Súlyos lepényhal-csapás az evolúcióelmélet ellenfeleire

Egy fiatal amerikai kutató fölfedezései újabb komoly csapást mérnek a kreacionista tanokra, egyúttal megoldanak egy olyan evolúciós rejtélyt, amely annak idején még Darwint is zavarba ejtette. Három újra megvizsgált ősmaradvány igazolja, hogy a lepényhalak szeme fokozatosan tolódott egy oldalra az idők során. Az ilyen átmeneti alakok erősítik leginkább az evolúció elméletét.

A lepényhalak mindig is furcsa teremtményeknek számítottak. Noha a fiatal, fejlődő állatok szemei még a koponya két oldalán helyezkednek el - éppúgy, mint a "normális" halaknál -, mielőtt elérnék az ivarérettségüket, az egyik szem átvándorol a koponya túloldalára.

Számos tudós - köztük Darwin - amellett tört lándzsát, hogy ez a sajátosság fokozatosan alakult ki az evolúció folyamán, sok-sok lepényhal-generáción át (a ma élő állatok embrionális fejlődésük során felgyorsítva ismétlik meg a hosszú idő alatt bekövetkezett fajfejlődési folyamatokat). Ám ha ez valóban így történt, akkor valaha létezniük kellett átmeneti formáknak, részben eltolódott szemekkel. Az ősmaradványok között eddig nem találtak ilyeneket, ami komoly érv volt az elgondolás ellen mind a kreacionisták (lásd később), mind azok számára, akik az evolúcióban bekövetkezett hirtelen ugrások mellett érvelnek.

Most azonban gyökeresen megváltozott a helyzet. Matt Friedman, az illinoisi Chicago Egyetem evolúcióbiológus doktorandusza egyszerre három ilyen átmeneti alakra bukkant. Bécsben fölfedezte egy ősi lepényhal eddig ismeretlen új faját, és új magyarázattal állt elő egy már ismert, londoni fosszilis halfaj két példányával kapcsolatban. Eredményeit a Nature közölte.

Új faj a múzeumi fiókban

Friedman a bécsi Természettudományi Múzeumban kutatott a régi fosszíliák között, amikor rábukkant a Heteronectes chaneti névre keresztelt új fajra. "Amikor először megpillantottam az ősmaradványt, meghatározatlanul hevert az olaszországi Monte Bolcából előkerült, feldolgozatlan fosszilis haldarabokat tartalmazó egyik fiókban. Akkori állapotában egyáltalán nem tűnt ígéretes anyagnak - porral és korommal borított, töredékes példány volt" - emlékszik vissza fölfedezésére. Miután gyenge savval kezelte a kőzetet és föltárta a benne rejlő fosszíliát, egyértelművé vált, hogy új fajról van szó, mégpedig egy olyanról, amelynek kifejezetten aszimmetrikus a koponyája.

A mai kifejlett lepényhalaknál a szemek a koponya azonos oldalán helyezkednek el, így az állat mindkettőt használhatja annak ellenére, hogy az egyik oldalán az aljzaton fekszik

Az ősi lepényhalakkal kapcsolatos új felismerések Londonban folytatódtak. Friedman komputer tomográf (CT) segítségével elemezte az Amphistium nembe tartozó halnak azt a két példányát, amelyet az itteni Természettudományi Múzeumban őriznek. Noha a paleontológusok már korábban észrevették, hogy ezek a leletek"lepényhalszerűek", eddig azt gondolták, hogy eredetileg szimmetrikusak voltak, és a fosszilizáció folyamán torzultak el. Friedman CT-s képei azonban azt mutatták, hogy az Amphistium aszimmetriájának mértéke mindkét példány esetében ugyanolyan, ami arra utal, hogy nem későbbi torzulásnak köszönhető.

Friedman olyan kifejlett, ősi állatok maradványait azonosította, amelyeknél az egyik szem átvándorlása még csak részlegesen történt meg, azaz az evolúcióelméletet erősítő átmeneti állapotról van szó

A lepényhalak szeme korán elmozdul az egyedfejlődés folyamán, de Friedman azt állítja, hogy az általa leírt példányok egyértelműen kifejlett egyedek, mivel túl nagyok ahhoz, hogy nagyon fiatal halak legyenek. Ráadásul a ma élő lepényhalak váza csak az átalakulás után csontosodik el, a fosszíliákban pedig jelen vannak és teljesen kialakultak a csontok.

