A Minnesotai Egyetem antropológusai a kenyai Rusinga-szigeten folytattak feltárásokat, ahol a főemlősök egyik korai neme, a 16-20 millió évvel ezelőtt élt Proconsul csontmaradványait fedezték fel. A csontokon látható rengeteg harapás- és csőrnyom arról tanúskodik, hogy a Proconsul - mely az emberhez vezető evolúciós út egyik állomása volt - kiváló célpont volt egy már kihalt ragadozó emlősrend, a farkas nagyságú Creodonta fajai számára, de a ragadozómadarak sem vetették meg a fákon élő főemlősöket.
"Rusinga szigetén találtunk egy olyan helyszínt, ahol több Proconsul egyed maradványait fedeztük fel: csontjaikon rengeteg fognyom látható. Itt lehetett valószínűleg a creodonták "verme", ahol nyugodtan lakomázhattak" - mondta Kirsten Jenkins, az egyetem antropológusa. A Proconsulra azonban nem csupán a Creodonta egyedei vadásztak, a fákon sem lehettek biztonságban.
"Sokszor megfigyelhetjük, miként ragadják el a majmokat a fákról a nagy ragadozómadarak. A ragadozó közeledtével a majmok riadóztatják társaikat, s mindnyájan igyekeznek az alacsonyabban lévő ágakon menedékre találni. A Rusinga szigetén élő főemlősöknek majomszerű testalkatuk volt, s úgy tűnik, hogy nagyon hasonlatos lehetett a mozgásuk is" - magyarázta az antropológus.
Kirsten Jenkins szerint nem lehet tudni, hogy miként befolyásolták a ragadozók távoli őseink evolúcióját, ám az állandó veszély hatással lehetett a viselkedésükre, a csoportszerkezetükre, testméretükre és egyedfejlődésükre. Robert Sussman, a St. Louis-i Washington Egyetem antropológusa - aki régóta állítja, hogy a főemlősök, beleértve a korai embert, a kezdetekben nem vadászként jelentek meg a színen, hanem a számtalan ragadozó zsákmányaként - azt állítja, egyaránt kellett rettegniük a vadmacskától és vadkutyától, a hiénától, sastól és krokodiltól is. "A modern ember intelligenciáját, az együttműködésre való képességét és sok egyéb tulajdonságát annak köszönheti, hogy az evolúció során folyton azon kellett törnie a fejét, miként cselezheti ki a ragadozókat" - közölte Robert Sussman.