Több milliárd év múlva a Nap egyre nagyobb átmérőjű csillaggá, egy úgynevezett vörös óriássá dagad. A folyamat valószínűleg elnyeli a legbelső bolygókat (Merkúr, Vénusz), a Földön pedig elpusztítja az életet.
Jack O'Malley James, a St. Andrews Egyetem kutatója és munkatársai számítógéppel modellezték, milyen lesz a Földnek e távoli jövője. A brit Nemzeti Asztronómiai Gyűlésen előadott eredményeik szerint nagyon kevés lesz az oxigén, így az utolsó élőlényeknek szinte oxigénmentes, nagy nyomású és - az óceánok elpárolgása miatt - rendkívül sós környezetben kell boldogulniuk. Erre csak a szélsőséges körülményekhez alkalmazkodott (extremofil) mikrobák (baktériumok és archeák) képesek.
A folyamat kezdetén, az óceánok elpárolgása során a mostaninál sokkal több vízgőz kerül az atmoszférába. Mivel a vízgőz üvegházhatású gáz, ez a folyamat öngerjesztővé válik, és a földi hőmérséklet 100 Celsius-fokkal vagy akár még többel is megemelkedik. Ez - a csökkenő oxigénszinttel kombinálva - a növények és a nagyobb élőlények gyors kipusztulásához vezet.
Nem sokkal ezután már csak az úgynevezett extremofil mikrobák maradnak életben. Ezek a mikroorganizmusok ma is megtalálhatók a Földön, és képesek megbirkózni egészen szélsőséges körülményekkel is. A kutatók szerint ezek néhány típusa kibírja majd a jövőbeni Föld forró, száraz és mérgező atmoszféráját. Úgy vélik, hogy valószínűleg az utolsó vízcseppek körül fognak csoportosulni a föld mélyén.
Végül azonban a körülmények olyan rosszra fordulnak, hogy az élet utolsó nyoma is eltűnik majd bolygónkról.