A gyorsulás, nem a sebesség a gepárd fő fegyvere

A gepárd a leggyorsabb szárazföldi állat, de csúcssebességét ritkán használja. A zsákmány elejtésében azonban inkább rendkívüli gyorsulására és mozgékonyságára támaszkodik, állapították meg brit kutatók.

Noha a gepárd csúcssebessége elérheti a 97 kilométer/órát, általában ennél jóval kisebb sebességgel követi és üldözi a zsákmányát, írja egy brit kutatócsoport a Nature legújabb számában.

A kutatók öt vadon élő gepárdot figyeltek meg Botswana északi részén Alan Wilson, a The Royal Veterinary College professzora vezetésével. Wilson és munkatársai különleges, napelemes,GPS-nyomkövetővel szerelt nyakörveket illesztettek az állatokra, amelyek pontos adatokat gyűjtöttek a nagymacskák helyéről, sebességéről, gyorsulásáról és lassulásáról.

A 17 hónapig tartó megfigyelés folyamán 367 futás adatait rögzítették. Ezek közül a leggyorsabb 93 kilométer/óra volt, amely messze meghaladja az agarak és a versenylovak csúcssebességét. A legtöbb üldözésnél azonban a gepárdok jóval szolidabb sebességet (átlagosan 50 kilométer/óra) tartottak, mondta Wilson.

Gepárd GPS-nyakörvvel Forrás: Structure & Motion Lab, RVC

Kiderült, hogy a vadászatnál jóval fontosabb a nagymacska gyorsulása és kiváló manőverező képessége. Az üldözés mindig egy gyorsulási szakasszal kezdődik, akár álló helyzetből, akár lassú tempójú kocogásból indít az állat. A vadászsebesség elérése után, a zsákmány elejtése előtt lassít és manőverezik a gepárd.

A gepárdok gyorsulása és fordulási sebessége eléri vagy meghaladja a leggyorsabb ismert sebességű szárazföldi állatokét. Annyira fürgék, hogy egyetlen szökelléssel akár 10,8 km/órával képesek növelni a sebességüket. A tartós gyorsuláshoz használt izomerő több mint négyszerese annak, amelyet a jamaikai futó, Usain Bolt kifejtett világrekorder 100 méteres síkfutása alkalmával.

A 367 üldözésből 94 esetben ejtette el a gepárd a zsákmányt, rendszerint impalát, ami nagyjából 26 százalékos sikert jelent. A kutatók azt is vizsgálták, milyen terepen vadászik a gepárd. Az üldözések majdnem fele nyílt, füves pusztákon, 28 százalékuk nagy fák között és 24 százalékuk sűrű növényzetű terepen zajlott. Noha a fák és a bokrok valószínűleg megkönnyítik a préda becserkészését, a kutatók nem találtak jelentős különbséget az üldözés sebességében és távolságában a különböző terepeken.