Megfejtették a szkíták eredetének rejtélyét

Az európai és ázsiai népesség keveredésére találtak bizonyítékot katalán kutatók Mongóliában, az Altáj-hegység keleti vonulataiban.

A Barcelonai Autonóm Egyetem (Universitat Autonoma de Barcelona, UAB) munkatársai állításuk szerint először tudják tudományosan igazolni, hogy a több mint kétezer éve élt szkíta harcosok genetikai állományában az európai és az ázsiai népek genetikai öröksége keveredett egymással. Ez az Altáj-hegység keleti vidékén történhetett, Mongóliában.

Új elméletet alapoznak meg a genetikai adatok

A kutatók a PLoS ONE tudományos folyóiratban közzétett tanulmányukban azt állítják, hogy a korábbi elméletekkel szemben nem az európaiak kelet felé tartó migrációja okozta a keveredést, ez inkább a közép-ázsiai népesség demográfiai növekedésével magyarázható.

A szkíta kultúra technikai fejlesztései pedig - amelyet valóban az ázsiaiak vettek át az európaiaktól - elősegítették azt az expanziót, amelyet alapvetően az ázsiai népesség növekedése váltott ki.

Korábban választóvonal volt az Altáj

Az Altáj-hegység Közép-Ázsiában húzódik, nyugati fele nagyrészt a mai Oroszország és Kazahsztán területén található, keleti vonulatai pedig Mongólia és Kína részét képezik. Történelmileg a közép-ázsiai sztyeppe régóta folyosót alkotott az ázsiai és európai népesség vándorlásai számára. Manapság is népek igen változatos sokasága található ezen a területen.

Az ősi időkben azonban a katalán kutatók szerint az Altáj-hegység vízválasztó volt az európai és az ázsiai népek között, ugyanis a sztyeppe közepén helyezkedik el. Ettől nyugatra európai, keletre pedig ázsiai népesség élt évezredeken át. Most az UAB kutatói, azon belül is a Miquel Crusafont nevét viselő Katalán Paleontológiai Intézet és az Evolúcióbiológiai Intézet munkatársai (UPF-CSIC) fényt derítettek arra, hogyan alakult az európai és az ázsiai népesség keveredése.

A mitokondriális DNS-t vizsgálták

Az UAB paleogenetikai laboratóriumában a kutatók a mitokondriális DNS-t elemezték az Altáj vidékéről származó leletekben. A mitokondriális DNS anyai ágon öröklődik, és képes kimutatni őseink láncolatát ezen a vonalon. A DNS-t 19 bronzkori (i. e. 10-7. századi) és vaskori (i. e. 7-2. századi) csontvázból nyerték ki. Ezek az Altáj mongóliai vidékéről származó leletek voltak, amelyeket hét évvel ezelőtt fedeztek fel. Ekkor szkíta harcosok sírjaira bukkantak a környéken, méghozzá az elsőkre Kelet-Ázsiában.

Szkíta harcosok temetkezése

A 2005 és 2007 között európai és mongol kutatók által felderített, fagyott, mumifikálódott maradványok - több mint húsz sírt tártak fel - alkalmasak voltak genetikai vizsgálatok elvégzésére is. Régészetileg a sírban talált tárgyak és a szintén elföldelt lovak igazolták, hogy szkítákról van szó. Mindez azért volt rendkívül érdekes, mert korábban Mongóliában nem bukkantak ilyen sírokra, csak az Altáj nyugatabbi részein.

Tökéletes ötvözetet alkottak a szkíták

A szkíta indoeurópai nép volt, amely nomád pásztorkodással és lótenyésztéssel foglalkozott. Végigvágtattak a i. e. 7-2. század között az eurázsiai sztyeppéken, egészen a Kaszpi-tengertől (tótól) az Altáj-hegységig. (Legalábbis ennyit tudtak róluk korábban a források.) Elsősorban Hérodotosz görög történetíró forrásmunkáiból értesülhetett tetteikről az utókor.

A katalán kutatók a genetikai elemzésekkel most azt mutatták ki, hogy a vaskorban a szkíták "tökéletes ötvözetét" alkották az európai és az ázsiai népességnek: a szkíta kultúra Altáj-hegységbeli képviselőinek a genetikai állományában ugyanis pontosan 50-50 százalékos arányban találtak európai és ázsiai leszármazási ágakat. Ez a mitokondriális DNS leszármazási vonalainak és szekvenciáinak elemzéséből derült ki.

A keveredés keletebbre történt, mint eddig hitték

A mostani felfedezés azért jelentős, mert korábban az Altáj-hegység nyugati vonulatainál (a mai Oroszország és Kazahsztán területén) élő népességben csak európai, a keleti, mongóliai részeken élőknél pedig csak ázsiai leszármazási vonalakra bukkantak a kutatók. Vagyis eddig nem találtak genetikai keveredésre utaló nyomokat.

Szkíta harcos egy görög vázán

Mindennek fényében a mostani eredmények a kutatók szerint rendkívül értékes információt nyújtanak a közép-ázsiai sztyeppék népeit illetően. E népek változatossága ugyanis ma éppen az európaiak és az ázsiaiak keveredéséből alakult ki. A kutatók most azt feltételezik, hogy a keveredés éppen itt, az Altájban történhetett meg több mint kétezer évvel ezelőtt. Az Altáj két végén élő, egyaránt helyinek minősülő lakosság keveredett össze a hipotézisük szerint. Mindez egybeesett a szkíta kultúra kiterjedésével, amely nyugatról érkezett - vélekedik Assumpció Malgosa, aki a biológiai antropológia professzora az UAB-on, és a kutatás koordinátora.

A szkíták kevertsége már korábban is ismert volt

A szkítákról már korábban is tudták, hogy az első kevert nép lehetett ázsiai és európai elődei révén. Ugyanakkor korábban csak az Altájtól nyugatabbi népességüket elemezték genetikailag. Eszerint a nyugatról keletre vándorlás okozta a keveredést. A mostani kutatás viszont azt sejteti, hogy a keveredés az Altáj keleti vidékein történt meg az ázsiaiak és az európaiak között, ráadásul a kapcsolat még a vaskor előtt jött létre. A keveredés előtt pedig a két népesség még a hegység két oldalán helyezkedett el.

A tanulmány azt is sejteti, hogy az ázsiai népesség vette át a nyugatról jövő szkíta kultúrát, amely mind technológiájában, mind társadalmi berendezkedésében fejlettebb volt az övékénél. Ez demográfiailag rendkívül kedvezőnek bizonyult, és ez vezetett terjeszkedésükhöz és az európai népekkel való kapcsolatuk kialakulásához.