Idegen lényekért is meghalt-e Jézus a kereszten?

Giordano Bruno több szekcióban is elnökölhetett volna azon a tudományos konferencián, amelyet a Földön kívüli élet kutatásáról rendeztek november első felében. Bruno jelenlétének igazi pikantériája az lett volna, hogy a konferencia a Vatikán falai között zajlott, többek között olyan kérdésekről, amelyeknek feszegetéséért az itáliai tudós-filozófust saját korában erősen támadták. A katolikus egyház "evolúciós útkereséséről" Nemesszeghy Ervin jezsuita atyával beszélgettünk.

"Nem kell mindent szó szerint venni a Bibliában például a világ teremtéséről. Bár az itt leírtak fontos igazságokat közölnek, ezek nem természettudományos igazságok" - mondja Nemesszeghy Ervin, a 80 esztendős jezsuita atya, aki 1948-ban lépett be a rendbe. Hittudományi tanulmányokat nem folytathatott akkoriban, így az ELTE Természettudományi Karán szerzett középiskolai tanári diplomát, matematika-fizika szakon 1956-ban.

"Voltak idők, amikor sokan szó szerint értelmezték a teremtéstörténetet. Az egyház mostanában jutott el oda, hogy a tudomány és a vallás közötti párbeszédet erősen ajánlja és elősegítse" - mondja Nemesszeghy, aki a forradalom után külföldre távozott, és később filozófiából doktorált a Londoni Egyetemen.

Valóban voltak ilyen idők, és a tudományokat általában támogató katolikus egyház 1600-ban nem tudott mit kezdeni a korát megelőző Giordano Brunóval, aki azt hirdette, hogy a csillagok mind távoli napok, ezek körül bolygók keringenek, és ezeken talán élet is létezik, értelmes lényekkel. Giordano Bruno máglyára került, bár nem elsősorban e véleményéért, hanem azért, mert tagadta a Szűzanya szüzességét.

Vallás és tudomány közeledése

A máglya füstje azonban a több mint 400 év alatt eloszlott, és most ugyanabban a városban asztrobiológia konferenciát rendezett a Pápai Tudományos Akadémia. Az egyes szekciókban szép sorban megvitatták a Földön kívüli élet utáni kutatás jelenlegi helyzetét és lehetőségeit, az élet kialakulásától kezdve a Naprendszeren kívüli, Bruno által is javasolt bolygókig. Az előadók között a terület neves kutatói is szerepeltek. (A konferencia szakmai programját részletesebben lásd keretes írásunkban).

A konferencia nem volt előzmény nélküli. A Vatikán érintőlegesen már 2005-ben is foglalkozott a Földön kívüli élet kérdésével, idén pedig már volt egy hasonló konferencia, amelyet tavasszal rendezett az akadémia az evolúcióról. Erre nem hívták meg az intelligens tervezettség híveit, mert ők makacsul elutasítanak minden olyan elméletet, amely megengedi az evolúciót. "Tudomány és vallás közelítéséért már II. János Pál is sokat tett, XVI. Benedek pápa pedig folytatja ezt a munkát. Ezeket a konferenciákat Darwin születésének kétszázadik, A fajok eredete megjelenésének százötvenedik évfordulójára szervezték" - mondja Nemesszeghy. A folytatás természetes, hiszen II. János Pál tanácsadója e tekintetben a mostani szentatya volt, akkor még Joseph Ratzinger bíborosként.

A teremtéstörténet elsősorban vallásos igazságok hordozója

Elfogadja-e ma az egyház az evolúció gondolatát? Az idős jezsuita atya szerint most az egyházon belül is zajlik egy "evolúció" ezen a téren, de ez lassú folyamat. "A körülbelül egymilliárd katolikus hívő nagy többsége szegény, és nincs olyan kulturális képzettsége, hogy megértse a teremtéstörténet szimbolikáját. Sokan - még az úgynevezett fejlett országokban is - megálltak egy gyermeki szinten, és ezért az egyház is felelős" - mondja az idős jezsuita pap.

A kivándorlása után Oxfordban fizikai kísérleteket is végző Nemesszeghy az atommodelleknél lezajlott természettudományos fejlődéshez hasonlítja a bibliai teremtéstörténet magyarázatában beállott teológiai fejlődést. Minden kisiskolás tudja, hogy az elektronok úgy keringenek az atommag körül, ahogyan a bolygók a Nap körül. Ám minden nagyobb iskolás tudja, hogy ez így nem igaz, hiszen az elektron hullámként és részecskeként is viselkedik, és az atom szerkezetét ennél jóval bonyolultabb kvantummechanikai modellek próbálják leírni. A teremtéstörténet is csak egy "teológiai modell", ami körülbelül úgy viszonyul a hithez, mint egy egyszerű természettudományos modell a valósághoz.

Nagy teológiai kérdések

Az egyházban ma már sokan feltételezik az általános fejlődés gondolatát, és mivel azt nem csupán a Földre vonatkoztatják, felmerült a Földön kívüli élet lehetősége is. A Vatikán főcsillagásza, Gabriel Funes jezsuita atya tavaly a következőket mondta a vatikáni újságban, az Idegenek a testvéreink című cikkben: "Nem lehet kizárni az életet a Marson és azt sem, hogy az Úr által teremtett egyéb értelmes élet is létezhet a világűrben. A Földön kívüli élet utáni kutatás nem ellentétes az Istenbe vetett hittel. Nem szoríthatjuk korlátok közé Isten szabadságát a teremtésben."

