Fény derült a feldarabolt múmiák titkára

Egy évtizede két bronzkori múmia maradványaira bukkantak a Hebridákon. Most kiderült, nem két emberről, hanem legalább hat személy 3000 éves csontjairól van szó, amelyeket eredetileg el sem temettek, és csak utólag raktak össze.

A Külső-Hebridákon, a Skóciától nyugatra fekvő brit szigeteken 2001-ben bukkantak két 3000 éves múmiára. Mostanra kiderült, hogy legalább hat különböző emberből állították össze a zsugorított pozícióban, oldalukra fektetett múmiákat. Az is kiderült, hogy a múmiákat "alkotó" különböző személyeket több évszázad választotta el egymástól.

Mike Parker Pearson professzor Cladh Hallan épületeit tanulmányozta ásatásai során, amikor tizenegy évvel ezelőtt rábukkant a múmiákra South Uist szigetén. (Ez a zord éghajlatú, Skóciától távolabbra eső sziget Külső-Hebridák csoportjának egyik tagja.)

Az egyik legnagyobb régészeti rejtély

A The Telegraph című lap szerint ezek a múmiák számítanak a brit szigetek egyik legnagyobb régészeti rejtélyének azóta is. Azt bizonyítják, hogy ezidőtájt nemcsak az egyiptomiak és a mai Latin-Amerika őslakosai, hanem a bronzkori britek is mumifikálták egyes halottaikat. Ám a britek ezt különleges módon tették.

Miután elvégezték ugyanis a tudósok a genetikai és a kormeghatározási vizsgálatokat, a DNS-teszteket és a karbondatálást, a kép még tovább bonyolódott. Kiderült, hogy valószínűleg hosszú ideig együtt éltek a bronzkori emberek őseik maradványaival. Alighanem külön helyiségben tárolták az elhunytakat. Ehhez száraz és viszonylag meleg, s viszonylag nagy helyre volt szükség.

Az, hogy az elhunytakat végül egy közös testté "rakták össze", azonban rendkívül meglepő volt a kutatók számára. Feltételezhető, hogy a családok egységét akarták ezzel demonstrálni. A különböző felmenők azonos leszármazási ágát lehettek hivatottak bizonyítani az efféle rítusok.

Feldarabolták a holttesteket

Parker Pearson, a University College London régésze szerint úgy tűnik, hogy a különböző személyeket feldarabolták, és úgy rakták össze, mintha egyetlen embert alkotnának. Bár nem kizárt a véletlen, vagy a hanyagság szerepe sem, de ezt nem valószínűsítik a kutatók.

A bronzkori település, Cladh Hallan területén körülbelül ezer éven át folyamatosan éltek emberek. A 2001-ben megtalált csontvázak az első feltételezések szerint egy férfi és egy nő maradványai voltak. Mindketten negyven év körüliek lehettek. Minthogy csontjaik egymáshoz közel, egymáshoz kapcsolódva maradtak fenn, inkább a gondos temetkezés jeleit vették észre a régészek. Ezért sem valószínű, hogy hanyagságról lett volna szó az elhantolásukkor, mármint arról, hogy több emberből "véletlenül" állítottak volna össze a holttesteket.

Három személy "kellett" a férfi csontvázhoz

A csontok vizsgálata azt is kimutatta, hogy a testek bomlásnak indultak a halál bekövetkezte után, de aztán hirtelen ez a folyamat leállt. Az ásványi anyagok elemzéséből kiderült, hogy valamiféle savas kémhatású tőzeglápba helyezhették a hullákat, ezáltal a mumifikálás egy primitív formájával konzerválták a testeket. Ezután nem temették el őket, hanem "bebugyolálták", és több száz évig valamilyen föld feletti helyiségben tartották őket.

A karbondatálással megállapították, hogy a férfi állkapcsa egy olyan személytől származik, aki Kr. e. 1440 és 1260 között élhetett. A koponya többi része egy olyan férfié volt, aki száz évvel korábban élt, a test maradék része pedig egy olyanétól, aki 500 évvel korábban halt meg. Mindezt egy friss tanulmányban, a Journal of Archaeological Science-ben közölték a tudósok.

Még rejtélyesebb a "női" csontváz

A női csontváz vizsgálata alapján Kr. e. 1300 és 1130 között élhetett az "asszony". Ez azonban csak első pillantásra tűnik így: először is kiderült a DNS-vizsgálatokból, hogy legalább három testből rakták össze ezt a csontvázat is. Egyrészt az állkapocs, másrészt a kar, harmadrészt a láb is más-más eredetű. (Lehet, hogy még több személyből tevődik össze a maradvány, de a DNS-vizsgálatok alapján ennyi állapítható meg biztosan, mert ezekből a csontokból sikerült elegendő genetikai örökítőanyagot kinyerni.) Sőt az is kiderült, hogy a koponya és a kar ugyanazé volt, vagy legalábbis közeli rokonoké. Ám a többi vizsgálat arra is fényt derített, hogy "női csontváz" állkapcsa és koponyája akár egy férfié is lehetett.

A múmiákat végül Kr. e. 1000 körül temethették el, amikor a tartósítás már nem volt elégséges, és a szövetek elkezdtek bomlani. Az egyik bronzkori épület alá temették a két múmiát. Más házak alatt is találtak a régészek emberi maradványokat, de ezek állapota nem volt túl jó, így közelebbit nehéz volt róluk megállapítani.

A kutatók szerint elképzelhető, hogy a testeket végül egy olyan épületnél temették el, amelyek a "halottak házaként" funkcionált. Itt Pearson professzor szerint "papszerű" emberek is élhettek. Az sem kizárt - mint már említettük -, hogy tehát élő emberekkel közös épületben, elkülönített helyiségekben őrizték a tetemeket.