A hangyák jobbak a Google-nél

Táplálékkereséskor az egyes hangyák először véletlenszerűen kutatják fel az élelmet, majd újra és újra optimalizálják az útvonalat – derült ki egy német-kínai kutatócsapat matematikai tanulmányából. A kutatók szerint ez az információfeldolgozás meghaladja a Google-féle keresési algoritmusok képességeit is.

A kutatócsoport a különböző hangyafajok táplálékkeresésére vonatkozó információkat egyenletekre és algoritmusokra vezette le, és a táplálékkeresés több fázisát dolgozta ki. Az így kapott eredmény szerint a hangyák komplex táplálékkeresése több lépcsőből áll.

Először a felderítő hangyák csak kaotikusan mozognak a fészek körül. Amennyiben nem találnak táplálékot, egy idő után visszatérnek a bolyba pihenni. Ha azonban a hangya élelmet talál, a fészekbe viszi, miközben illékony illatnyomot (feromont) hagy maga után. A többi hangya ezt a gyenge illatnyomot kezdi követni, a tájékozódásuk azonban továbbra is rendszertelen, így különböző útvonalakon indulnak el a táplálék felé, miközben ők is feromonnyomokat hagynak maguk után.

Minél rövidebb az útvonal, annál erősebb lesz az illat, így egyre több hangya fogja ezt a nyomot követni, a folyamat pedig önmagát gerjeszti – mondta el Jürgen Kurths, a Potsdami Klímakutató Intézet munkatársa. Ezzel a módszerrel az állatok kiiktatják a kerülőutakat és javul a hangyakolónia kollektív viselkedése. A tanulmány arra is rámutat, hogy az egyes hangyák tapasztalata hozzájárul a kolónia táplálékgyűjtésének sikerességéhez. Az öregebb egyedek jobban ismerik a fészek környezetét, így a fiatalabb állatok táplálékgyűjtése valójában egy tanulási folyamat.

Kurths szerint a hangyák csoportos útvonalkeresési stratégiája sokkal pontosabb és összetettebb a Google által alkalmazott megoldásoknál, így a szakértők tanulmányukkal többek között az internetes keresőprogramok optimalizálásához is új ismeretekkel szolgálhatnak. „A hangyakolónia roppant hatékony és bonyolult hálózatot képez. Ez olyan jelenség, amit sok természetes és mesterséges rendszerben is fellelhető” – mondta Jürgen Kurths. Eredményeiket a PNAS-ben, az Amerikai Tudományos Akadémia folyóiratában mutatták be.