Minden eddiginél korábbi tollas dinoszauruszt fedeztek fel

Ma már nem számít rendkívüli leletnek, ha tollakat találnak egy dinoszaurusz maradványán, ám míg a korábbi tollas dinoszauruszok a hüllőmedencéjű Theropodákhoz tartoztak, a most leírt, több mint 100 millió évvel ezelőtt élt Tianyulong madármedencéjű. Ez egyben az eddig ismert legrégebbi tollasdinoszaurusz-maradvány, és léte arra utal, hogy a toll primitív formája jóval korábban kifejlődhetett, mint eddig gondolták.

A kínai Liaoning tartományban található lelőhelyen a finomszemcsés üledékes kőzetek gyakran tartalmaznak olyan fosszíliákat, amelyeknél a kitűnő megtartású tollak szinte sértetlenek. Egy erősen vitatott kivételtől eltekintve az összes eddigi tollas dinoszaurusz a két lábon járó, ragadozó Theropodák közé tartozott (Theropoda volt például Tyrannosaurus és Velociraptor). A Nature legutóbbi számában megjelent tanulmány szerint azonban most már bizonyos, hogy a tollak nem korlátozódnak a Theropodákra. Egy nemrég azonosított, Tianyulong confuciusi névre keresztelt maradványnak hosszú, tollszerű függelékek vannak a teste körül. A tollak mellett fosszilizálódott csontok arra utalnak, hogy kistermetű, de aktív és agilis állatról volt szó, amely valószínűleg rovarok, kisgerincesek és növények keverékéből álló táplálékot fogyasztott.

A Tianyulong confuciusi maradványa (a mérték a jobb sarokban 10 cm)

Xiao-Ting Zheng és munkatársai (Kínai Tudományos Akadémia, Geológiai és Gerinces Paleontológiai Intézet) a Heterodontosauridae családba tartozó fajként azonosította a kora-kréta maradványt. Ezt a családot az egyik legkorábbi Ornithischia-csoportnak tekintik, ami tovább emeli a mostani felfedezés jelentőségét. A Heterodontosauridák mintegy 65 millió évvel korábban, a késő-triászban voltak széles körben elterjedtek, és figyelemreméltó, hogy a csoport ilyen hosszú időszakot túlélt. A család tagjai nagyon ritkák az ősmaradvány-anyagban, és eddig egyáltalán nem ismerték őket Ázsiából.

A dinoszauruszokat két fő csoportra osztják: a hüllőkéhez hasonló medencével jellemezhető Saurischiákra, és a madármedencéjű Ornitischiákra. Az összes korábbi tollas Theropodaa Saurischiarendbe tartozott, az új maradvány viszont az Ornithischiákhoz sorolható. Ez a több mint 100 millió éves dinoszauruszmaradvány arra utal, hogy a toll primitív formája jóval korábban kifejlődhetett, mint azt eddig gondolták. A kínai lelet kitolhatja a tollak eredetét a triász időszakig, amikor a két nagy csoport elvált egymástól.

A Tianyulong-maradványon talált tollak nem olyanok, mint amit a mai madaraknál, vagy akár a kisebb, madárszerű Theropodáknál megfigyelhetnénk. A mai tollak rugalmasak, és egy központi tengelyből, illetve ahhoz valamilyen szögben kapcsolódó szárnyakból állnak. A Tianyulong esetében azonban a tollak viszonylag kemények, és nincsenek szárnyaik.

Így festhetett az állat

Eddig mindössze egy Ornithischia-maradványt ismertünk (Psittacosaurus), amely a tollakhoz közelítő, sörteszerű függelékekkel rendelkezett a farkánál. Ezt a leletet azonban szenvedélyesen vitatták, és kétségtelen, hogy a Tianyulong további munícióval szolgál a vitához abban a kérdésben, hogy a tollak vajon egyszer, kétszer, vagy sokszor fejlődtek ki az evolúció során. A kínai kutatók szerint a liaoningi lelet a tollak egyszeri evolúciójának elméletét támogatja. Szerintük vannak még ugyan hiányzó adatok a Tianyulong és a tollas Theropodák között, de a jövőbeni leletek ki fogják tölteni ezeket a hézagokat. Ha ez bebizonyosodik, akkor sok korai dinoszauruszról kiderülhet, hogy tollszerű függelékeket viselt, amit a belőlük leszármazott fajok fokozatosan elveszítettek.

Jelenleg még senki nem tudja pontosan a korai tollak funkcióját - a most talált tollak nyilvánvalóan alkalmatlanok voltak a repülésre. Az a tény, hogy a szálak a farok fölött ennyire hosszúak és merevek, azt sugallja, hogy ez a tollazat valószínűleg az állat vonzerejének növelésére szolgált a fajtársai körében. Már korábban bebizonyították, hogy a dinoszauruszok erősen vizuális állatok voltak. Nem kell nagy képzelőerő ahhoz, hogy a dinókat ugyanolyan színpompás állatoknak képzeljük el, amilyennek a madarakat látjuk.