Elindult az indiai Hold-szonda

Szerdán hajnalban, helyi idő szerint 6 óra 20 perckor az India keleti partvidékén található Satich Dhawan Űrközpontból sikeresen elindult India első űrszondája, amely a Holdat vizsgálja. Maga a szonda, a hordozórakéta és a kommunikációs rendszer indiai, de a program széles körű nemzetközi együttműködés keretében zajlik, amelyből a NASA és az ESA több műszerrel is kiveszi a részét.

A Chandrayan-1 a szintén indiai készítésű PSLV (Polar Satellite Launch Vehicle) hordozórakétával startolt a Sriharikota-szigetről. A 45 méter magas hordozóeszköz starttömege 295 tonna, és még az 1990-es években fejlesztették ki. Először 1994-ben használták, amikor az IRS-P2 jelű műholdat állította pályára. Ezúttal a Chandrayan-1 volt a hasznos teher rajta, amely összesen 1304 kilogrammot, üzemanyag nélkül pedig közel 500 kilogrammot nyom. Tervezett élettartama két év, összköltsége 83 millió amerikai dollár. A szonda elsősorban indai fejlesztés, de az ESA, a NASA és a Bolgár Űrügynökség több műszerrel is közreműködik a programban - amiből szerény formában Magyarország is kiveszi a részét.

Az űreszköz feladata sztereófelvételek rögzítése, a Hold felszínének topográfiai térképezése, a kémiai összetétel vizsgálata, ezen belül elsősorban a sarkvidéki kráterek tanulmányozása, az ott esetleg előforduló vízjég azonosítása. Feladatai közé tartozik a nagy becsapódásos medencék összetételének térképezése, és ebből a felszín alatti térség ásvány- és kőzettani jellemzőinek megállapítása. Utóbbi vizsgálat fő területe a Délipólus-Aitken-medence, amelynek belső részén a köpeny anyaga a felszínre juthatott egy nagy becsapódás során.

A Chandrayan-1 90 kilogrammnyi műszerparkja az alábbi berendezésekből áll.

• Térképező kamera (Terraim Mapping Camera, TMC): 40 kilométer széles sávban 5 méteres felbontással örökíti meg a felszínt.
• Hiperspektrális képfelvevő (Hyper Spectral Imager, HSI): ásványtani térképezést végez 400 és 900 nanométer közötti tartományban 15 nanométeres felbontással, a felszínen 80 méteres részleteket elkülönítve.
• Lézeres magasságmérő (Lunar Laser Ranger, LLR): a felszín topográfiáját határozza meg.
• Röntgenfluorszcens spektrométer (X-ray fluorescence spectrometer, CIXS): 1 és 10 keV közötti energiatartományban 25 kilométer felbontással térképezi a felszínt, elsősorban magnézium, alumínium, szilícium, kalcium, titán és vas elemeket azonosítva, emellett a Napból származó röntgensugarakat is detektálja.
• Nagyenergiájú röntgen- és gammaspektrométer (High energy X-ray / gamma spectrometer, HEX): 30-200 keV közötti tartományban elemzi a felszínről érkező sugárzásokat, és ez alapján 40 kilométeres felbontással térképezi elsősorban az uránium, tórium, ólom, radon és egyéb radioaktív elemek eloszlását, illetve ezek gáz halmazállapotú felszabadulását.
• Becsapódó szonda (Moon Impact Probe, MIP): videókamerát, tömegspektrométert és S hullámsávú rádióadót szállító űreszköz, amely a fő egységről leválva a felszínbe csapódik.
• Atomelemző (Sub-keV Atomic Reflecting Analyzer, SARA): az ESA detektora, amely kis energiájú, a felszínről származó semleges atomokat azonosít.
• Ásványtani térképező (Moon Mineralogy Mapper, M3): a NASA által szponzorált képalkotó spektrométer, amely a felszín összetételét vizsgálja.
• Közeli infravörös spektrométer (Near Infrared Spectrometer-2, SIR-2): az ESA által készített műszer, amely a felszín összetételét térképezi. Hasonlít a SMART-1-szondán üzemelt detektorhoz.
• Mini-atomelemző (S-band mini SAR): a NASA által szponzorált berendezés, amely S-hullámsávú, 2,5 GHz frekvenciájú polarizált rádiójeleket bocsát ki, és azok visszaverődése alapján következtethet jégre a felszíni anyagban.
• Sugárzásmérő (Radiation Dose Monitor, RDM): bolgár berendezés, amely a Hold környezetében jellemző sugárzásokat tanulmányozza.
• A szonda emellett egy becsapódó egységet old majd le magáról, amely a felszínnel ütközik.

A szonda műszerei (ISRO)

A szonda kísérőnk körül poláris pályán, mintegy 100 kilométerrel a felszín felett fog keringeni. A küldetés technológiai célja, hogy India együttesen próbálja ki a hordozórakétáját, a Hold-szonda technikai kivitelezését, a megfigyelések tudományos feldolgozását, és az irányító-, valamint kommunikációs rendszert. A küldetés kezdeti lépésnek is tekinthető az indiai holdprogramban.

A Chandrayan-1 és hordozórakétája a starthely felé tart (AFP)

A tervek alapján a következő űreszköz, a Chandrayan-2 már egy leszállóegységet és azon egy rovert is vinne a Hold felszínére. Ez a program is jól mutatja, hogy a távol-keleti térségben kisebb versengés indult meg az űrtevékenységen belül a Hold kutatása tertületén.