Az alig egy négyzetkilométeres szigeten legalább száz (de az is lehet, hogy kétszer ennyi) sün él, ami jóval több, mint amennyi mondjuk egy ugyanekkora területű erdőben lenne. A szigeten ugyan ki-be járkálás nincsen (a hidakon a sünöknek túl nagy a forgalom), de remekül érzik magukat, mert táplálékot találnak bőven, és az autóktól sem kell tartaniuk.
Viszont tele vannak élősködőkkel, szinte ellepik őket a kullancsok. “Mindenkit meglepett, hogy milyen sok kullancs van a sünökön. Nem is találkoztunk olyannal, amelyiken ne lett volna” - mondta dr. Földvári Gábor, a Szent István Egyetem Állatorvos-tudományi Karának parazitológusa. A rekord 238 kullancs volt egyetlen sünön, ezeknek a többsége azonban nem kifejlett nőstény, hanem gombostűfejnyi lárva és nimfa volt. De olyan sünt is fogtak, amelynek a hasán több tucat kifejlett, borsónyi nőstény kullancsot találtak. A szakértő szerint egy természetes populációnál ennél kisebb lehet a fertőzöttség.
Az állatok vizsgálata nem volt egyszerű, ugyanis az ember közeledésére a sünök azonnal összegömbölyödnek. Ezért a sünöket dr. Molnár Viktor állatorvos közreműködésével altatásban vizsgálták, és így már könnyedén hozzáfértek a hasukon, lábukon élősködő kullancsokhoz. A fertőzöttség ellenére a sünök jó általános kondícióban voltak, és a vérvizsgálatok sem utaltak legyengülésre vagy a kullancsok által okozott komolyabb betegségre.
A sünök Margitszigeten tapasztalt nagymértékű kullancsfertőzöttségének két oka is van. A sünök oldaláról nézve a sziget egy ideális élőhely. Ugyan hivatalosan rovarevők, de a csigától és gilisztától kezdve a fészekből kiesett madárfiókán és dögökön át a kutyaeledelig szinte mindent megesznek, még a szemétbe is beletúrnak. Eközben jelentős távolságokat bejárnak, elsősorban a sűrű aljnövényzetű helyeken. Természetes ellenségük gyakorlatilag nincsen a szigeten, és az autóforgalom sem tizedeli őket, így egy sűrű és zárt populációjuk alakult ki.
A kullancsok szempontjából pedig a sünök ideális gazdaállatok. Abban a magasságban és olyan helyeken mászkálnak, ahol a kullancsok általában gazdát keresnek. Ha nem lennének a sünök, akkor be kellene érniük az egerekkel és a pockokkal, de a sünök nagyobb testméretük és hosszabb élettartamuk miatt jóval több kullancsot képesek táplálni.
Nemcsak a kullancsok száma, de a sokféleségük is meglepte a kutatókat. A sünökön általában az Ixodes hexagonus nevű faj jellemző, amely nem igazán szokott az emberre átmenni, hanem együtt él a sünnel, mondta Földvári Gábor. Ehhez képest a három év alatt begyűjtött közel tízezer kullancs kétharmada közönséges kullancs (Ixodes ricinus) volt - az a faj, amely a legtöbb emberi kullancscsípésért is felelős. Érdekes módon a hasonló vizsgálatokkal ellentétben a Margitszigeten élő sünök nemcsak a fiatal, hanem a felnőtt példányokat is nagy számban hordozták. Ennek az a következménye, hogy egy ilyen speciális földrajzi adottságú helyen, ahol nagyobb testű emlős nem él folyamatosan, a sünök képesek egyedül fenntartani egy jelentős kullancspopulációt. A szakemberek ezenkívül az egyik sünön egy egzotikus kullancsfajt is találtak, amely jellemzően a mediterrán országokban fordul elő. A Hyalomma marginatum nevű faj egy emberre különösen veszélyes betegség, a krími-kongói vérzéses láz vírusát is terjesztheti. A biológus szerint azonban ennek az egy példánynak az előfordulása véletlenszerű, a faj általában vándormadarak segítségével terjed. Mivel azonban így jellemzően egyetlen (fiatal) példány kerül csak az új élőhelyre, szerencsére nem várható az egzotikus kullancsfaj megtelepedése.
