Egy nappal meghosszabbították a Discovery küldetését

Sikeresen véget ért az első űrséta, amelyet az űrállomáshoz szombaton kapcsolódott Discovery két asztronautája végzett el. Áthelyezték a hibás ammóniapumpát, és a japán közönségnek egy palackot "megtöltöttek világűrrel". A küldetést tegy nappal meghosszabbították, hogy biztosan befejezzék a tervezett munkálatokat.

Nehezen jutott el a Discovery űrrepülőgép és legénysége a starthoz az STS-133 jelű küldetés keretében. Ez lesz az űrrepülőgépek 133. küldetése, a Discovery 39. és egyben utolsó útja. Eredetileg 2010. november 1-jére tervezték az indulást, azonban azt a kellemetlen időjárás mellett több technikai nehézség is megakadályozta - ennek megfelelően halasztották az űrrepülőgép startját 2011 elejére. A csütörtök este, hazai idő szerint 22.51-kor esedékes indulás az interneten élőben is követhető, a NASA TV és magyar szakkommentárral kiegészítve a Galileo Webcast online adása segítségével.

A tavaly novemberre tervezett induláshoz közeledve először elektromos zárlat lépett fel a hajtóművet irányító tartalék rendszerben. Ennek számítógépei akkor lépnek üzembe, ha a Discovery három főhajtóművét irányító komputerek valamiért elromlanak. Ezután a kellemetlen időjárás miatt nem indulhatott az űrrepülőgép. De nem ez volt az egyetlen probléma, amellyel a NASA szakemberei szembesültek.

November 5-én a folyékony hidrogén szivárgott annál a csatlakozóegységnél, ahol az üzemanyagot töltő kábel a fő hajtóanyagtartályhoz kapcsolódik. A start elhalasztása után a szigetelőréteget több helyen leszedték az üzemanyagtartályról, és repedéseket vettek észre a folyékony hidrogént és oxigént tartalmazó egység között. A tavalyi felkészülés során négy nagyobb repedés is támadt a fő hajtóanyagtartály külső felületén, amelyek közül a negyediket csak akkor észlelték, amikor a hajtóanyagot bevezető kábel szigetelőborítását eltávolították.

Az űrrepülőgépek startját az elmúlt évek során több mint egytucat alkalommal nem az időjárás, hanem kisebb technikai nehézségek miatt halasztották - a NASA pedig (ellentétben például az orosz űrhajózási hivatal gyakorlatával) a legkisebb probléma esetén már hajlamos halasztani az indulást. Ez is hozzájárul ahhoz, hogy az űrrepülőgépek üzemeltetése viszonylag körülményes és drága tevékenység.

A Discovery fő hajtóanyagtartályáról eltávolított szigetelőanyag alatt látszik a tartály szürke fémfelülete (balra), a pirossal jelzett részen pedig az egyik repedés kinagyított képe látható (jobbra)

A külső hajtóanyagtartály felöltésekor egyrészt azért jelentkezik sok probléma, mert a folyékony hidrogént és oxigént rendkívül alacsony hőmérsékleten, közel -253 Celsius-fokon kell bevezetni a tartályokba. Az üzemanyag a szilárd fémfalakat erősen lehűti, ami zsugorodást okoz, és az ekkor fellépő feszültségek repedéseket hozhatnak létre, valamint lelökhetik a szigetelőborítást.

Start legkorábban csütörtökön

Ideális esetben február 24-én, hazai idő szerint 22.50-kor indulhat legkorábban a Discovery utolsó útjára, amelynek keretében személyzetet és újabb felszerelést szállít fel a Nemzetközi Űrállomás (ISS) fedélzetére. A hasznos terhek között van a Robonaut-2 (R-2) jelű, ember alakú droid, amely az asztronauták munkáját segíti majd. Emellett a raktérben feljut az ISS-re az átalakított Leonardo modul is. Utóbbit eddig csak teherszállításra használták, megrakva fel-, majd üresen visszaszállították az űrrepülőgép rakterében - most azonban végleg az űrállomáshoz kapcsolják. Feljuttatnak továbbá egy ELC4 jelű modult, amely tárolószerkezet lesz az ISS külső felületén. Emellett a Discovery lézeres távolságmérő rendszert is visz, amely a tervek alapján a Dragon űrhajók dokkolását segíti majd az űrállomásnál a jövőben.