Evolúcióelmélet kontra kreacionizmus

A felfedezés azon értékes ősmaradványok sorát gyarapítja, amelyek a legkomolyabb bizonyítékokat szolgáltatják az élővilág fokozatos fejlődése, illetve az evolúcióelmélet mellett. Egyben újabb ellenérvet jelentenek a kreacionizmus, azaz a "tudományos teremtéstan" elméletével szemben. Utóbbit főképp az amerikai Teremtéskutató Intézet (Institute for Creation Research) tagjai képviselik, akik szó szerint értelmezik a bibliai Genezis történetét. E "kutatók" a Föld korát mindössze 6000 évre teszik, a tudományosan elfogadott 4,6 milliárd évvel szemben. Hatezer év természetesen nem elegendő még a legalapvetőbb evolúciós folyamatokhoz sem, de a kreacionisták szerint nincs is szükség semmiféle evolúcióra az élőlények sokféleségének kialakulásához. Szerintük minden élőlényt Isten teremtett úgy, ahogy a Bibliában le van írva. Az ősmaradványok létére is van magyarázatuk: ezek az Özönvízben elpusztult állatok maradványai, és nem az evolúció "termékei". Az evolúció cáfolatára sokszor hozzák föl az átmeneti formák hiányát, ezért is fontos ütőkártya az evolucionisták kezében minden olyan fosszilis lelet, amely fejlődési állapotok közötti átmenetet bizonyít (néhány látványos példát keretes írásunkban mutatunk be).

Néhány híres átmeneti fosszília

Pár éve nagy port vert fel a hír: megtalálták a halak "szárazföldre kimászott" alakját. Az új fajra Kanada Északi-sarkkörön túli területén bukkantak rá, és a Tiktaalik roseae nevet adták neki. Sokan az évtized fölfedezéseként emlegették az ősmaradvány előkerülését. Ez a bojtosúszós halakéihoz hasonló, lábszerű uszonyokkal mozgó élőlény valóban nagyon fontos láncszemet képvisel a szárazföldi átmenet felé.

Alig több mint egy hónapja tovább finomította a halaktól a kétéltűek felé vezető fejlődésről alkotott képünket egy újabb ősmaradvány fölfedezése. A Tiktaaliknál később, a felső devonban élt átmeneti formára, a Ventastega curonica fosszíliájára Lettországban találtak rá. A lelet erősen hiányos, ennek ellenére jól felismerhető, hogy az élőlény a Tiktaalik és az Acanthostega (az első igazi szárazföldi kétéltű) között helyezkedik el.

Szintén pár hónapja számoltak be a tudósok a Nature hasábjain arról, hogy valószínűleg megtalálták a farkos (szalamandrák) és a farkatlan kétéltűek (békák) közti régóta keresett átmeneti alakot.

A talán leghíresebb evolúciós átmeneti forma a képen látható, minden evolúcióelméleti tankönyvben szereplő Archaeopteryx. A hüllők és a madarak közti egyik átmenetnek tekintett "ősmadár" egyike lehetett az első röpképes madaraknak. A madarakra jellemző tulajdonságok (tollas végtagok, mellcsont stb.) mellett számos ősi hüllőjegyet megőrzött: a madaraktól eltérően apró fogai voltak és hosszú, csontos farka, mint az abban az időszakban, a jurában élt dinoszauruszoknak.

Intelligens tervezettség: tudománynak álcázott kreacionizmus

A kreacionizmus még a teremtésben hívő tudósok és egyházi emberek zöme számára is vállalhatatlan gondolatokat fogalmaz meg, ezért - áthidaló megoldásként - napjainkban egyre inkább kezdi felváltani az intelligens tervezettség (intelligent design) elmélete. Az elmélet szerint a világot és benne az élőlényeket is egy magasabb rendű lény teremtette. Bár az intelligens tervezettség híveinek nézetei között vannak kisebb eltérések, döntő többségük elutasítja a makroevolúciót, az új fajok kialakulását (igaz, néhányan közülük elfogadják az élet valamiféle irányított, nagyléptékű fejlődéstörténetét). Úgy látják, hogy a fajteremtő evolúciós folyamat valószínűleg nem létezik, és még ha valamilyen formában létezne is, az elmélet darwini (a természetes szelekció által irányított) változata teljesen téves.

