Sokáig gyötörték az osztrákok Batthyányt

1849. október 6-án Pesten végezték ki Magyarország első felelős miniszterelnökét, Batthyány Lajost. Hogyan jutott az udvarhoz hű családba született, dúsgazdag magyar arisztokrata Haynau kivégzőosztaga elé?

Batthyány Lajos grófot, Magyarország első miniszterelnökét 1849. október 5-én reggel az osztrák hadbíróság felségárulás vádjával kötél általi halálra ítélte. Batthyány emelt fővel fogadta a döntést, leginkább a köztörvényes bűnözők számára fenntartott akasztófa megalázó körülményei zavarták.

Október 5-én éjjel a feleségéhez írt búcsúlevelében tett hitet a maga igazsága mellett: „Ebben az ünnepélyes órában megesküszöm, hogy a király és a monarchia elleni árulásnak soha egyetlen gondolata nem férkőzött lelkemhez, és a hazához nem kevésbé hű voltam, ugyan ki hiszi el ezt most! És ezért halok meg; a király esküje volt vezérfonalam, és sem jobbról, sem balról nem hagytam, hogy visszaéljenek velem.” Az első felelős miniszterelnök tehát a halál árnyékában is az uralkodó iránti hűségéről tett tanúbizonyságot, a felségárulás vádját felháborodottan utasította vissza. Ebben mai szemmel nézve igaza is volt: a vádirat egy pártatlan bíróság előtt nem állta volna meg a helyét. 1849 októberében azonban Haynau bírósága nem az igazságot kereste.

Gróf Batthyány Lajos, Magyarország első alkotmányos miniszterelnöke Forrás: Wikipedia

Udvarhű arisztokratából lemondott miniszterelnök

Az 1807-ben született Batthyány Lajos Bécsben nevelkedett, anyanyelve – a kor más magyar főnemeseihez, így például Széchenyi Istvánhoz hasonlóan – sokkal inkább a német volt, mint a magyar. Fiatalemberként tisztként szolgált a császári hadseregben, majd fiatal arisztokrataként kártyázással múlatta az időt. Az 1830-as évek elején senki nem gondolta volna, hogy valaha jelentős szerepet fog játszani a politikában: Széchenyi István is csalódottan jegyezte föl naplójában, hogy a grófot nem lehet használni reformcéljai megvalósításában.

Érdeklődése az 1830-as évek második felében fordult a politika felé. Ekkor már tudatosan készült a politikai szerepvállalásra, így az 1840-es években már Kossuthéhoz fogható, jelentős szerepet játszott. Míg Kossuth az országgyűlés alsótábláján volt a reformmozgalom vezéralakja, Batthyány az arisztokratákat tömörítő felsőtáblán irányította a változások pártján álló főurakat. Programjában egyformán hangsúlyos elem volt a reformok támogatása és a Habsburg-dinasztiához fűződő hűség.

1847-re Batthyány egyértelműen az ellenzék legtekintélyesebb alakjává vált. Az 1847. március 15-én megalakult Ellenzéki Pártnak Batthyány lett az elnöke, és az is természetes volt, hogy 1848 áprilisában őt nevezték ki az áprilisi törvények értelmében megalakuló első felelős minisztérium élére. Habsburg-hűsége éppúgy megkérdőjelezhetetlen volt, mint az ország polgári átalakítása iránti elkötelezettsége, így személye a bécsi udvar és a magyar politika számára egyformán megbízhatónak számított. Az első miniszterelnök abban hitt, hogy kizárólag a Habsburg-uralkodóval a trónon lehet az égetően szükséges reformokat véghezvinni, ugyanakkor az is meggyőződése volt, hogy az uralkodó kizárólag felelős kormánya útján irányíthatja az országot.

A Batthyány-kormány Forrás: Wikipedia

Kormányfői tevékenysége 1848 nyarán két tűz közé került: az egyik oldalról a bécsi udvar próbálta folyamatosan megnyirbálni a magyar kormány hatáskörét, a másik oldalról pedig a nyáron megválasztott népképviseleti országgyűlés folyamatosan radikálisabbá váló hangulatával kellett küzdenie. Batthyány célja az volt, hogy a távolodó érdekeket és célokat összehangolja, ám szeptember elejére kiderült, hogy nem járhat eredménnyel: amikor a bécsi udvar támogatásával Magyarország ellen vonuló Josip Jelačić (Jellasics) támadásának híre Pestre érkezett, szeptember 11-én Batthyány alkotmányos miniszterelnökként benyújtotta lemondását, hiszen a fegyveres konfliktus kezdetével nyilvánvalóvá vált számára, hogy elvesztette az uralkodó bizalmát.

