Fontos lesz a saját szoba a Marsra

A Mars-utazás első valós idejű szimulációjának egyik legfontosabb eredménye: a személyes tér, akármilyen kicsi is, alapvető fontosságú a legénység jó lelkiállapotának megőrzésében. Ehhez azonban a ma tervezettnél jóval nagyobb űrhajót kellene építeni, amely körülbelül 30 év múlva startolhatna. Még nem eldöntött kérdés, de úgy tűnik, nők nélkül problémamentesebb lenne a valódi utazás.

Péntek, 11.10

A plomba eltávolítása után pénteken 11 órakor kinyílt a Mars500 szimulációs kamrájának ajtaja. A hatfős legénység mosolyogva és frissen borotválkozva szállt ki az "űrhajóból". Mindannyian jó egészségnek örvendenek. A legénység tagjai rövid üdvözlő- és köszönőbeszédeket mondtak, majd virágot kaptak.

Korábbi információk

Tavaly júniusban zárult be az ajtaja annak a moszkvai kamrának, amelyben az első emberes Mars-utazást szimulálták, az út teljes várható időtartama, vagyis 520 földi nap alatt. A küldetés pénteken véget ér, és ami már biztosan kijelenthető: lélektani problémák miatt nem kell lemondani a vörös bolygó meghódításáról. Az ajtónyitást péntek délelőtt 10.50-től élőben közvetítik.

Hatan másfél évre összezárva

A Mars500 nevű kísérletben hat férfi költözött be egy olyan rendszerbe, amelyben a jövő Mars-utazását valós időben szimulálták. Körülbelül féléves utazást követően a legénység 2011. február 12-én "landolt" a Marson, és egy erre a célra kialakított speciális kamrában terepi munkát végzett, majd az űrhajó hazaindult.

A kísérlet során az űrhajósok teljesen elszigetelten éltek, és időbeli késéssel kommunikáltak a földi legénységgel. Rendszeresen vizsgálták egészségi állapotukat, miközben tudományos programot végeztek. A "földi" kutatók folyamatosan elemezték a csoport viselkedését, az alkalmazott munkamódszereket, a legénység önszervező és problémamegoldó képességét, illetve - a legénységtől kapott adatok alapján - a zárt térben elszaporodó mikrobák jellemzőit. A megfigyelések a moszkvai Orvosbiológiai Kutatóintézetben történtek, az Európai Űrügynökség (ESA) vezetésével.

Kattintson a képre a galériáért!

Mindenkinek volt egy kis saját szobája

A kísérlet eredményeinek kiértékelése még eltart egy ideig, de az biztos, hogy a résztvevők "végig bírták cérnával". A program vezetőinek előzetes nyilatkozata szerint első alkalommal sikerült bizonyítani - a várakozásoknak megfelelően -, hogy pszichológiai szempontból túlélnék az emberes Mars-utazást az asztronauták. A részletes elemzések azért is érdekesek lesznek, mert a pszichológiai vizsgálatok egyikét magyar kutatók végzik, dr. Balázs László és dr. Ehmann Bea (MTA Pszichológiai Kutatóintézetének Űrkutató Csoportja, illetve Narratív Pszichológiai Kutatócsoportja) vezetésével.

"Az elmúlt héten jártunk Moszkvában, a kísérlet helyszínén, és nincs tudomásunk olyan eseményről, amely komolyabb konfliktust váltott volna ki a legénység körében" - mondta Balázs.

A szakember szerint ennek egyik oka a gondos válogatás. Mindhárom részt vevő űrügynökség - az ESA, az oroszok és a kínaiak is - olyan szempontok alapján válogatott a több ezer jelentkezőből, amelyekkel a valódi űrhajósokat is kiválasztják. A válogatást ugyanazok a csapatok végezték, amelyek a valóságban.

"A másik ok, amiért nem volt nagyobb konfliktus, az, hogy mindenkinek volt egy saját szobácskája, vagyis a résztvevők nem voltak teljesen összezárva. Ezekben a szobákban éppen elfért egy ágy, egy kis íróasztal és egy szék, de ide bármikor visszavonulhattak a munka végeztével" - mondja Balázs.

Kattintson a képre a galériáért!

A saját szobákban kamerák sem voltak, azaz még az irányítók sem látták a belsejüket. Ahogy teltek a napok, az "űrhajósok" egyre több időt töltöttek a szobáikban, azaz az irányítók egyre kevesebbet látták őket a bekamerázott közös terekben (egyébként a közös terekben készült felvételek sem kerültek a nyilvánosság elé). Bár a ma tervezett Mars-űrhajók sokkal kisebbek annál, hogy mindenkinek saját szobája lehetne bennük, a kísérlet egyik legfontosabb tanulsága, hogy a személyes tér alapvető fontosságú lesz egy ilyen küldetés során.

