Lebukott állatok - az élővilág leleplezései 2008-ban

Komplett biológiai fegyvertár a fenyőszúban, 12 pohár bor egy éjszaka alatt, élőhely egy bányában két és fél kilométerrel a földfelszín alatt - ritka és szélsőséges viselkedésformák, váratlan allűrök, megdöbbentő jelenetek. 2008-ban az élővilág számtalan eddig nem ismert arca tárult elénk, rég nyomaveszett élőlények bukkantak elő, különös együttélések lepleződtek le.

A legiszákosabb

Tizenkét pohár bornak megfelelő mennyiségű alkoholt fogyaszt éjszakánként a nyílfarkú mókuscickány, mégsem részegedik le soha. A Malajziában és Thaiföld déli részén őshonos apró állat a bertam pálma nektárját fogyasztja, amelynek alkoholtartalma a legmagasabb a természetes tápanyagok közül, esetenként eléri a 3,8 százalékot. A növény egész évben virágzik, az éjszakai életmódot folytató emlős így krónikus nektárfogyasztó.

Ajánlat: Megtalálták a legiszákosabb élőlényt

A patkány méretű, átlagosan 45 gramm súlyú nyílfarkú mókuscickányok (Ptilocercus lowii) életvitelét éveken keresztül vizsgáló német kutatócsoport szerint a bertam pálma nedve a faj legfőbb tápláléka. A példányok naponta két órát töltenek nektárszívással. "Ez sokkal több idő, mint amennyit bármely más táplálékfajtára fordítanak" - mondta Frank Wiens, a Bayreuthi Egyetem állatpszichológusa. Napi alkoholfogyasztásuk emberi mértékre átszámítva 12 pohár bornak felel meg, a mókuscickány így a legiszákosabb élőlény a földkerekségen.

"Ettől a mennyiségtől minden éjjel részegnek és minden nappal másnaposnak kellene lenniük, ilyesminek azonban nyomát sem tapasztaltuk" - számolt be a kutatásvezető. A hatás elmaradásának oka Wiens szerint a kivételesen hatékony anyagcsere: a mókuscickány szervezete sokkal gyorsabb méregtelenítésre képes, mint az emberi szervezet.

A kutatók szerint a nektárszívó mókuscickányok miatt valószínűleg újra kell gondolni az emberi alkoholfogyasztással kapcsolatos teóriákat. A mostanáig hivatalosan elfogadott tudományos álláspont szerint az ember a sör megjelenése előtt, vagyis az időszámítás előtti kilencezres éveket megelőző időkben a túlérett gyümölcsökön kívül egyáltalán nem fogyasztott alkoholt. A vizsgálat azonban azt igazolja, hogy az alkoholfogyasztás már a főemlős-evolúció korai szakaszában megjelent. A mókuscickány ugyanis valójában nem a cickányok rendjébe tartozik, hanem külön rendet alkot, és a főemlősök 55 millió éve élt közös ősének legközelebbi élő rokona. "Az alkoholfogyasztás a mókuscickányoknál a természetes kiválasztódás eredménye, ezért valószínű, hogy van valamilyen funkciója, valami haszna a szokásnak" - mondta Wiens. A kutatás következő feladata ennek felderítése, amivel az emberi alkoholfogyasztás hátterét is jobban megértjük.

A leghosszabb

Ajánlat: A világ leghosszabb rovarát azonosították Londonban

Idén októberben kiderült, hogy egy Borneón befogott, közel 57 centiméteres botsáska a világ leghosszabb ismert rovara. A sáskát még 1989-ben egy borneói falu lakója mutatta meg Datuk Chan Chew Lun malajziai amatőr természetbúvárnak, aki az egyedet később a londoni Természettudományi Múzeumnak ajándékozta - azóta is ott őrzik. A Phobaeticus chani-nak, azaz "Chan megabotjának" keresztelt fajból eddig mindössze három - két hím és egy nőstény - példányt találtak a malajziai Sabah tartományban.

Az eddigi csúcsot szintén egy botsáska tartotta, az új faj azonban több mint egy centiméterrel hosszabb, s mivel az előző több mint száz éven át számított csúcstartónak a rovarok világában, érthető, hogy a felfedezés hatalmas meglepetés volt a rovarkutatók számára.

A legmagányosabb

Ajánlat: Megtalálták a legmagányosabb fajt

Amerikai kutatók 2,8 kilométer mélyen a földfelszín alatt fölfedezték a világ első olyan ökoszisztémáját, amelyet egyetlen biológiai faj - egy baktérium - alkot. A Desulforudis audaxviator nevű pálcika alakú organizmus teljes elszigeteltségben, sötétségben, oxigén nélkül, 60 Celsius-fokon tenyészik a dél-afrikai Mponeng aranybányában, Johannesburg közelében. A mélybe vezető hosszú vándorútja folyamán az evolúció olyan génekkel vértezte fel ezt a sokoldalú élőlényt, amelyek segítségével meg tud birkózni a különböző környezeti hatások rendkívül széles skálájával.

Mégsem a leglustább

Májusban a világ leglustábbnak tartott állata okozott meglepetést a Dél-Amerika esőerdeiben kutató biológusokat. Egy német, amerikai és svájci kutatókból álló csoport Panama trópusi erdeiben fogott be lajhárokat. Az állatokra az alvással összefüggő agyműködést követő készüléket szereltek, majd szabadon bocsájtották őket.

Ajánlat: Megdőlt az állatvilág egyik nagy mítosza

Eddigi ismereteink szerint a kizárólag levelekkel táplálkozó lajhárok - kalóriaszegény étrendjük miatt - napi több mint 16 órát alvással töltenek. Ezt bizonyították a korábbi, fogságban élő egyedeken végzett megfigyelések. Igazi meglepetést jelentett hát, amikor kiderült, hogy a vadonban megfigyelt példányok ennél lényegesen aktívabbak: átlagosan "csupán" 9,6 órát alszanak naponta, kevesebbet, mint akár az oroszlánok.

Neil Stanley, brit alváskutató szerint logikus a különbség - a fogságban tartott állatok mindent megkapnak, amire szükségük van, ezért szinte minden fajnál megfigyelhető, hogy ilyen körülmények között több időt töltenek alvással.