A fizikatankönyvekben a Tacoma-híd 1940-es katasztrófáját gyakran tulajdonítják a rezonanciának. Mások a híd rossz konstrukcióját okolják, de a New Scientist cikke szerint tévednek. A mellékelt animációban Henry Reich, az Egypereces fizika című sorozat producere magyarázza el, miként vezetett egy pusztító, önmagát erősítő lebegés a híd leszakadásához.
A katasztrófa napján erős, de szokatlanul egyenletes szél fújt. Ez létrehozta az úgynevezett aeroelasztikus lebegés jelenségét. A híd elkezdett ide-oda csavarodni, míg végül összeomlott. Ugyanez a jelenség megfigyelhető a repülőgépeknél is. A gép szárnya olyan hevesen rázkódik, hogy akár szét is törhet. Szerencsére ilyen eset utoljára az 1960-as években történt. Az viszont gyakran megfigyelhető, hogy a szárny úgy csapkod, mintha ez repítené előre a gépet.
Pár éve Argentínában figyeltek meg egy kísérteties jelenséget. A játszótéri hinták egész nap maguktól lengtek. De itt sem a szellemek álltak a jelenség hátterében, hanem az aeroelasztikus lebegés.