A Leonardo modulból átalakított PMM egység, amely ezúttal végleg az ISS-en marad. Belső térfogata közel akkora, mint az európai Colombus modulé

A Discovery legénységét Alvin Drew, Nicole Stott, Eric Boe, Michael Barratt, Steve Lindsey és Steve Bowen alkotja. Eredetileg Tim Kopra is a legénységben volt, azonban egy kerékpárbaleset miatt nem indul, helyét Steve Bowen vette át.

A Discovery 11 napos küldetése során két űrsétát terveznek. Az asztronauták munkája az alábbi menetrend szerint zajlik:

1. nap: start
2. nap: külső felületek ellenőrzése, dokkolás előkészítése
3. nap: összekapcsolódás a Nemzetközi Űrállomással, ELC4 modul kiemelése a raktérből
4. nap: hasznos teher átpakolása az űrállomás belső helyiségeibe
5. nap: Drew és Bowen űrsétája, a Unity és Tranquility modul között szerelnek be egy kábelt, emellett leválasztják a kiürült és az utolsó küldetés során a használatból kivont ammóniatartályt. Továbbá egy külső kamránál, valamint a külső felületen futó, szállítást szolgáló sínnél végeznek szereléseket
6. nap: a Leonardo modulból átalakított PMM egységet a Unity modul Föld felé néző oldalára rögzítik
7. nap: Drew és Bowen a második űrsétán a Columbus modulnál végeznek szereléseket, és egy új kamerát rögzítenek a Dextre robotkarra
8. nap: felszerelések kipakolása a PMM modulból
9. nap: pihenőnap
10. nap: leválás az űrállomásról
11. nap: leszállás előkészítése
12. nap: leszállás

Az új PMM és az ELC4 jelű egységek helye az űrállomáson

Nyolcadik utas az R-2-es robot

A Discovery nyolcadik "utasa" az R2 jelű robot, amely egyelőre kísérleti céllal kerül az ISS-re. A távoli jövőben akár az űrséták során is segítheti majd az asztronauták munkáját - és nem is tér vissza a Földre. A robot saját Twitter-oldallal is rendelkezik, amelyen keresztül megosztja tapasztalatait a világgal. Az [origo]-nak egy interjúban nemrég elmondta, a legnagyobb kihívás számára az, hogyan birkózik majd meg a súlytalanság állapotával.

Első találkozás a Földön: R2 (balra) és Michael Barratt (jobbra) kezet ráz

Miután a robot megérkezik, csak néhány hónap múlva csomagolják ki, és először a Destiny modulban lát munkához. Az emberi torzóra emlékeztető alakú R2 122 centiméter magas, és 150 kilogrammot nyom.

Az R2-es robot részei

Ez lesz a Discovery utolsó útja. 1984-ben indult először a világűrbe, és ez az űrrepülőgép szállította fel a Hubble-űrtávcsövet is. Az űrrepülőgépek közül még az Endeavour indul áprilisban (illetve elképzelhető, hogy még egy tartalék küldetés is lesz utána, az Atlantis révén), de 2011 második felében végleg befejeződik az űrrepülőgép-program.

Ezt követően legalább 2020-ig tervezik a Nemzetközi Űrállomás üzemeltetését, amelynek kiszolgálásában néhány év múlva a magánfejlesztésű Dragon űrhajók tölthetnek be majd kulcsszerepet. Az ISS üzemeltetésében részt vevő országok nemrég kiadott nyilatkozata szerint a következő években a tudományos kutatásra fektetnek hangsúlyt az űrállomás fedélzetén.

A legénység ismerkedik a robottal (NASA)