Pár millió évük maradt még a férfiaknak

Mégsem halnak ki egyhamar a férfiak: egy új kísérlet szerint a hímivart meghatározó Y-kromoszómát nem fenyegeti az eltűnés veszélye.

Az Y-kromoszóma valamikor 200-300 millió éve bukkant fel a legtöbb emlős közös ősében. Már akkor is léteztek hímek és nőstények, de az ivart nem genetikai, inkább környezeti tényezők - például a hőmérséklet - határozták meg. Akkoriban az Y-kromoszóma hasonlóképpen nézett ki az X-hez, és tökéletesen illeszkedtek. Mint a többi kromoszómapár, az ivari kromoszómák között is géncsere zajlott, ami szükséges a DNS javításához a káros mutációk felhalmozódásának elkerülése végett.

Azután valami nagyon félresiklott. Úgy 166 millió éve az egyik emlős ősben az Y-kromoszóma nagy darabja letört, megfordult és úgy illeszkedett vissza. A változás olyan szélsőséges volt, hogy az Y-kromoszóma többé már nem illeszkedett össze az X-szel, így lehetetlenné vált a géncsere. Az Y-kromoszómán elkezdtek gyűlni a mutációk, és eltűntek róla gének, míg végül felvette jellegzetes Y alakját.

Az emberben mára az X-kromoszómával eredetileg közös 800 génből csupán 19 maradt meg. A veszteség ütemét figyelembe véve egyes genetikusok azt jósolták, hogy 4,6 millió éven belül az Y-kromoszóma elveszti az utolsó génjét is és eltűnik.

Jennifer Hughes, a massachusettsi cambridge-i Whitehead Orvosbiológiai Kutatóintézet kutatója szerint azonban ez nem igaz. Munkatársaival most fejezték be a rhesusmajom Y-kromoszómájának szekvenálását (bázissorrendjének meghatározását). A rhesusmajom egy olyan főemlős, amely mintegy 25 millió éve vált el az embertől, ezért is alkalmas orvosi kísérletekre.

A kutatócsoport azt találta, hogy a majom Y-kromoszómáján 20 gén felel meg az X-kromoszómán található géneknek, és ebből 19 megegyezik az emberi Y-kromoszómán lévő génekkel. Ez arra utal, hogy az emberi Y-kromoszóma csupán egyetlen gént vesztett el azóta, hogy az ember és a majom közös ősön osztozott. A kutatók eredményeiket a Nature legújabb számában tették közzé.

"Végre empirikus adatokkal is alá tudjuk támasztani, hogy az Y-kromoszóma változatlanul tartotta magát az elmúlt 25 millió évben" - mondja Hughes. "Az Y-kromoszóma génvesztéseinek zöme szinte mindjárt azután lezajlott, amikor megszűnt a rekombinációja az X-kromoszómával" - mondta. A 19 fennmaradt génnek valószínűleg létfontosságú biológiai funkciója van, mondta a kutatónő, így valószínűleg az evolúciós közeljövőben nem tűnnek el sehova.