Tíz éve a Föld körül a Nemzetközi Űrállomás - képes építéstörténet

Az űrkorszak kezdete óta nem volt kérdéses, hogy kellene egy igazán nagy, állandóan a Föld körül keringő laboratórium, ahol a súlytalanság előnyeit kihasználva lehetne kísérleteket folytatni. A sok szempontból sikeres, ám pályafutását ócskavasként végző orosz Mir után napjainkra lényegében el is készült az eddigi legbonyolultabb és legdrágább űreszköz. 

Az ISS szerkezeti elemeit a bővítés során úgy kapcsolták egymáshoz, hogy azok folyamatosan biztosítsák a bázis működését - ugyanakkor a bővítéssel párhuzamosan egy-egy elemnek változott az ideális elhelyezése. A napelemtábláknál is kellett áthelyezéseket végrehajtani, amelyek a becsukás, majd kinyitás során néhol összeakadtak. Az alábbi felvételen Scott Parazynski űrhajós erősíti meg az egyik napelemtáblát, amely az összecsukás, majd kinyitás során megsérült. Az alábbi fotón pedig az átszerelést követő állapotban látható az ISS, amely már tartalmazza a Harmony modult (lent középen), amihez később a Columbus és a Kibo modulokat kapcsolták.

Az ISS a maihoz közeli állapotban, a napelemek áthelyezése után (NASA)