével követni lehet az útját a jégtömegben. A hőmérséklet-, a nyomás- és a sebességmérő adatai alapján feltárható, hogy merre vannak zuhatagok, örvények és vízesések, amelyek felgyorsítják a vízáramlást.