A női komikusok közt túlsúlyban vannak a homoszexuálisok

A népszerű komikusok között sokkal több a leszbikus nő, mint a homoszexuális férfi, s ezt egy amerikai pszichológus a párválasztás evolúciós fejlődésével magyarázza.

Jesse Bering, a Scientific American elismert pszichológus szerzője legújabb blogbejegyzésében arra próbál magyarázatot találni, hogy a tapasztalatok szerint a népszerű amerikai stand-up komikusok között miért több a leszbikus nő, mint a homoszexuális férfi. Elöljáróban leszögezi, hogy a pszichológia tudománya főleg statisztikai valószínűségekkel dolgozik, nem megingathatatlan szabályszerűségekkel, így az egyéni eltérések nemcsak normálisak, de várhatók is.

Az utóbbi évek egyik legfontosabb eredménye a humorkutatásban az volt, hogy felfedezték: a férfiak és a nők egészen másként értékelik a "jó humorérzéket" a partnerükben. A férfiak azokat a nőket részesítik előnyben, akik őket találják humorosnak ("humorbefogadók"), nem pedig a humoros nőket önmagukért ("humor-előállítók"). A nők hajlamosabbak ellentétesen megválasztani a partnereiket. Ezeket az alapvető eredményeket Eric Bressler és munkatársai publikálták 2006-ban az Evolution and Human Behavior szakfolyóiratban.

A szerzők az adatok értelmezésekor figyelembe vették Geoffrey Miller pszichológus gondolatait is a humor evolúciójáról. Miller érvelése szerint az ősi férfi azon képességéhez, hogy szórakoztató humort produkáljon, egy sor öröklődő kognitív (gondolkodással kapcsolatos) készségre - így intelligenciára és kreativitásra - volt szükség. A humor tehát a genetikai minőség egy nehezen hamisítható mértéke lehetett. Figyelembe véve a nemek eltérő befektetését a szaporodásba (pusztán közösülési szinten összevetve 90 másodperc szemben 9 hónappal), a nőknek úgy kellett fejlődniük az evolúció folyamán, hogy érzékenyebbek legyenek a genetikai minőség jelzőire, mint a férfiak. A férfiaknak eközben olyan nőket kellett keresniük, akik fogékonyak voltak a humorukra.

A homoszexualitást tanulmányozó kutatók felfedezték, hogy sok leszbikus nő agyát túlzott férfihormon-hatás érte a születés előtti fejlődés folyamán. Ez nemcsak a felnőttkori szexuális irányultságukat befolyásolta, hanem más olyan kognitív és viselkedésbeli tulajdonságukat, amelyek veleszületetten eltérők a két nem között. Ez nem érvényes minden leszbikus nőre, de fokozottan igaz azokra, akiknél a férfias jelleg dominál - írja Bering.

Ezért egyáltalán nem elképzelhetetlen, hogy egyes leszbikusok udvarlási stratégiája nagyban utánozza az ellenkező nem mintáit, köztük a humor-előállítás eltérő teljesítményét, amely felkelti a női figyelmet. Hangsúlyozni kell, hogy ez nem tudatos stratégia, de ezt sokszor az evolúciós pszichológia kritikusai is figyelmen kívül hagyják - írja cikkében Bering, hozzátéve: nem arról van szó, hogy a leszbikus komikusok azért lépnek színpadra, hogy minél több nőt meghódítsanak.

Végül Bering azt hozza fel elmélete támogatására, hogy a sikeres női komikusok jó része inkább férfias jellegű, mint nőies, még akkor is, ha nem leszbikusok. Ismert példaként Whoopi Goldberget említi meg többek közt.