A Vatikán főcsillagásza, Gabriel Funes jezsuita atya

Mindez nagy teológiai kérdéseket vet fel. Például: ha léteznek Földön kívüli értelmes lények, akkor Jézus értük is meghalt-e a kereszten? Esetleg nem is volt szükségük megváltásra? - sorolja Nemesszeghy, aki a tudományos tevékenysége mellett mindig a papi szolgálatot tekintette elsődlegesnek. "Itt a teológia is csak gyerekcipőben jár, és az egyház egyelőre csak nagyon óvatosan nyilatkozik ezekről a dolgokról, hiszen előbb ki kell kristályosodnia a saját véleményének."

Annyi bizonyos, hogy ezek a konferenciák jelzik az egyházon belül zajló folyamatokat, jelzik az átalakulást. A nagy teológiai kérdések megválaszolásához persze jó lenne már életet találni a Földön kívül, mégpedig értelmes életet. Egy marsi baktérium ugyanis - amelyre jelenleg a legnagyobb esélyünk van - nem minden szempontból érdekes az egyház számára, mert nem értelemmel és szabad akarattal rendelkező lény. "Csak az értelmes lényeknél kerül elő a választás lehetősége. Ahol szabadság van, ott lehet szó természetfeletti létről. Csak az értelmes élet fontos teológiai szempontból, és az egyházunk már eljutott arra a fejlődési fokra, hogy a II. vatikáni zsinat dogmatikai konstitúciójában kijelentette a vallásszabadságot" - mondja Nemesszeghy. "Nem biztos, hogy téríteni kell a Földön kívülieket, ha egyáltalán léteznek, kényszeríteni pedig nem szabad őket, mert az érvénytelen lesz a hit szempontjából."

* * *

Nyitás az utóbbi években

A Vatikán és a katolikus egyház az utóbbi években - az egyház modernizálásának jegyében - egyre elfogadóbb lett a korábban eretneknek tartott tanokkal szemben, és több, az inkvizíció által elítélt tudóssal kapcsolatban megváltoztatta korábbi álláspontját. Az egyház nézeteinek megváltoztatásában jelentős szerepet játszott a 2005-ben elhunyt II. János Pál pápa. Bár az 1600-ban máglyára küldött nagy itáliai gondolkodót és tudóst, Giordano Brunót még nem rehabilitálta a Vatikán, csupán sajnálkozását fejezte ki mártírhalála miatt, a heliocentrikus világképéért perbe fogott Galilei üldöztetéséért 1992-ben bocsánatot kért a pápa.

A Vatikán tudomány iránti nyitottabbá válásának egyik legegyértelműbb megnyilvánulása az evolúcióelmélettel kapcsolatos korábbi helytelenítő álláspontjának felülbírálása. II. János Pál pápa 1996-ban a Pápai Tudományos Akadémiához címzett levelében kifejtette, hogy "az új fölfedezések egyre inkább annak felismeréséhez vezetnek bennünket, hogy az evolúció több, mint hipotézis". Az evolúcióelmélet gyakorlati elfogadását is jelentette a Darwin-évforduló alkalmából idén tavasszal a Gregoriana Pápai Egyetemen (Pontifica Universitas Gregoriana) tartott evolúciós konferencia.

Ezen világi és egyházi kutatók vitatták meg nézeteiket az evolúcióról és az evolúciós elméletről. A konferencia kiemelkedő jelentőségű volt azért is, mert nem hívták meg rá az Egyesült Álllamokban népszerű kreacionista tanok, illetve a kreacionizmus "tudományos" változatának, az intelligens tervezettségnek (intelligent design - ID) a "szakembereit". A mostani vatikáni asztrobiológiai kongresszus újabb tabut döntött le, hiszen korábban föl sem merülhetett az a kérdés, hogy Isten teremtett-e Földön kívül élőlényeket, pláne esetleg intelligens élőlényeket.

A konferenciáról

"Az egek beszélik Isten dicsőségét, és kezeinek munkáját hirdeti az égboltozat" - idézi a konferenciáról összeállított kiadvány előszavában a pápa, XVI. Benedek a Zsoltárok könyvé-t. "Ha az egek Isten dicsőségét beszélik, akkor a természet törvényei - amelyeket évszázadokon át kutatók - férfiak és nők - tettek számunkra érthetőbbé - arra sarkallnak minket, hogy az Úr munkáját hálával szemléljük."

A Földön kívüli élet lehetőségének kérdése számos filozófiai és teológiai vonatkozást vet fel, ám a konferencia célja a kérdés tudományos körbejárása és annak bemutatása volt, miként hasznosíthatók a különféle tudományágak ismeretei ebben a kérdésben.

A konferencián számos ország ismert kutatója vett részt, a témaköröket az asztrobiológiai vizsgálatok frontvonalából válogatták. Szó esett például az első földi életformák megjelenéséről, külön előadások foglakoztak a földi élet fejlődésének nagy ugrásaival. Beszámoltak az exobolygók keletkezéséről és a Föld típusú planéták utáni vadászatról, valamint a következő űrszondás küldetésekről. Szerepelt a programban az Atacama-sivatag élőhelyeinek elemzése és a hasonló, esetleges marsi környezetek vizsgálata. Az előadások között szerepelt a SETI-kutatások témaköre is (Search for Extraterrestrial Intelligense, azaz Földön kívüli intelligencia keresése) az 50. évforduló alkalmából: 1959-ben jelent meg ugyanis az első SETI témájú cikk a rangos Nature folyóiratban.