Békekövetből fogoly

Batthyány október 2-án képviselői mandátumáról is lemondott, hiszen meggyőződéséből fakadóan nem vállalhatott vezető szerepet a Habsburg-dinasztia elleni harcban. Nem volt azonban kérdéses számára, hogy hol a helye: október második felében szándékában állt a magyar oldalon harcba szállni, ám egy lovasbaleset miatt erre nem került sor. December 6-án viszont újraválasztották országgyűlési képviselőnek, ahol fő célja az lett volna, hogy megszervezze a Kossuth politikáját ellenző képviselőket. Egyetlen jelentős politikai tette annyi volt, hogy elérte: küldjenek békítő küldöttséget Windisch-Graetz tábornokhoz, a császári erők parancsnokához. A delegáció 1849. január elején indult útnak, ám a tábornok hivatalosan nem fogadta őket, Pest elfoglalása után pedig úgy ítélte meg, hogy a követek hadimentessége megszűnt, így 1849. január 8-án Batthyány Lajost letartóztatták, birtokait pedig zár alá vették.

1849. január 24-én megkezdődött Batthyány kihallgatása és perének előkészítése. Batthyány még az osztrák hadbíróság illetékességét is tagadta: álláspontja szerint miniszterelnöki ténykedését kizárólag a magyar országgyűlés ítélheti meg, magánemberként elkövetett tetteiben pedig a magyar törvények az irányadók, egyúttal kérte óvadék ellenében szabadlábra helyezését. A bíróság január 25-én olyan nyers indoklással utasította vissza a kérést, ami már előre jelezte az ítélet súlyosságát: „…egy már fogságba vetett, olyan bűntettel vádolt gonosztevőt, amelynek elkövetése halálbüntetést von maga után, a bírósági eljárás során többé már nem lehetséges szabadlábra helyezni, még akkor sem, ha óvadékot ajánlanak fel”.

1849 februárja és márciusa Batthyány kihallgatásával telt, összesen tíz alkalommal kérdezték ki. Jellemző, hogy az általa mentő tanúnak tartott István nádort nem idézték meg. Az eljárás tisztaságát az sem segítette, hogy a haditörvények értelmében a hadbíró egyszerre volt ügyész és ügyvéd. A perben a hadbíróság a felségárulás vádját igyekezett fölállítani és bizonyítani: az uralkodói jóváhagyás nélküli pénzkibocsátás és újoncozás, a külső országokkal való kapcsolatfelvétel és a Jelačić elleni népfelkelést egyaránt a felségjogok megsértésének tartották.

A vádakat azonban nem támasztották alá megfelelő bizonyítékok, ráadásul azt még ennek a bíróságnak is be kellett látnia, hogy nem illetékes mindazon tettek megítélésében, amelyeket Batthyány az országgyűlést föloszlató és Magyarországot ostromállapot alá helyező október 3-i uralkodói manifesztum előtt követett el. Törvénytelen módon azonban a fellebbviteli bíróság kimondta, hogy a vádlott október 3. előtti és utáni tevékenysége egy egységet képez, amit együtt kell vizsgálni, így mégis vizsgálták a megelőző eseményeket is.

1849 áprilisában a magyar sikereket hozó tavaszi hadjárat miatt eltolódott a per előkészítése. Az újabb intenzív kihallgatást és védekezést követően augusztus végére állt össze az ekkor már a csehországi Olmützben ülésező bíróság vádirata. A vádakat összesen 12 pontban foglalták össze, és augusztus 30-án megszületett Leuzendorf hadbíró javaslatára a hadbíróság ítélete: Batthyányt bűnösnek találták felségárulás vétkében, és kötél általi halálra, valamint vagyonelkobzásra ítélték. Ugyanez a hadbíró azonban még aznap kegyelmi kérvényt állított össze, amelyet a hadbíróság az ítélethez hasonlóan egyhangúlag támogatott. A furcsa döntések mögött valószínűleg az állhatott, hogy Bécsben talán szükségesnek tartották a szigorú ítéletet, ám elképzelhetőnek tartották a kegyelmet.

