A hazánkban is előforduló, akár kétméteres szárnyfesztávolságú szirti sas (Aquila chrysaetos) meglepően nagy zsákmányállatokat, például kifejlett villásszarvú antilopot, rénszarvast vagy fiatal gímszarvast is képes elejteni. A nehezebb állatokkal a földön végez, a kisebb testűeket magával ragadhatja a levegőbe. A fogságba ejtett fiatal sasokat szokatlan zsákmányállatok, például farkas elfogására is be lehet idomítani.
Közép-Ázsia kirgiz törzseiről régóta ismert, hogy farkasvadászatra használják a szirti sasokat. Már Marco Polo (1254-1324) is beszámolt arról, hogy rengeteg sast idomítottak farkasok, rókák, szarvasok és vadkecskék elfogására. John Love ornitológus 1989-ben megjelent, sasokról írt könyvében megemlít egy kirgiz sast, amely tizennégy farkast ejtett el egyetlen nap alatt.
A sasok szerepe a farkasvadászatban nem teljesen egyértelmű - legalábbis az irodalmi leírásokban. Néhány szerző azt állítja, hogy a sas feladata nem a farkas megölése, hanem a megtartása addig, amíg az idomítója oda nem ér lóháton, és késsel meg nem öli a farkast.
Tény azonban, hogy a szirti sas képes megölni a farkasnál nagyobb és nehezebb emlősöket is a koponya hátuljára mért erős csapással, ezért egy idomított sas kétségtelen meg tud ölni egy farkast, ha elég gyorsan csap le rá, és a megfelelő helyen üti meg a koponyát. Ennek megfelelően más szerzők azt írják, hogy a sas feladata nemcsak a farkas leszorítása, hanem a megölése is.
A farkasok zsákmányul ejtése azonban nem olyan könnyű feladat még egy ilyen erős ragadozó madárnak sem. A vadászatokon nem egyszer a sas lesz a zsákmány. Egy történet szerint egy farkas tizenegy sast pusztított el, mire a tizenkettediknek sikerült őt legyőznie.
Forrás: Darren Naish: Tetrapod Zoology