Ürülékkel dobálózó csimpánzokból következtetnek az ember evolúciójára

Amikor felkapunk egy kezünk ügyébe eső tárgyat, és valamihez vagy valakihez odadobjuk, akkor az emberi evolúció egyik sarkalatos lépését játsszuk újra, állítja egy új tanulmány. A hajigálásra való hajlam alakíthatta ki azokat az agyi kapcsolatokat, amelyek később a nyelv és a szimbolikus gondolkodás kifejlődéséhez vezettek.

A csimpánzok az ember legközelebbi élő rokonai, és az egyetlen faj, amelynél megfigyelték a rendszeres hajigálást. A kutatókat különösen a dobálózás, a gondolkodás és az úgynevezett lateralizáció összefüggése érdekelte. Lateralizációnak azt a jelenséget hívják, amikor egyes tevékenységek az agy bal vagy jobb féltekéjében összpontosulnak. A nyelvfeldolgozás például az a bal agyféltekében történik, és ugyanez a félteke irányítja jobb kezünket, amelyet a legtöbb ember és a csimpánzok a dobálásra használnak.

Noha a hajigálás elsőre nem tűnik nagy kihívásnak, a koordinálása intenzív, "röptében való" számolást igényel. A labdadobás egyenlete például magában foglalja a cél távolságát, a labda nehézségét és a dobó erejét. Mozgó célpont még tovább nehezíti a cselekvést. Más pszichológusok és antropológusok már korábban egy kognitív (gondolkodással kapcsolatos) sorozat kezdetének tekintették a dobálást, de Bill Hopkins, az Emory Egyetem pszichológusa szerint ő és csoportja az első, akik fogságban tartott csimpánzokon gyakorlatban is tesztelték ezt az elképzelést. Eredményeik a Philosophical Transactions of the Royal Society B szakfolyóirat legújabb számában jelentek meg.

Állatkertekben elég sokszor figyelnek meg társaikat vagy a látogatókat különféle tárgyakkal, kövekkel vagy más híján az ürülékükkel dobálózó csimpánzokat. A leggyakrabban és legpontosabban hajigáló csimpánzok agyának MRI-s vizsgálatakor Hopkins nagyobb fejlettséget vett észre a fizikai cselekedeteket összehangoló mozgató kéregben, valamint a mozgató kéreg és az úgynevezett Broca-terület (embernél a beszédképzés központja) összeköttetéseiben. A jobb dobálás tehát a bal féltekére inkább támaszkodó és fejlettebb aggyal jár együtt. "Ez alátámasztja azt a gondolatot, hogy ezek a területek a dobálás következtében lettek kiválasztottak" - mondja Hopkins.

Műanyag csővel dobálózó csimpánzról készült sorozatfelvétel

A továbbiakban Hopkins azt tervezi, hogy alaposabban megvizsgálja a neurológiai változásokat azoknál a csimpánzoknál, amelyek nemrég tanultak meg dobálózni. "Érdekes lesz megfigyelni, milyen messzire képesek eljutni" - mondja.