Új elmélet arról, miért fehéredett ki az európaiak bőre

Ez az Ukrajnában talált 5000 éves egyed tagja volt annak a populációnak, amelyben elkezdett kialakulni a világosabb bőr

A legújabb kutatások szerint az emberi bőrszínt befolyásoló gének a leggyorsabban változó gének közé tartoznak. Az európaiak világosabb bőrszínét meghatározó gének még az elmúlt 5000 év alatt is sokat változtak.

A kutatók egyetértenek abban, hogy a mintegy 200 000 éve Afrikában kialakult Homo sapiens számára előnyt jelentett a sötét bőrszín (amelyet a bőrben szintetizálódó több festékanyag, az úgynevezett melanin okoz), mert védelmet nyújtott a nagyon erős UV sugárzás ellen. A bőrsejteknek azonban nem szabad teljesen kiszűrniük az UV-sugárzást, mert ez nélkülözhetetlen a D-vitamin-szintézishez. Amikor tehát az emberek elkezdtek észak felé vándorolni, a bőr kivilágosodásával alkalmazkodtak a kevesebb UV fényhez.

Az amerikai tudományos akadémia folyóiratában (PNAS) megjelent új kutatási eredmények arra utalnak, hogy a helyzet nem ennyire egyszerű. Először is a melanin (amelyből kétféle forma is létezik az emberben) szintézisét számos gén szabályozza, és úgy tűnik, mindegyik génnek megvan a saját külön evolúciós története. Ezenkívül a jelek szerint az emberek nem rögtön kezdtek el világosodni, miután elhagyták Afrikát. Az Origó is beszámolt nemrég egy kutatásról, amely szerint egy Spanyolországban talált, 7000 évvel ezelőtt élt férfi még meglehetősen sötét bőrű volt.

Ez az Ukrajnában talált 5000 éves egyed tagja volt annak a populációnak, amelyben elkezdett kialakulni a világosabb bőr Forrás: Alla V. Nikolova

Azért, hogy jobban megértsük az európai bőrszín változását, Mark Thomas, a londoni University College evolúciós genetikusa munkatársaival 63, Ukrajnában talált 6500-4000 éves csontvázból vont ki DNS-t. Végül 48 csontvázból sikerült meghatározni három, a pigmentációval kapcsolatos gén szekvenciáját. A TYR gén a melaninszintézisben vesz részt, az SLC45A2 gén a pigmenttermelő enzimek eloszlását szabályozza a bőrsejtekben, a HERC2 gén pedig a szivárványhártya kék vagy barna színének meghatározásában játszik alapvető szerepet. E három gén – a többi pigmentációt meghatározó génhez hasonlóan – rengeteg változatban fordul elő, ez eredményezi a bőr, a haj és a szem sokféle árnyalatát.

A kutatók a gének ősi csontvázakból származó változatait összehasonlították 60 mai ukrán ember génváltozataival, valamint 246, a környező vidékekről származó modern genommal. A csoport azt tapasztalta, hogy a világos bőrrel és hajjal, valamint a kék szemmel kapcsolatos génváltozatok jelentősen gyakoribbá váltak a modern populációkban. Így tehát – bár a történelem előtti ukránoknak már világosabb volt a bőrük és a hajuk, mint afrikai őseiknek – a bőr- és a szemszín evolúciója még nem fejeződött be, sőt a világosodás még napjainkban is zajlik.

Úgy tűnik, hogy a világosodás hajtóereje részben az volt, hogy az európaiak étrendjében csökkent a D-vitaminban gazdag táplálék (hal, máj stb.) aránya, ezért egyre több D-vitamint kellett a bőrben szintetizálniuk az itt élő embereknek, amihez nagyon előnyös volt a bőrszín kivilágosodása.

A kutatók azonban felvetnek egy másik lehetséges okot is: a szexuális szelekciót. Elképzelhető, hogy a kezdetben ritka világos bőrű, hajú és kék szemű nők, illetve férfiak nagyobb vonzerőt gyakoroltak az ellenkező nemű társaikra, így több utódjuk született. Ez a szexuális preferencia szintén erős nyomást gyakorolhatott a világosodás irányába.