Foltos volt és gyorsabban forgott az ősnap

Napunk keletkezése után tízszer gyorsabban pörgött, és mágneses tere is sokkal intenzívebb lehetett, mint jelenleg. Mindezek következtében hatalmas foltok boríthatták a felszínét, és erősebb sugárzása miatt az élővilág sokáig nem terjedt el a szárazföldön. 

Hogyan viselkedett a Nap közvetlenül a kialakulása után? Edward Guinan (Villanova University) és kollégái a Napunkhoz hasonló tömegű, de fiatalabb csillagok vizsgálata alapján következtettek a Nap fejlődésének korai időszakára.

Az elemzések alapján kiderült, hogy a Nap mintegy 4 milliárd évvel ezelőtt (tehát születése után közel 0,5 milliárd évvel) kevesebb, mint három nap alatt fordult meg a tengelye körül. Ez sokkal rövidebb a jelenlegi 25 nap körüli értéknél.

A gyors pörgés eredményeként sokkal erősebb mágneses tere lehetett, ami a mainál több és nagyobb foltokat eredményezett felszínén. Emellett ultraibolya- és röntgensugárzása is lényegesen, akár több százszor intenzívebb volt a jelenleginél.

Ebben az időszaknak tehát sokkal erősebb sugárzások érték bolygónkat. Ezek akár közre is működhettek abban, hogy az élővilág sokáig nem terjedt el a szárazföldön. Közel 2,5 milliárd évvel ezelőtt lett jelentős bolygónk ózonpajzsa, amely innen már számottevő mértékben szűrte az ultraibolya sugarakat - miközben Napunk sugárzásai is gyengültek.

Fantáziarajz a Nap aktivitásának csökkenéséről fejlődése során. Fent a foltok, lent a mágneses tér tipikus becsült megjelenése látható (IAU, E. Guinan)

A kutatók ezen felül arra is következtettek, hogy a mi Napunknál kisebb tömegű, és ezért már kezdetekben is gyengébb aktivitású égitestek körüli bolygókon a sugárzások szempontjából már kezdetekben is kedvezőbbek lehettek a körülmények az esetleges élet számára.