A hópelyhek kutatása Johannes Keplerrel kezdődött, aki 1611-ben közölte "A hatszögletű hópehelyről" című munkáját. Kepler a jégkristályok hexagonalitását elemi gömbök legszorosabb illeszkedésére próbálta visszavezetni. René Descartes még alaposabban vizsgálta a hópelyheket, ő 12 oldalú kristályokat is talált közöttük, igaz, ezek ritkán fordulnak elő. A hópelyhek első mikroszkópos vizsgálata a fél évszázaddal Kepler felfedezése után dolgozó Robert Hooke érdeme.
Hópehely nagyítva: az egyik legszebb lefényképezett hatszögletű lapkristály
A fenti kép a hatszögletű lapos hókristályok egyik legszebb példáját mutatja. A fotót közel egy évszázaddal ezelőtt készítette Wilson Bentley (1865-1931). Ezek az apró kristályok elképesztő formagazdagságot mutatnak. Sokféleségüknek sorsuk különbözősége az oka.
Minden kristály egy kicsit eltérő állapotú levegővel érintkezik. A hőmérséklet- és nedvességviszonyok alig érzékelhető eltérése erősen befolyásolja a kristálynövekedés menetét. Ez a mikrokamerával készült fotó csak egyike a Bentley által Jerichóban (Egyesült Államok, Vermont) készített több ezernyinek. A felvételek üveglemezes diaképek, melyek digitalizált változata itt tekinthető meg. A felvételek alapján hókristály-osztályozási sémák is készültek.
A Bentley által készített 5000 felvétel között nincs két egyforma. Elhamarkodottság azonban erről arra következtetni, hogy a világon nincs két egyforma hókristály. Nancy Knight légkörkutatónak 1989-ben sikerült szemlátomást azonos oszlopkristályokat ábrázoló felvételt készítenie. Igaz, az nem bizonyított, hogy ez a két kristály molekuláról molekulára megegyezik-e.
A két azonos kinézetű kristály