Bemutatták a legújabb, kiemelkedő jelentőségű emberős-leletet

Forrás, szökőkút: ez a szó szerepel a dél-afrikai sotho nyelven annak az új emberfélének a nevében, amely a világ egyik legrangosabb tudományos folyóirata, a Science legújabb számának címlapjáról tekint ránk. A névválasztás nem véletlen: a leletet feltáró kutatók remélik, hogy az Australopithecus sediba révén rengeteg új információt tudunk majd meg az emberi nem evolúciójának kezdeteiről.

Cikkünk megjelenésével egyszerre, magyar idő szerint csütörtökön 4 órakor kezdődött az a sajtótájékoztató Dél-Afrikában, ahol az emberfélék családjának új, igen fontos képviselőjét mutatják be a sajtónak és a nagyközönségnek. A mintegy kétmillió éve élt emberőstől két lelet is előkerült: egy 10-13 év körülire becsült fiú és a húszas évei végén járó felnőtt nő maradványai. Az Australopithecus sediba névre keresztelt faj végre tisztázhatja a korai emberfélék és a Homo nem első képviselői közötti evolúciós kapcsolatot. Ami viszont már jelenleg is biztos, hogy a kisebb testű és inkább fán lakó életmódot folytató emberősökből fokozatosan alakult ki a mai, nagy aggyal és tökéletes beszédkészséggel rendelkező ember, a Homo sapiens.

Egy mély barlangba zuhanhattak

A Malapa-barlangrendszer a dél-afrikai Johannesburg közelében található: a sziklákkal és hasadékokkal tűzdelt füves-fás terület kétmillió éve is a maihoz hasonló látványt nyújthatott. A barlang, amelyben a két emberfélén kívül több emlősállat maradványai, például egy kardfogú tigris, egy antilop, sőt egy ló maradványait is megtalálták, 1,9 millió éve 50 méter mély lehetett: ide zuhanhatott be a fiú és a felnőtt nő. A kutatók feltételezik, hogy a két emberféle nagyjából egy időben halhatott meg: ismerhették is egymást, hiszen lehetséges, hogy közeli rokonok voltak. A testek a barlangban előbb egy feltehetően esővízből kialakult tóba kerültek, majd néhány méterrel arrébb kerültek, és a maradványok végül egy elmeszesedett, törmelékes üledékből álló sziklában őrződtek meg, vagyis fosszilizálódtak.

A dél-afrikai Witwatersrand Egyetem kutatója, prof. dr. Lee Berger 2008 márciusában egy ausztrál kollégájával, Paul Dirks-szel vizsgálta meg részletesen a világörökségi terület barlangrendszereit. A két kutató a Google Earth háromdimenziós műholdképeit használta arra, hogy korábban ismeretlen barlangokat azonosítsanak. 130 barlang már a kutatások kezdete előtt is ismert volt, 2008 júliusára azonban már csaknem 500 körülire nőtt a területen azonosított barlangok száma. Ezek között több mint 25 olyan fosszilia-lelőhely is akadt, amelyek korábban teljesen ismeretlenek voltak a kutatók számára. A fiatal fiú maradványait 2008. augusztus 15-én, az idősebb nőét pedig két héttel később, szeptember 4-én azonosította a kutatócsoport - olvasható a Witwatersrand Egyetem által kiadott közleményben.

A lelőhely környéke

Még nem tisztázott az evolúciós útvonal

Az emberi evolúcióval kapcsolatos kérdések megválaszolását nehezíti, hogy az emberréválás folyamata nem egy egyenes leszármazási vonal mentén zajlott. A kulcsfontosságú átmenetek azonosításában ennek ellenére igen sokat segíthetnek az újonnan feltárt leletek, így a most bemutatott dél-afrikai leletpár is. Az egyik legfontosabb, máig megválaszolatlan kérdés, hogy az Australopithecusok az emberré válásnak csak egy mellékágát képviselik-e - ahogyan ezt ma a kutatók többsége gondolja -, vagy belőlük alakultak ki az emberi nem (Homo) első korai képviselői. Az ilyen átmeneteken kívül még több kérdéses pont is van az emberi evolúcióban (lásd például korábbi cikkünket: 4,4 millió éves nő az emberfélék új sztárja), az Australopithecus-Homo kapcsolatot azonban tisztázhatják a Malapa-barlang leletei.