Kérdésünkre Balázs elmondta: csoportok, klikkek kialakulásáról nincs tudomása. Ami a nők szerepét illeti, hosszú távon nem eldöntött kérdés, hogy legyen-e vegyes legénység, de egyelőre úgy tűnik, hogy a mostani megoldás a problémamentesebb.

A magyar kutatócsoport célja a legénység lelkiállapotának automatizált monitorozása, illetve az, hogy sikerüljön előre kimutatni az esetleges közelgő problémákat, halmozódó feszültségeket. "Ez számítógépes tartalomelemzést jelent, amelynek során a legénység és az irányítók közötti kommunikációt elemeztük. A tartalom részben e-mail üzenetekből áll, de voltak videoüzenetek is. Az adatok feldolgozása még folyamatban van, de az előzetes eredmények szerint jó egyezés van az oroszok hagyományos, nem automatizált, szakértői módszerével. A vizsgálatok egy része a kommunikációs stílus és a stressz közötti összefüggés mélyebb megismerésére is irányul" - mondta Ehmann.

Marsra szállás Moszkvában

A hatfős legénységből hárman léptek a Marsra: ők a bolygó felszíni viszonyait részben szimuláló kamrában töltöttek 30 napot, miközben az orosz Orlan nevű szkafander módosított változatában dolgoztak. Összesen három alkalommal szimulálták a felszínre lépést, a fennmaradó időt pedig egy olyan modulban töltötték, amely három személynek biztosított hálóhelyet.

Diego Urbina, a legénység egyik tagja egy rossz lépés után a Mars szimulált felszínén. Nem volt egyszerű a mozgás a 35 kilogrammos szkafanderben, hasonló probléma a Marson is várható. A 35 kilogramm ugyanis eleve csökkentett, a Marsra számolt tömeg volt

A vörös bolygó felszínén tett első lépések során természetesen kitűzték a zászlót, amelyen az Európai Űrügynökség (ESA) neve állt. Vizsgálták a szimulált Mars-talaj tulajdonságait különféle műszerekkel, mintát vettek belőle, és mindezt "nehezített körülmények között", szkafanderben hajtották végre. Az űrhajósok beszámolója szerint kivételes élmény volt ez a "Marson" eltöltött három hét.

A kísérlet számokban

A Mars500 kísérlet elnevezése a küldetés időtartamából adódik: a mai technikai lehetőségek alapján közel 250 napig tartana az út a vörös bolygóig, azután legalább 30 napot töltenének a felszínen az asztronauták, majd 240 napos lenne a visszaút. Mindez összesen 520 nap, amelyből az egyszerűség kedvéért 500 lett a program nevében.

Film a Mars500 programról (ESA)

Bár a résztvevők tudták, hogy csak szimulációról van szó, a felszíni munkát mégis a program egyik legemlékezetesebb részének tekintették. A bolygó felszínén sok feladatot nem "élőben", hanem egy speciális szoftver segítségével végeztek el. Előfordult, hogy zárt légterű Mars-járóval (roverrel) történő közlekedést szimuláltak, máskor veszélyes meteorzápor zúdult a felszínre, és a munkát meg kellett szakítani, az ehhez szükséges összes logisztikai lépés végrehajtásával.

A kutatómunkában a különféle roverek által nyújtott segítséget is szimulálták, például a minták begyűjtése, szállítása céljából. Akárcsak az egyéb földi szimulációk során, itt is kiderült, hogy a terepen nagyobb szerepe van a gesztikulációval történő kommunikációnak, mint a szkafander nélküli, hasonló jellegű munka során.

Mikor indul az ember a Marsra a valóságban?

Az emberes Mars-utazás megvalósításának legnagyobb nehézségei technikai és pénzügyi jellegűek. Hatalmas tömeget kellene a Földtől a Mars felé indítani, amelynek a Föld körüli pályára juttatásához számos hordozórakéta indítására lenne szükség. A pontos és biztonságos leszállás kivitelezésével is akadnak még nehézségek.

Az sem világos, milyen módszerekkel termelnének a Marson vizet, levegőt és üzemanyagot az űrhajósok - mindent a Földről vinni nem kifizetődő. Talán a legnagyobb probléma, hogy mindez hatalmas pénzügyi ráfordítást igényelne, méghozzá több mint egy évtizeden keresztül, kormányváltások és gazdasági irányváltások közepette. Nem véletlen, hogy már több évtizede úgy tartják a szakemberek, hogy az első emberes Mars-utazásra harminc évet kell várni - a kérdés csak az, mikor kezdődik ez a 30 év.