Ki elég okos a halálhoz? - Szellemi fogyatékosok halálbüntetése

Bizonyos IQ alatt az USA-beli elítéltek rendszerint mentesülnek a halálbüntetés terhe alól. A tudomány azonban az IQ-teszteknél megbízhatóbb eszközöket keres a tettesek felelősségre vonhatóságának megítéléséhez.

A legtöbb társadalomban egyetértés uralkodik afelől, hogy helytelen volna kivégezni olyasvalakit, mint Lennie Small – annak ellenére, hogy John Steinbeck 1937-ben íródott, Egerek és emberek című novellájának szellemileg visszamaradott főhőse meggyilkolt egy nőt, miközben a selymes haját cirógatta. Lennie sosem értette volna meg, miért bűn az, amit cselekedett, és a tudatlanságnak ez a foka rendszerint felmentést jelent a törvény teljes szigora alól. Még a halálbüntetést alkalmazó országok jogrendjében is különleges megítélés illeti meg a szellemi fogyatékosokat.

Az intellektuálisan sérült emberek fogyatékossága azonban nem mindig olyan nyilvánvaló, mint Lennie-é, ezért sorsuk eldöntéséhez gyakran szakértőket, végső soron a tudományt kell segítségül hívni. Az USA legtöbb államában például IQ-teszteket használnak a kognitív készségek – például a problémamegoldó képesség vagy a tettek következményeinek felmérésére való képesség – megítélésére. Lennie bizonyára nagyon alacsony pontszámot kapna, hiszen amikor a nő sikítani kezdett, rendkívül korlátozott mérlegelési képessége folytán egyedül a gyilkosság merült fel benne megoldásként. Tény, hogy a tesztek bizonyos kognitív készségeket elfogadhatóan számszerűsítenek, és – ami különösen vonzóvá teszi őket – objektív mércét adnak az igazságszolgáltatás kezébe. Olyan teszt ugyanakkor, amely képes volna megmutatni, mennyire fogja fel valaki a bűnének súlyát, és ennélfogva mennyiben vonható felelősségre gaztettéért, nem létezik. Ez a probléma különösen bonyolulttá válik, amikor enyhén szellemi fogyatékos elkövetők ülnek a vádlottak padján.

Illusztráció Forrás: AFP/Paul Buck

Megemelnék a 70-es értéket

Egyes államok bíróságai ilyen kétes esetekben az IQ-t alkalmazzák a homályosan körvonalazható „beszámíthatóság” helyettesítő mércéjeként. Ezen államok egyike Florida, ahol egy per kapcsán hamarosan a gyakorlatban is próbára teszik ezt a vitatható elgondolást. Az Egyesült Államok legfelsőbb bírósága március 3-án kezdi meg a gyilkosság miatt jogerősen elítélt Freddie Lee Hall jogi képviselőinek meghallgatását. Hall IQ-ja kétségtelenül alacsony, ám nem minden mérés során adódik következetesen 70-nél kevesebbnek – márpedig Floridában ez alatt a küszöbérték alatt mentesülhet valaki a halálbüntetés terhétől. Hall és ügyvédei azt szeretnék elérni, hogy az állam felemelje ezt az IQ-küszöböt.

Florida egyelőre ellenáll. Jogászai arra hivatkoznak: az engedékenység, a kritériumok lazítása kegyelmi folyamodványok százait hozná a nyakukra. Egyes becslések szerint az Egyesült Államok siralomházaiban ülő mintegy 3100 elítéltnek akár a 20 százaléka is kisebb vagy nagyobb mértékben értelmi fogyatékos lehet. A déli állam aggodalma az, hogy ha enged szigorú kritériumaiból, egy dörzsöltebb ügyvéd vagy együttérző pszichiáter bármelyik halálraítéltről be tudja bizonyítani, hogy akár poszttraumás stresszből, akár átmeneti elmezavarból vagy depressziós epizódból kifolyólag szellemi képességei korlátozottak. Érthető módon a többi állam elítéltjei, de az ügyvédek és a törvényszéki alkalmazottak is nagy érdeklődéssel kísérik a floridai fejleményeket.

