4,4 millió éves nő az emberfélék új sztárja

Az Egyesült Államokban és Etiópiában bemutatták az emberfélék családjának legutóbb "összerakott" képviselőjét - azt a 4,4 millió éves nőt, aki tovább árnyalja az ember és a csimpánz közös őséről alkotott képünket.

Soha nem tudjuk meg, mi járhatott a 120 centiméter magas, 50 kilós emberős fejében, amikor meghalt valahol egy ligetes szavannán. Az biztosan nem, hogy közel 4,4 millió év múlva több száz kutató fotózza és elemzi a legapróbb részletekig minden porcikáját, CT-vel, tömegspektrométerrel és pásztázó elektronmikroszkóppal.

Ardi és társai

A történet egy felső zápfoggal kezdődött 1992-ben, amely Etiópia fővárosától, Addisz-Abebától 230 kilométerre északkeletre került elő a sivatagban. Errefelé félnomád pásztorok élnek, akik közül később sokan bekapcsolódtak a feltárásokba. A fog egyetlen ismert emberféléhez sem tartozott. 1994-re már annyi töredékes lelet gyűlt össze, hogy a Nature-ben új fajt írtak le az emberfélék (Hominidák) családjában: az Ardipithecus ramidust. Ebben az évben találták meg annak a példánynak az első csontjait is, amelyből összesen 125 darab kerül elő, köztük a legfontosabb csontokkal. Ő lett "Ardi", az emberfélék családjának új sztárja.

Ez az a részleges, de az ember eredetével foglalkozó kutatók számára így is ritka nagy kincsnek számító példány (hiszen többnyire csak egyedi csontokat és fogakat találnak), amelyet három év alatt ástak ki, és további 14 évig vizsgáltak. Előkerültek a koponya csontjai, a fogak, a kar-, kéz- és lábcsontok és a medence csontjai. Ezen kívül további legalább 36 egyed - köztük fiatalok - csontjait és fogait találták meg, állati és növényi maradványokkal együtt. Utóbbiak alapján rekonstruálni tudták az ősi emberféle környezetét is. Az eredményeket 2009. október 1-jén jelentették be az Egyesült Államokban és Etiópiában, a Science pedig 11 cikkből és egyéb írásokból álló különszámot jelentet meg a témában.

Emberős-paradicsom

"Hominida sztárt" már adott ez a környék a világnak: az Ardipithecus ramidus lelőhelyétől mindössze 75 kilométerre került elő Lucy, az Australopithecus afarensis faj legteljesebb képviselője. A leletek gazdagságának geológiai oka van: ezen a területen halad keresztül a Kelet-afrikai-árokrendszer, amely évmilliók óta üledékgyűjtőként működik a mai Etiópia (valamint Kenya és Tanzánia) területén. A lelőhely ma már sivatagi éghajlaton fekszik, de 4,4 millió éve ligetes, erdős vidék volt.

Ardi most Lucytől vette el a "legősibb jó megtartású emberféle" címet, mivel 4,4 millió évével egymillió évvel korábban élt nála. Ez pedig már nincs messze az emberfélék családjának születésétől: attól a ponttól, amikor egy ma még nem ismert közös ősből szétágazott például a mai emberhez, illetve a mai csimpánzokhoz vezető evolúciós út. Molekuláris biológiai vizsgálatok alapján ez körülbelül hatmillió éve történt, a fosszíliák alapján viszont kétmillió évvel korábban, tehát nyolcmillió éve (vagy egy kicsit még régebben).

Az emberré válás folyamata 6-8 millió éve kezdődött Afrikában. Ekkor élt az a máig ismeretlen közös ős, amelyből kialakultak az ősi emberfélék (Hominidák), illetve a mai emberszabású majmok ősei. A most bemutatott Ardi, az Ardipithecus ramidus faj részlegesen megőrződött példánya 4,4 millió éve élt. Korábbról is vannak töredékes Hominida-leletek. Az Ardipithecus után jönnek a valószínűleg belőlük kialakult Australopithecusok, amelyek kihaltak. Míg az emberféléktől viszonylag sok lelet van, addig a mai gorillákhoz és a csimpánzokhoz vezető útról gyakorlatilag semmi. Ezt egyelőre nem tudják megmagyarázni a kutatók.

