Hová tűntek a fülesbaglyok?

A megszokottnál lényegesen kevesebb erdei fülesbagoly (Asio otus) húzódott be december óta az ország legjelentősebb téli gyülekezőhelyeiként számon tartott nagykunsági településekre - közölte a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság tájegységvezetője az MTI-vel.

Monoki Ákos elmondta: bár most országos szinkronszámlálást nem szerveztek, Jász-Nagykun-Szolnok megye tiszántúli részén mintegy fél tucat hivatásos természetvédő és önkéntes az idei télen is lajstromba veszi a lakott területekre behúzódó baglyokat.

A felmérést nagyjából egy évtizede a túrkevei székhelyű Nimfea Természetvédelmi Egyesület kezdte el. Azóta itt minden évben, az elmúlt néhány esztendő során pedig az ország több régiójában is számba vették ezeket a madarakat.

A legfrissebb megfigyelésekről közölte: a vártnál lényegesen alacsonyabb létszámú bagolykolóniák találhatók a vizsgált lakott területeken. A máskor 400-at közelítő madarával rekordokat döntögető Túrkevén mindössze 50 körüli az állomány, a telente rendszerint 100 bagollyal büszkélkedő Tiszaroffon pedig eddig egyetlen példányt sem láttak.

Kisújszálláson ezzel szemben minden idők legnépesebb bagolycsapata állomásozik, amely a korábban feljegyzett 240 körülivel szemben 270 egyedből áll. További érdekesség, hogy a klasszikus gyülekezőhelyeken kevés a madár, míg váratlanul fel-feltűnnek népesebb csapatok eddig nem regisztrált területeken.

Az összkép azonban egyértelmű csökkenést mutat: míg 2012 januárjában a térség mintegy 15 településén 1483 erdei fülesbaglyot vettek lajstromba, addig ez a szám idén januárban 923 volt.

Monoki Ákos szerint nincs tudományosan alátámasztott magyarázat az erdei fülesbaglyok mostani távolmaradására, talán a településektől távolabb eső területeknek az aránylag enyhe, változékony téllel összefüggő táplálékbősége vonzotta őket máshova. Csak egy dolog bizonyos: "bagoly nem vész el", azaz a korábban a Nagykunság falvait és kisvárosait gyülekezőhelyül választó, idén nem talált madarak is megvannak valahol - jelentette ki.