Körülbelül egy órával a tervezett becsapódás előtt a földi irányítók utoljára indították be a hajtóműveket, hogy elfogyjon az üzemanyag, majd az óránkénti 6050 kilométeres sebességgel haladó űrszondák 30 másodperces különbséggel a Hold északi pólusa közelében lévő egyik hegybe csapódtak. A helyszínt úgy választották, hogy semmiképp se tegyenek kárt az Apollo-küldetések Holdon maradt eszközeiben.
A NASA 471 millió dolláros összköltségű programjának keretében a GRAIL-űrszondák (Gravity Recovery and Interior Laboratory) a Hold gravitációs terét és belső szerkezetét kutatták. A kisebb mosógép méretű űreszközöket, amelyeket diákok később Ebb és Flow névre kereszteltek (Apály és Dagály), 2011. szeptember 10-én indították útnak a floridai Cape Canaveral légi támaszpontról.
A mérések alapján kiderült, milyen szoros kapcsolat van a felszíni alakzatok és a tömegeloszlás között, legyen szó akár becsapódás okozta gyűrű alakú kráterekről, azok középponti csúcsáról vagy vulkanikus tájakról. A Hold kérge a vártnál vékonyabbnak bizonyult, vastagsága csak 29 és 40 km között váltakozik. Ez valószínűsíti, hogy a Hold kémiai összetétele ugyanolyan, mint a Földé, megerősítve a hipotézist, mely szerint a Hold anyaga egykor a Földet érő hatalmas erejű becsapódás eredményeképpen szakadt ki bolygónk testéből.