Magyarországra vonatkozóan azonban gyorsan változott a helyzet. Augusztus 27-én az osztrák minisztertanács még úgy rendelkezett, hogy a magyarországi halálos ítéleteket előzetesen föl kell terjeszteni jóváhagyásra Bécsbe. Augusztus végén azonban Ferenc József ezt megváltoztatta, és pusztán utólagos tájékoztatási kötelezettséget írt elő a kivégzésekről Julius Haynau főparancsnok számára, ezzel az osztrák kormányzat lényegében kivonta magát a döntés felelőssége alól. Haynau később elérte azt is, hogy Batthyányt Magyarországra szállítsák, kegyelmet adni pedig nem állt szándékában senkinek. Az ítéletet október 5-én hirdették ki. Batthyány az ítéletet követő éjszakán a felesége által a börtönbe csempészett késsel megkísérelte elvágni a nyaki artériáját, ám öngyilkossági kísérlete nem járt sikerrel. Az akasztást azonban lehetetlenné tette, így a kivégzőosztag golyója végzett vele.

Batthyány Lajos kivégzése az Újépület udvarán Forrás: Wikimedia Commons

Koncepciós per?

Hermann Róbert történész értékelése szerint Batthyány Lajos pere egyértelműen különbözik a többi 1849 őszén lefolytatott eljárástól. A többi perben nem fordult elő, hogy az 1848. október 3-án kibocsátott manifesztum előtti tettekért vontak volna felelősségre bárkit: ez a dokumentum adta meg a felségárulás vádjának jogi alapját például az aradi vértanúk esetében is. Batthyány esetében viszont éppen az október előtti események adták a vádak alapját, az utána következő eseményekre még egy sovány vádiratot sem lehetett volna alapozni. Képtelenség volt az is, hogy az amúgy is törvénytelen október 3-i manifesztum rendelkezéseit kérték számon Batthyány október előtti cselekedetein.

A vádak között hamis színben feltüntetett valós és teljesen valótlan események egyaránt szerepeltek: az utóbbiakra példa az, hogy Batthyányt az október 6-i bécsi forradalom előkészítésével vádolták, ezt nem tudták bizonyítani. Az előbbire példa, hogy valóban bocsátottak ki uralkodói szentesítés nélkül papírpénzt, ez azonban éppen az uralkodói szentesítés megtagadása, a Jelačić elleni védekezés jegyében történt. Összességében elmondható, hogy a perre a páratlan rosszindulat és a bűnösség kimondásának egyértelmű szándéka volt jellemző.

A Batthyány-örökmécses Forrás: MTI/Koszticsák Szilárd

Összegezve elmondhatjuk, hogy az első felelős magyar miniszterelnök életében tragikusan ütközött az a két eszme, a magyar hazához és a dinasztiához fűződő hűség. Amikor a magyar haza és a dinasztia 1848 szeptemberében fegyveres összeütközésbe került, a megbékítésben sikertelen Batthyány lelkiismerete parancsára hallgatva lemondott miniszterelnöki posztjáról, ám a haza pártján maradt, minden erejével a megbékélésen munkálkodva. Sorsa aztán mégis a felségárulás vádja és a kivégzés lett, ám a királyhoz való hűséget még a kivégzése előtti estén sem tagadta meg.

Batthyány és a 13 aradi vértanú kivégzését a második bécsi forradalom első évfordulójára, október 6-ára időzítették az osztrákok. Batthyányt Pesten végezték ki, az akkori Újépület udvarán, pontosan azon a helyen, ahol ma a Batthyány-örökmécses áll. Batthyány nemcsak Magyarország első felelős miniszterelnöke volt, hanem az első kivégzett miniszterelnökünk is. A kivégzőosztag előtt fél térdre ereszkedett. „Éljen a haza! Rajta, vadászok!” – kiáltotta. Földi maradványai a Kerepesi temetőben épített mauzóleumban nyugszanak.