Az Australopithecusok is az emberfélék (hominidák) családjába tartoznak, tehát nem a főemlősök - primáták, hétköznapi szóhasználatban majmok - közé. Az Australopithecus név ebből a szempontból félrevezető, ugyanis "déli majmot" jelent. Bár az ide tartozó fajok emberszabású majom (pongida-szerű) jellegekkel is rendelkeztek, emberi tulajdonságaik - például a két lábon járás - miatt már ők is emberfélék voltak. Bergerék jelenlegi feltételezése szerint az Australopithecusok egyik ágából alakulhatott ki a Homo nem korai képviselője, amelytől azután szintén több ágon (fajon) keresztül fejlődtek tovább őseink.

Az ábra megtekintése nagyobb méretben

Amint a fenti ábrán is látható (az Australopithecusok és a Homo nem közti kérdőjelnél), ma még nem tisztázottak a két csoport közötti lehetséges átmenetek. Az Australopithecus sediba viszont egy olyan átmeneti faj ideális jelöltje, amely az Australopithecus africanus és az "ügyes embernek" nevezett Homo habilis között helyezkedik el - írja a Science-ben megjelent tanulmány. Az is lehet, hogy az új emberféle a felegyenesedetten járó ember, a Homo erectus közvetlen őse, ezt azonban eddig még nem sikerült bizonyítani. Az eddig felállított evolúciós forgatókönyvek szerint egyaránt lehetséges, hogy az Australopithecus sediba a Homo rudolfensis-en keresztül alakult át végül a Homo erectus-szá, mint ahogy az is, hogy az újonnan azonosított emberelődből előbb a Homo habilis, majd később a Homo erectus alakult ki - írják a cikk szerzői.

"Becsléseink alapján a fiú és a nő is egyaránt 1,27 méter magas lehetett, bár az ifjú még nőtt volna később. A nő körülbelül 33, a fiú pedig 27 kilogrammos volt a halál időpontjában. A fiú agymérete 420 és 450 köbcentiméter körüli volt, ami alig nagyobb az Australopithecusokénál, és jóval kisebb a mai ember agyméreténél. Ez utóbbi átlagosan 1300 és 1400 köbcentiméter körüli. A fiú egyed agyának felépítése azonban már jóval összetettebbnek tűnik, mint amit a korábbi Australopithecusoknál tapasztalhatunk" - mondta Berger professzor.

Emberszerű vonások

Berger és munkatársainak új lelete több szempontból is kiemelkedő jelentőségű - mondta az [origo] kérdésére Gyenis Gyula antropológus, az Eötvös Loránd Tudományegyetem professzora. Nem is csak egy, hanem két egyed jó állapotban megmaradt csontjait sikerült kiásni. Ezek közül a leglényegesebbek a koponya, a medencecsont és a felső végtagon megfigyelhető jellegek: ezek között egyaránt megtalálhatóak az Australopithecus africanus-ra és a Homo nemzetség korai fajaira jellemző vonások.

Az Australopithecus sediba felső végtagjai jelentősen hosszabbak, mint az alsó végtagok: ez az emberszabású majmokra jellemző tulajdonság arra utal, hogy a vélhetően erdős területen élő faj jól közlekedett a fákon is. A medencecsont alakja viszont egyértelműen jelzi azt is, hogy ez az emberféle emellett már két lábon járt: az Australopithecus sediba medencecsontja jelentősen eltér a többi ismert Australopithecus fajétól, ugyanakkor hasonlít a Homo erectuséra, ez tehát egy előremutató (progresszív) vonás. Viszonylag jól tudott két lábon járni, talán még futni is. Az alsó végtagokról is elmondható ugyanez: a csontok inkább a Homo, mint az Australopithecus nemzetséggel mutatnak hasonlóságot.

A fiatal fiú egyed koponyája

A fiú koponyája viszont egyes jellegeiben inkább a kisebb, "törékenyebb" (gracilisabb), mintegy 2,5-3 millió évvel ezelőtt élt Australopithecus africanus fajra hasonlít, a robusztus fajokétól viszont erősen különbözik. A leletek korán kívül ezért is volt lehetőség ezeknek egy teljesen új fajba történő besorolására, mert más jellegek mellett az Australopithecus sediba arckoponyája kevésbé ugrik előre, mint amit a többi Australopithecus fajnál láthatunk - mondta Gyenis.