Az intelligens tervezettségnek sok híve van, bár - az új fölfedezéseknek köszönhetően - az elmélet hiányosságai egyre inkább kiütköznek. Az viszont tagadhatatlan, hogy ma az egyetlen tan, amely jelentős tábort tud magának toborozni az evolúcióelmélettel szemben. A két nézet hívei hosszú idő óta harcolnak egymással az Egyesült Államokban. A főképp az oktatást érintő perek kapcsán az amerikai sajtó gyakran idézi az első hasonló ügyet 1925-ből, amely azóta a Scopes-féle majomper címen vált ismertté. Tennessee állam Legfelsőbb Bírósága elítélte John T. Scopes biológiatanárt egy szintén 1925-ben hozott törvény alapján, amely szerint tilos olyan elméletet tanítani Tennessee iskoláiban, amely tagadja az isteni teremtés történetét, és azt állítja, hogy az ember a majomtól származik. A törvényt az evolúciós elmélet terjesztésének tilalmaként értelmezték. A 24 éves Scopes, aki a darwini tanokról beszélt diákjainak, bűnösnek találtatott.

Noha 80 év eltelt a Scopes-per óta, az amerikaiak dilemmája nem oldódott meg, nem tudják eldönteni, helyes-e, hogy a közoktatási intézményekben az evolúciós elméletet tanulják a diákok, a kreacionizmusról viszont csak a hittanórákon hallanak. A Gallup közvéleménykutató cég felmérése azt mutatja, az amerikaiak többsége azt szeretné, ha a vallásnak a mostaninál nagyobb hatása lenne a közéletre. Mintavételük alapján az amerikaiak 49 százaléka úgy érzi, a vallás veszít a társadalomra gyakorolt hatásából, 61 százaléka pedig úgy gondolja, a vallás választ ad a világ problémáira. Egy másik, 2004-es Gallup-felmérés alapján az amerikaiak 45 százaléka úgy gondolja, Isten az embereket jelen formájukban alkotta meg - nem régebben, mint kb. 10 000 éve.

Az evolúció hívei számára mindez félelmetes perspektíva - írja a Medical Tribune. Ahogy a Washington Post újságírója fogalmazta: "Természettudomány címén azt tanítani az amerikai gyerekeknek, hogy az intelligens tervezettség eszközeivel szintén magyarázatot nyerhetnek arról, hogyan lettek a madarak madarak, az emberek emberek, semmi mást nem fog eredményezni, csak azt, hogy az amerikai gyerekek butábbak lesznek a társaiknál. Az intelligens tervezettség nem tudományos elmélet, hanem tudománynak álcázott kreacionizmus".

Fölfedezések a pincékben

Friedman lassan megalapozza karrierjét azzal, hogy olyan dolgokat fedez föl, amelyek fölött mások figyelme elsiklott a poros gyűjteményekben. 2006-ban például munkatársával, Michael Coates-szal írt egy cikket, amelyben kimutatják egy korábban sugarasúszójú halnak vélt ősmaradványról, hogy az valójában maradványhal.

"Legérdekesebb fölfedezéseim zömét múzeumok alagsorában tettem, és nem valamilyen egzotikus helyen lévő kőfejtőben" - meséli. "Úgy vélem, az az általános nézet, hogy a múzeumi gyűjtemények poros, statikus archívumok, és minden ott lévő dolgot már gondosan tanulmányoztak és pontosan meghatároztak. Az igazság azonban az, hogy sokkal többek hosszú távú raktáraknál, mivel az értelmező tudásunk fejlődik. Kezdünk értelmet adni olyan példányoknak, amelyek elkerülték a kutatók régebbi generációinak figyelmét vagy zavarba hozták őket, illetve új következtetéseket vonunk le olyan anyagokról, amelyekről tévesen azt gondoljuk, hogy már régóta megfejtettük a titkaikat."