A Lyme-kór kórokozóját (Borrelia burgdorferi) ugyanakkor hordozzák a keleti sünök és a rajtuk élő kullancsok, és ezt a magyar kutatók igazolták elsőként ennél a fajnál. A szakember szerint azonban nincs ok az aggodalomra, ugyanis a szigetre látogatók elsősorban a napsütötte, nyírt füvű réteket keresik fel, míg a kullancsok a sűrű aljnövényzetű, borostyános részeken keresnek számukra alkalmas gazdát. Annak ellenére tehát, hogy a potenciális veszély fennáll, az emberi kullancsfertőzésekkel foglalkozó szakemberek szerint nem fordul elő halmozottan a Lyme-kór a szigetre kijárók körében.
A kutyákra már jobban oda kell figyelni, hiszen rájuk gyakrabban kapaszkodnak fel a kullancsok. Ugyanakkor rájuk nézve jó hír, hogy az életveszélyes babéziózis kórokozóját hordozó Dermacentor reticulatus kullancsfajjal egyáltalán nem találkoztak a kutatók a megvizsgált nagyszámú kullancs között.
Az Urbanizációs Kutatócsoport vizsgálata eddig a Margitszigetre korlátozódott, de természetesen sokfelé előfordulnak a sünök a nagyvárosi környezetben. Jellemzően a családi házas övezeteket, parkokat, temetőkerteket kedvelik, ahol sok bokor és farakás nyújt menedéket a számukra. Legnagyobb ellenségeik a forgalmas autóutak és a kutyák, továbbá ősszel az avarégetés - ugyanis előszeretettel költöznek be telelni a levélkupacokba.
"Nem tudjuk, összesen hány sün él Budapesten" - mondta az Origónak dr. Tóth Mária biológus, a margitszigeti sünökkel foglalkozó hároméves kutatás vezetője. A faj a városi környezetben is a természeteshez hasonló zugokban tud megmaradni, ahol van elég táplálék és búvóhely. Ezek jelentősen befolyásolják a sűrűségüket, a mozgáskörzetük nagyságát, a napszakos és évszakos aktivitásukat, valamint a kondíciójukat is. A Budapesti Műszaki Egyetemen dolgozó Wohlfart Richárd közreműködésével rádiótelemetriás vizsgálatokat is végeztek, melyekből kiderült, hogy a sünök télen is többször váltanak helyet, akár mínusz fokokban is felkelnek, és megkeresik a területükön ismert etetőhelyeket. (Ahogy a nyesteknek, úgy a sünöknek is igen vonzóak a kint felejtett kutya- és macskaeledelek, valamint a háztartási hulladékok.) A téli etetés különösen fontos lehet az ősz elején született fiatalok számára, melyek még nem erősödtek meg eléggé a téli álomhoz. "Hosszú távon azonban mindenképpen számolni kell azzal, hogy az egyedek kondíciójának mesterséges segítése jelentősen befolyásolhatja az élettani, ökológiai sajátosságaikat, és a populációk nagyságát is" - mondta Tóth.
Az etetés ökológiai kockázatai sünöknél még nem tisztázottak, de a madaraknál már igazolták, hogy evolúciós hatásai is lehetnek a téli etetésnek, egészséges sünöket ezért nem célszerű etetni. Ha sérült, legyengült vagy túl fiatal sünnel találkozunk, akkor mindenképpen érdemes a Fővárosi Állatkertet vagy a sünökre specializálódott, Sünbarát nevű civil kezdeményezést felkeresni, akik szakszerűen fel tudják nevelni ezeket az állatokat. Ha pedig mégis indokoltnak látjuk az otthoni etetést, akkor kutya- vagy macskakonzervből, főtt tojásból, főtt csirkehúsból és vagdalt húsból állíthatunk nekik össze megfelelő ennivalót. A fűszeres ételek és a tejtermékek tiltólistán vannak, itatni pedig csak vízzel szabad, tejjel nem.
A legtöbbet azzal tudunk segíteni a sünökön, ha körültekintően közlekedünk, nem engedjük, hogy a kutyánk bántsa őket, és odafigyelünk ősszel a kert gondozásakor. Lehet nekik sünkuckót készíteni, ahova behúzódhatnak telelni, de például a kupacban hagyott rőzsék vagy a komposztdombok is kiválóan megfelelnek erre a célra.
Keleti sün (Erinaceus roumanicus)