Elindult a Föld-típusú bolygókat kereső Kepler-űrtávcső

Szombaton hajnalban, magyar idő szerint 4.49-kor a Cape Canaveral űrközpontból startolt a Kepler-űrtávcső. A start után fél órával rendben levált a hordozórakéta utolsó fokozatáról, és innentől a tervezett 371 napos keringési idejű Nap körüli pályán mozog. Műszerei több éven keresztül gyűjtik majd az adatokat a Tejútrendszer mintegy százezer csillagának fényességváltozásairól, és ezalatt jó eséllyel megtalálja az első Naprendszeren kívüli Föld-típusú planétákat. A legizgalmasabbak az életzónákban keringő bolygók lesznek, amelyeken akár folyékony víz és élet is előfordulhat.

A tervek szerint a Keplernek nemcsak az égitestek méretét sikerül majd meghatároznia, hanem azt is, hogy melyek keringenek a lakhatósági zónákban, ott, ahol stabilan létezhet folyékony víz egy Föld-típusú bolygó felszínén.

Lakhatósági zónák kiterjedései különböző hőmérsékletű csillagok körül

Más a helyzet a forró Jupiterekkel: a műszerek kitűnő adottságai révén a csillagukhoz közeli óriásbolygók akkor is kimutathatók lesznek, ha nem takarják ki a csillag felszínét. Miközben ugyanis a csillag körül keringenek, a Földről nézve változik a fázisuk, és a róluk felénk visszavert sugárzás mennyisége. Szerencsés esetben az ettől előálló csekély fényváltozás is kimutatható.

Az új planéták azonosításán túl a Keplernek fontos feladata lesz a jövőbeli űrteleszkópok munkájának előkészítése. A planéták jellemzőinek, előfordulásának megállapítása ugyanis segít a következő generációs űrteleszkópok, főleg a Föld-típusú bolygókat kereső Terrestrial Planet Finder detektorának tervezésében, optimalizálásában.

Az eddig felfedezett, leginkább "földszerű" exobolygók

A Földhöz leginkább hasonló eddig talált exobolygók között említhető a Napunknál mintegy 50-szer halványabb Gliese 518 jelű csillag körül keringő égitest. Utóbbi tömege a Földének körülbelül ötszöröse, és 13 nap alatt kerüli meg csillagát. Bár légkörének esetleges jellemzőit és albedóját (fényvisszaverő képességét) nem ismerjük, elképzelhető, hogy a folyékony víz megjelenéséhez szükséges hőmérséklet uralkodik rajta.

Szintén érdekes objektum az OGLE-05-390L jelzésű planéta. Ennek minimális tömege 5,9 földtömeg, azonban annyira messze kering a csillagától, hogy felszínén szinte biztosan nincs folyékony víz. Komoly "vetélytárs" még a Gliese 876 körüli exobolyó 7,5 földtömeggel - ez az objektum azonban mindössze 2 nap alatt kerüli meg csillagát. Eszerint nagyon közel mozog hozzá, felszíne pedig annyira forró lehet, hogy ott folyékony víz ezért nem fordulhat elő.

Az 2008-ban azonosított, MOA-2007-BLG-192-L b jelű exobolygó tömege az új mérések alapján mindössze másfélszer nagyobb bolygónkénál, és körülbelül olyan messze kering csillagától, mint a Vénusz a Naptól. Mivel a központi égitest egy halvány vörös törpe, a kis távolság ellenére feltehetőleg hideg uralkodik a planéta felszínén.

A CoRoT-Exo-7b a Földnél közel kétszer nagyobb méretű égitest, amelynek anyaga a mi bolygónkat felépítő kőzetekhez hasonlíthat. Csillagát igen közel, mindössze 20 óra alatt kerüli meg, ennek megfelelően felszíni hőmérséklete 1000-1500 Celsius-fok körül lehet.

Látható, hogy közel járunk az első, Földhöz hasonló exobolygó felfedezéséhez - de azok biztos és "tömeges" azonosításához az eddigieknél pontosabb módszer szükséges.

Akár ilyen is lehet majd a Föld egyik testvére