Bár a chilei Very Large Telescope (VLT) rendszernél már Bond-mozit is forgattak, az alábbi kép nem fantasztikus filmből való. A modern műszertechnika egyik vívmányát használják csillagászati megfigyelésekhez. A Földünk felszínéről végzett optikai csillagászati észlelések egyik fő nehézségét a légkör jelenti: eltérő sűrűségű részek kavarognak benne, ahol a világűrből érkező fénysugarak véletlenszerűen irányt változtatnak.
A fénysugarak útjában így keletkezett elérés csekély, azonban emiatt a csillagok fénye enyhén pislogni, ugrálni (szakkifejezéssel szcintillálni látszik). Ezért egy adott felbontásnál részletesebb képek nem is készülhetnének a felszínről. A modern távcsöveknél azonban már van mód a kellemetlen hatás mérséklésére: a tükör alakját folyamatosan úgy változtatják, hogy az részben kompenzálja a légkör torzító hatását. Ezt nevezik adaptív optikának. Az ilyen távcsövek tükrének alakját másodpercenként többször - nagyon csekély mértékben - módosítják.
A torzítás mértékének, jellegének megállapításához azonban kell egy fényes csillag a megfigyelés irányában az égbolton, amelynek elvileg pontszerű alakját "szétkeni" a légkör. Ez alapján számolják ki a légköri torzítás mértékét. Ilyen fényes csillag azonban nincs mindig az éppen vizsgált objektum látómezejében. Ilyenkor egy műcsillagot hoznak létre: egy lézersugárral a légkör magasabb részeiben gerjesztik és fénykibocsátásra késztetik a gázokat, és az így keletkező műcsillag alapján pontosan megállapítható, milyen torzítás lép fel a légkörben.
Ajánlat:
Gigantikus hegyárnyékot fotóztak a légkörön - kép
Pokoli vihar, labda méretű jégdarabokkal az USA-ban - kép
Új kép egy gigantikus galaxisütközésről - mi is így végezzük majd