Az emberré válás nem egyenes vonalon zajlott

"Hominida leletből mára igen sokat ismerünk, mert a Homo sapienst megelőző emberfélék közül eddig mintegy 20 fajt írtak le, amelyek több nemzetségbe tartoznak. A Sahelanthropus, Orrorin, Ardipithecus, Kenyanthopus, Australopithecus, Paranthropus nemzetség fajai közül a 7 millió éves Sahelanthropus tschadensis a legidősebb. A leletek sokaságából világossá vált, hogy az emberré válás nem egy egyenes vonal mentén zajlott le, amelyen közvetlenül nyomon követhető lenne az egyes fajok egymásba történő átalakulása a mai emberig. Az emberi evolúció sokkal inkább egy bokorra hasonlít, amelyen számos ágat találunk, ezek többsége azonban "elszáradt", kipusztult, tehát mellékág volt. A fő kérdés jelenleg az, hogy a jelenlegi leletek közül melyik lehet a Homo sapiens felé tartó központi vonalon, és melyek a mellékágak? A Malapa-barlangi új hominida leletek ugyanezt a kérdést vetik fel. A leletanyag feldolgozói szerint lehetséges, hogy az Australopithecus sediba közvetlenül a szintén dél-afrikai Australopithecus africanusból alakult ki, és a belőle eredő következő lépcsőfok pedig már a Homo erectus lett. Ha ezt is sikerülne igazolni, az valóban komoly eredmény lenne, mert azt bizonyítaná, hogy az Australopithecusok átalakulhattak Homo-vá. Ez nagymértékben tisztázná az ember eredetével kapcsolatos jelenlegi vitás kérdéseket" - mondta Gyenis.

A kutatás egyik vezetője, Dr. Paul Dirks a Malapa-barlang mellett

Kelet-Afrika után ismét Dél-Afrikára figyelnek a kutatók

A mostani dél-afrikai leletnek hosszú történeti előzménye van, amely egészen a tizenkilencedik század második felére nyúlik vissza - mondta Gyenis Gyula. Charles Darwin és követői úgy gondolták, hogy az emberiség bölcsője Afrikában van, Ernst Haeckel viszont úgy vélte, hogy a Homo nemzetség Ázsiában, gibbonszerű elődökből alakult ki. Az utóbbi elméletet támasztotta alá az 1891-ben megtalált Jáva-szigeti lelet, a Pithecanthropus erectus ("felegyenesedetten járó majomember"). Később több más, hasonló lelet is előkerült, nemcsak Ázsiából, hanem Afrikából és Európából is: a leletek jellegei alapján így kiderült, hogy nem egy ős emberszabású majom és korai emberféle átmeneti alakjáról, hanem valódi emberféléről van szó. Ezeket a leleteket 1963 óta Homo erectus (magyarul "felegyenesedett ember") néven közös fajba sorolják.

A kutatásokban résztvevő egyik diák kötélen ereszekedik le a Malapa-barlangba

1924-ben derült ki bizonyossággal, hogy mégis Darwinnak volt igaza, és az emberiség bölcsője Ázsia helyett Afrika. Raymond Dart, a johannesburgi Witwatersrand Egyetem anatómus professzora ekkor egy olyan, a dél-afrikai, taungi kőbányából származó gyermekkoponyát írt le, amelynek a fogazata, az arcváza és az agykoponya egyes részei is megmaradtak. A leletről egyértelmű volt, hogy egy, az emberré válás útjára lépett egyedről van szó, Dart azonban - némileg szerencsétlen módon - a "déli afrikai majom", vagyis az Australopithecus africanus nevet adta a leletnek. Az 1930-as években három dél-afrikai barlangból is számos további Australopithecus lelet került elő: ezeket az ötvenes évek elején végül is két külön fajba (Australopithecus africanus és Australopithecus robustus) sorolták be.

Az emberré válás afrikai történetének feltárásában Louis Leakey leletei jelentették a következő állomást: Leakey nem Dél-Afrikában, hanem Kelet-Afrikában kereste a Homo nemzetség elődeit, vagyis a korai emberféléket. Az Olduvai-szakadékvölgyben több évtizednyi kutatás után, 1959-ben került elő az Australopithecus boisei koponyája, majd egy évvel később egy másik koponya. Az utóbbi koponyája jelentősen különbözött az Australoithecus boisei-étől, és az agytérfogata is nagyobb (600 cm³ ) volt. A maradványt azért nevezték el "ügyes embernek" (Homo habilis), mert abban az 1,8 millió éves rétegben, amelyben találták, kőeszközök is előkerültek, tehát ő volt az első kőeszközkészítő emberféle.

"A hetvenes évek óta a kutatások súlypontja Kelet-Afrikára - Etiópia, Tanzánia, Kenya - esik, főleg amerikai és japán kutatók részvételével. A dél-afrikai kutatások ugyan szintén folytatódtak, de az itteni eredmények valahogy nem kaptak akkora publicitást, mint a Kelet-Afrikában talált maradványok. A Johannesburg közelében fekvő Malapa-barlangban kiásott leletek ezért is olyan jelentősek, mert az Australopithecus africanust - amely az Australopithecus sediba közvetlen őse lehet - eddig szintén csak Dél-Afrikában találták meg" - mondta Gyenis.

Forrás: Science/AAAS