Enyhítéssel együtt is többet kapnak a pszichopaták

A bírók enyhébb ítéletet szabnak ki a pszichopata bűnelkövetőkre, ha felvilágosítják őket a kórkép hátterében meghúzódó genetikai és idegrendszeri okokról. A pszichopaták azonban még így is súlyosabb büntetést kapnak, mint az egészségesek, akik hasonló bűnt követnek el.

A utahi egyetem kutatói 19 állam bíróinak küldtek ki online anonim kérdőívet. Ebben egy valóban megtörtént bűneset alapján írtak le egy történetet, és a bíróknak "ítélkezniük" kellett a vádlott felett. A bírók rendszerint súlyosbító körülménynek tekintették, ha a bűnelkövetőről azt írták, hogy pszichopata. Akkor azonban, amikor részletesen elmagyarázták nekik a pszichopátia hátterében álló biológiai okokat, átlagosan egy évvel kevesebb börtönbüntetést szabtak ki, mint egyébként - írják a szerzők a Science legújabb számában megjelent tanulmányban.

A bíróknak a következő - Georgiában megtörtént - súlyos testi sértés ügyében kellett állást foglalniuk. Egy pszichopata tettes egy bolti rablási kísérlet folyamán fegyverrel ütlegelte az eladót, és súlyos sérüléseket okozott neki. A bíróknak egy sor kérdésre kellett választ adniuk, többek közt arra, hogy enyhítő vagy súlyosbító körülményként veszik-e figyelembe a pszichopátia tudományosan igazolt tényét, és milyen ítéletet hoznának az ügyben. A bíróknak elmagyarázták, hogy a pszichopátia jelenleg gyógyíthatatlan, így a kényszergyógykezelés nem jöhet számításba.

Noha a pszichopátia egyelőre még nem hivatalos diagnózis a pszichiáterek által használt kézikönyvben, de valószínűleg hamarosan elfogadják mint az antiszociális személyiségzavar egyik kategóriáját, mondta James Tabery, a cikk egyik társszerzője, a uahi egyetem filozófiaoktatója. A tanulmány idéz egy szakértőt, aki a következőképpen határozza meg a pszichopátiát. "Olyan klinikai kórkép, amelyet az impulzivitás, a beszámíthatatlanság, az érzelemszegénység, valamint az empátia, a bűntudat vagy a szánalom érzésének hiánya, a kóros hazudozás, a manipuláció, a felszínes kedvesség és a társadalmi normák és elvárások állandó megszegése jellemez."

A kutatók 181 bírót vontak be a vizsgálatba. A bírókat véletlenszerűen négy csoportra osztották. Valamennyi bíró elolvasta az írásos tudományos igazolást arról, hogy a vádlott bűnöző pszichopata, és hogy ez mit jelent, de csupán a felmérésben részt vevők fele kapott részletes tájékoztatást az állapot genetikai és neurobiológiai okairól.

Azok a bírók, akik biológiai magyarázatot is kaptak, átlagosan 12,83 év börtönbüntetést szabtak ki az elkövetőre, azaz nagyjából egy évvel kevesebbet, mint azok, akiknek csupán elmondták, hogy a vádlott pszichopata, de nem kapták meg a kórkép biológiai magyarázatát. Ez utóbbi esetben a bírók átlagosan 13,93 szabadságvesztésre ítélték a bűnöst. A pszichopata bűnöző ítélete azonban mindkét esetben súlyosabb volt, mint a súlyos testi sértésért normális esetben átlagosan kiszabott 9 év börtön.

Annak ellenére, hogy a büntetés egy évvel való csökkentése nem tűnik soknak, a kutatók meglepődtek, hogy egyáltalán csökkentették, hiszen pszichopatákról volt szó, akik nem sok szimpátiát ébresztenek az emberekben.

A tanulmány szerint noha a bírók 87 százaléka felsorolt a döntés indoklásánál legalább egy súlyosbító tényezőt, az enyhítő tényezők említése 30 százalékról 66 százalékra nőtt, amikor a bírók a pszichopátia biológiai okairól hallottak a védelem képviselőjétől.

A tanulmány egyik meglepő és paradox következménye az volt, hogy a bírók - annak ellenére, hogy hajlamosak voltak csökkenteni a vádlottra kiszabott büntetést, amikor elmagyarázták nekik a bűnöző pszichopátiájának biológiai hátterét - nem értékelték úgy, hogy a vádlott korlátozottan lenne cselekvőképes, vagy ne lenne kevésbé felelős jogilag vagy erkölcsileg a bűntettért. "Az általános elképzelés az, hogy a felelősség és a büntetés összhangban áll egymással, ezért amikor csökkentett büntetést látunk, akkor azt feltételeznénk, hogy a bírók kevésbé érzik felelősnek a vádlottakat" - mondta Tabery. "Így meglepő volt, hogy az előbbit tapasztaltuk, az utóbbit nem."

"Az elkövetkező években valószínűleg sok mindent kiderítünk a bűnözői viselkedés biológiai okairól, így a kérdés az, mit kezd majd a jog, ha szembesül azzal, hogy a legtöbb viselkedés biológiailag meghatározott" - teszi hozzá Teneille Brown, a utahi egyetem jogi karának tanára.