Az eredmények arra utalnak, hogy a nagyobb adagok felszolgálása nagyobb tálakon - ami több evésre ösztönzi az embereket - folyamatosan alakult ki az elmúlt évezred folyamán, mondja Brian Wansink, az amerikai Cornell Egyetem élelmiszer és márkavédelmi laboratóriumának igazgatója.
A kutatók az Utolsó vacsorát ábrázoló leghíresebb festmények közül választottak ki ötvenkettőt, és elemezték a húsételek, a kenyér és a tálak nagyságát a festményeken lévő alakok átlagos fejméretéhez viszonyítva. Az elhízással foglalkozó rangos nemzetközi szakfolyóiratban (International Journal of Obesity) megjelent tanulmányból kiderül, hogy a hús- és halételek mérete a festményeken fokozatosan 69 százalékkal, a tálak mérete 66 százalékkal, a kenyér nagysága pedig 23 százalékkal nőtt az elmúlt ezer évben.
Bizánci mozaik az utolsó vacsoráról a 6. századból (Sant' Apollinare Nuovo, Ravenna)
Az elemzést számítógépes tervezési technika segítette, amely lehetővé tette a festményeken lévő elemek beszkennelését, elforgatását és a számítások elvégzését a képen elfoglalt helyzetüktől függetlenül. A kutatók abból a feltételezésből indultak ki, hogy a kenyér átlagos szélessége kétszer akkora, mint egy tanítvány fejének átlagos szélessége.
Tintoretto (1518-1594): Utolsó vacsora
Az utóbbi ezer évben drámaian megnövekedett az élelmiszerek termelése, hozzáférhetősége, mennyisége és megfizethetősége, mondja Wansink. "Úgy véljük, mivel a művészet követi az életet, ezek a változások tükröződnek a történelem leghíresebb vacsorájáról készült festményeken."
* * *
Rovatunk mostantól a Facebookon és a Twitteren keresztül is elérhető, ahol extra tartalmakat is kínálunk.