Durva sérülésekből is felgyógyultak a dinók

Nem volt egyszerű a dinoszauruszok élete. Az egymással folytatott küzdelmek során az állatok csontozata brutális sérüléseket szenvedhetett el. Eddig nem volt teljesen ismert, hogyan gyógyultak ezek a sérülések, új technológiai eljárásokkal azonban feltárhatják a kutatók a rejtélyt.

Eddig nem látott alapossággal sikerült egy 150 millió évvel ezelőtt élt Allosaurus csontsérüléseit megvizsgálni. A Manchasteri Egyetem kutatói szerint a szinkrotron-képalkotási technika alkalmazásával most először kaphatunk részletes betekintést az egykor élt őshüllők csontozatának gyógyulási folyamatába.

A Royal Society tudományos lapjában, az Interfaceben publikált tanulmány abból az ismert tényből indult ki, hogy a dinoszaurusz csontmaradványok alkalmanként megőrzik a csontbetegségek, sérülések és az azt követő gyógyulási folyamatok nyomait.

Allosaurus csontváza Phil Manning

Az ilyen maradványok tanulmányozása korábban durva módszereket vett igénybe, a pontosabb vizsgálathoz gyakran keresztül kellett vágni az értékes fosszíliákat. A szinkrotron-képalkotással aprólékosan lehet a csontokat letapogatni, és a csontok anyagában található parányi kémiai nyomokat érzékelni. Ezeknek az apró kémiai nyomoknak az elemzésével a kutatók könnyen különbséget tudnak tenni a sértetlen és összeforrt csontok között, sőt még azt is meg tudják állapítani, hogy a sérült csont milyen módon forrt össze.

A bőr, izom, és belső szervek szövetei sérüléskor általában hegesedéssel gyógyulnak. Ezzel szemben a csont egyedi módon, saját csontszövet képzésével regenerálódik. A mostani eredmények szerint az embernél is ismert gyógyulási mechanizmus kémiai háttere nagyon hasonló lehetett a dinoszauruszokban.

A vizsgálatok eredményei azt is megerősítették, hogy az őshüllők szokatlanul szívós állatok voltak. Olyan mértékű sérülésekből gyógyultak fel, amelyekbe egy ember orvosi segítség nélkül belehalna.