Amennyiben az Egyesült Államok kitart a halálbüntetés alkalmazása mellett – márpedig egy 2013-as felmérésben az amerikaiak 55 százaléka támogatta ezt –, azt is biztosítania kell, hogy valamennyi elítéltje azonos eséllyel próbálhassa megmenteni saját életét. Sok állam a floridaihoz hasonló 70-es „világos választóvonal” meghúzásában látja az objektivitás garanciáját. Bármely konkrét érték kőbe vésése azonban jelentősen túlbecsüli az IQ-tesztek pontosságát. E felmérések ugyanis 10 pontos hibahatárral dolgoznak, vagyis nem képesek hitelt érdemlően különbséget tenni a 71-es és a 69-es pontszámérték között. De ha az IQ-teszteket megbízhatatlanságuk okán elvetnék, mi tölthetné be a helyüket?

Az emberi agy metszete Forrás: AFP/Frans Lanting

Háromezer bűnöző agyát vizsgálják

A Mentális rendellenességek diagnosztikus és statisztikai kézikönyve (Diagnostic and Statistical Manual of Mental Disorders, DSM) legfrissebb, ötödik kiadásában az Amerikai Pszichiátriai Társaság a korábban szellemi elmaradottságként ismert jelenségcsoportnak mind a definícióját, mind a nevét megváltoztatta. Az immár „intellektuális fogyatékosság” néven megjelölt pszichiátriai entitás meghatározásában immár semmilyen konkrét IQ-határérték nem szerepel, ellenben nagy hangsúlyt fektet a viselkedés és a kognitív képességek összefüggéseire. Ezen újabb felfogással kapcsolatos az ún. adaptív viselkedési teszt, melynek során a vizsgált személy családtagjainak és ismerőseinek feltett kérdések alapján próbálnak következtetni arra, vajon mennyire boldogul az illető a való életben. Szakemberek kezében, szabványos módon alkalmazva ez az eszköz pontosan azt a következetes és számszerűsíthető eredményt szolgáltatja, amelyre az ítéletalkotók vágynak.

USA-beli pszichológusok már dolgoznak a teszt továbbfejlesztett, diagnosztikus adaptív viselkedési skála névre hallgató változatán, amely a tervek szerint az első bizonyítékokon alapuló, a viselkedést alkalmazkodóképesség szerint minősítő teszt lesz elsősorban az alacsony IQ-val rendelkező fiatalok számára. A teszt olyan, a szellemi fogyatékosság és a halálbüntetés vonatkozásában lényeges tulajdonságokra fog koncentrálni, mint a hiszékenység és a szociális problémamegoldó képesség.

Egyelőre túl kevés a tudásunk arról, milyen szerepet játszik a bűnelkövető magatartásban az intelligencia, és hogyan befolyásolják azt a legkülönbözőbb környezeti hatások – például a börtönben lehúzott évtizedek. Ha a tudománytól várjuk, hogy megbízhatóbb kulcsot adjon a bíróságok kezébe az elítéltek elmeállapotának megítéléséhez, előbb az intelligencia mint olyan természetét kell jobban megismernünk. Erre törekszik sok más között Kent Kiehl, az Új-Mexikói Egyetem (Albuquerque, USA) pszichológusa, aki létrehozta a világ jelenleg legnagyobb, mintegy 3000 bűnöző agyának felvételeit tartalmazó adatbázisát. Kiehl a felvételek elemzésétől várja annak kiderítését, vajon milyen elváltozások hajlamosítanak a bűnelkövetésre, és olyan eljárást szeretne kidolgozni, amely az agy feltérképezése alapján tesz jóslatot az intelligenciára nézve. Egy effajta teszt segítséget nyújthatna az igazságszolgáltatásnak azokban a helyzetekben, amikor felmerül a gyanú, hogy egy vádlott csupán tetteti a fogyatékosságot, vagy elfogult szakvéleménnyel igyekszik megalapozni a mentességét.