Az ábra megtekintése nagyobb méretben

Kevésbé specializálódott faj

Az biztos, hogy a körülbelül 3,5 millió éve élt Lucy előtt eddig nem volt Ardihoz fogható minőségű lelet a korai emberfélék között, így viszonylag keveset tudtunk arról, mi köti össze a kis agytérfogatú, két lábon járó Australopithecus-fajokat az emberfélék és az afrikai emberszabású majmok közös ősével. A Science-ben közölt első, áttekintő cikk szerint Ardi (és a többi Ardipithecus ramidus lelet) számos bizonytalanságot tisztáz ebben a tekintetben, sőt a közös őssel kapcsolatban is.

Ardi és társai agytérfogata a ma élő csimpánzokéhoz volt hasonló. Ardi - aki egy női egyed volt - körülbelül 120 centiméter magas és 50 kilogramm lehetett (lásd jobbra a rekonstrukciót). Valószínűleg a hím egyedek sem voltak sokkal nagyobbak. Viszonylag kis arckoponyája és fogainak mérete alapján a faj körében minimális lehetett a szociális agresszió.

Csontjai alapján mozoghatott a fákon is, de nem alkalmazta a mai csimpánzokra és gorillákra jellemző függeszkedést (hozzájuk képest ügyetlenebb lehetett). Ugyanakkor a talajon nem a majmokra jellemzően, az ujjhátak bütykein ("négykézláb") haladt, hanem valamiféle kezdetleges két lábon járással. Fogai alapján nem szakosodott a kemény héjú táplálékok (csonthéjas termések) feltörésére, ellentétben későbbi Australopithecus-fajokkal.

A kutatók mindezek alapján azt a következtetést vonják le, hogy az emberfélék és az afrikai emberszabású majmok közös őse kevésbé volt csimpánzszerű, inkább egy olyan kevésbé specializálódott forma, amelyből mind az emberfélék, mind a majmok egy erős specializációhoz vezető evolúciós úton indultak el.

"Amikor tetőtől talpig végigméred, egy mozaikszerű teremtményt látsz, amely sem csimpánz, sem ember. Ez egy Ardipithecus" - mondja Tim White (University of California, Berkeley), a kutatások egyik vezetője.

Harc az emberfélék között

"Véleményem szerint ebben a leletben a legérdekesebb az, hogy bizonyítja, milyen sziszifuszi munka a tudományos kutatás. Ez a lelet is közel húsz éves, de csak most, rengeteg munka után állt elő a kutatóknak egy nagy csapata az eredményekkel" - mondja dr. Gyenis Gyula, ez Eötvös Loránd Tudományegyetem embertani tanszékének antropológusa.

"Az emberré válás folyamata - a korábbi elképzelésekkel szemben - nem egy egyenes leszármazási vonal volt, inkább egy sűrű bokorhoz hasonlítható, amelynek a tövéről sok-sok ág indult el, egy darabig növekedett, de az ágak többsége aztán valamiért elszáradt. A közös ősből kialakuló mintegy tucatnyi emberféléből csak egy ért fel a jelenkorba, ezek vagyunk mi, a Homo sapiens. Hogy milyen nagy küzdelem volt a fennmaradásért, azt az is bizonyítja, hogy két másik emberfélét csak a közelmúltban tudtunk úgymond eltüntetni: az egyik a 27 ezer éve kihalt neander-völgyi ember, a másik a mindössze 14 ezer éve nem létező Homo floresiensis, amelyet kis mérete miatt hobbitnak is becéznek" - mondta Gyenis.

Bár az Ardipithecus egy elszáradt ágon található, Gyenis szerint is azért érdekes, mert viszonylag közel van ahhoz az elváláshoz, ahol a mai emberszabású majmok ősei és az emberfélék ősei még egy közös csoportban voltak. Sok emberszabású majom-jelleg is van rajta, de sok emberi jelleg is, például az, hogy tudott két lábon járni. Kevesebb olyan specializált tulajdonságot mutat, mint a valószínűleg belőle később kialakult Australopithecusok, akik egyre jobban alkalmazkodtak a változó, egyre jobban kiszáradó környezethez, hatalmas állkapcsokat, zápfogakat és izomzatot növesztve az intenzív rágáshoz. Ám ez sem mentette meg őket: legutolsó képviselőik alulmaradtak a Homo erectusszal szemben.

(Forrás: Science/AAAS)

Illusztráció az egyik szakmai közleményből: az Ardipithecus medencéjének csontjai és rekonstrukciója. Két lábon járt

Hominidák lelőhelyei Etiópiában