Először találtak vízjeget egy kisbolygón

Sikerült vízjeget azonosítani egy kisbolygó felszínén, emellett szerves anyagot is kimutattak rajta. A felfedezés megerősíti az elgondolást, mely szerint az ősi Földbe csapódó aszteroidák is hozhattak vizet, valamint szerves anyagot bolygónkra, elősegítetve az élet keletkezését megelőző prebiotikus folyamatokat.

Mostanában gyakoriak az űrkutatási hírek között a vízjéggel kapcsolatos témák. A legtöbb figyelmet jelenleg egy pénteki (október 9-i) esemény kapja: 13.35 után két amerikai űreszköz csapódik be a Holdba - a cél itt is annak tisztázása, valóban van-e vízjég az égitesten (az eseményekről egy másik összeállításunkban folyamatosan tudósítunk). Egy Puerto Ricóban zajló csillagászati konferencián közben érdekes, kisbolygókkal kapcsolatos híreket jelentettek be.

A Földre hullott meteoritok elemzése alapján már régóta sejtik a szakemberek, hogy a kisbolygók belsejében sok vízmolekula és szerves anyag, köztük különféle aminosavak vannak. Ezeket az összetevőket azonban nehéz a távolból felismerni: eddig nem sikerült őket egyértelműen azonosítani még az űrben, tehát a kisbolygók felszínén, mielőtt azok darabjai meteoritok formájában lehullhattak volna a Földre.

Humberto Campins (University of Central Florida, Orlando) és kollégái a 24 Themis kisbolygót vizsgálták a NASA IRTF jelű infravörös távcsövével a Hawaii-szigeteken lévő Mauna Kea Obszervatóriumból. Hét órán keresztül figyelték az objektumot, miközben az egy teljes tengely körüli fordulatának 84%-át megtette. Az ekkor rögzített színkép alapján sikerült megállapítani, hogy a kisbolygó felszínén vízjég található.

A fenti megfigyeléstől függetlenül, Andrew S. Rivkin (Johns Hopkins University Applied Physics Laboratory, Laurel) és Joshua Emery (University of Tennessee, Knoxville) ugyanezzel a műszerrel, korábbi megfigyeléseik adataiból szintén kimutatták a vízjeget. A mérések alapján nemcsak vízjég, hanem néhány szerves anyag is van ott, például úgynevezett policiklusos aromás szénhidrogéneket azonosítottak. Ezek a régóta keresett összetevők tehát a kisbolygók felszínén és így belsejében is jelen vannak.

A Themis kisbolygó a Naptól 3,3 csillagászati egységre (CSE) kering, azaz 3,3-szor messzebb mozog, mint a Föld. Ennek megfelelően viszonylag alacsony hőmérséklet uralkodik rajta, azonban felszíne nem annyira hideg, hogy a vízjég ott hosszú időskálán stabil legyen. Az anyag lassan szublimál el a felszínről, és valamilyen folyamat rendszeres utánpótlást biztosít neki. Az egyik lehetőség, hogy a 160 kilométer átmérőjű kisbolygó felszíne alatt vízjég van, és a becsapódások időnként a felszínre robbantják azt.

Mindezek alapján elképzelhető, hogy sok kisbolygó felszíne alatt rejtőzik jelentős mennyiségű vízjég. Ez egyrészt növeli az égitestek jelentőségét olyan szempontból, hogy a kérdéses anyagot a Földre és más bolygókra, valamint például a Holdra is szállíthatják becsapódásaikkal. A vízjég emellett aktívan szublimálhat egy kisbolygó felszínéről egy nagyobb becsapódás után, az üstökösökhöz hasonló átmeneti légkörrel, kómával borítva be az objektumot.

Végül pedig a Földhöz közel kerülő és becsapódásaikkal minket veszélyeztető égitestek ellenei védekezést is befolyásolja a vízjég. Ha egy ilyen kisbolygón mesterségesen robbantanak azért, hogy pályája megváltozzon, a robbanással a felszínre jutó friss vízjég szublimálni kezd. Az ekkor kiáramló molekulák a rakétahatás révén kis mértékben maguk is módosíthatják az égitest pályáját - bizonytalanná téve a mesterséges robbanás és pályaváltoztatás eredményét.

Biztonságos távolságban halad el az Apophis mellettünk

A fenti eredmények az American Astroniomical Society idei konferenciáján hangzottak el. Ugyanitt jelentették be az Apophis kisbolygó mozgásával kapcsolatos számítások új eredményeit. Ennek hátterében olyan felvételek állnak, amelyeken a kisbolygó látható, de amelyeket a korábbi elemzések során nem vették figyelembe.

A számítások alapján a kisbolygó 2036. április 13-án a korábbi várakozásoknak megfelelően közel fog elhaladni a Föld mellett. Az esetleges ütközésre az utolsó becslések alapján 1:45 000-hez volt az esély, amely az újabb adatok alapján 4:1 000 000-hoz körüli értékre változott. Ennek megfelelően tovább csökkent az esélye, hogy az égitest eltalálja bolygónkat.