Tankszerű megjelenésével parancsolt tiszteletet az Ankylosaurus

Vágólapra másolva!

A Kentrosaurus a Stegosaurus korai rokona, az Allosaurus a Tyrannosaurus jura időszaki kistestvére, az Ankylosaurus pedig a legutolsó páncélos dinoszaurusz volt a kréta-végi kihalás előtt. Újabb három jellegzetes dinoszaurusz sorozatunk hetedik részében.

Dulai Alfréd

Vágólapra másolva!

Allosaurus dinoszaurusz kiállítás 2014 rekonstrukció

Kentrosaurus

Ennek a nemzetségnek a képviselői lemezeket viseltek a hátukon. Ebben a Stegosaurushoz hasonlítottak, azonban a lemezek a farok felé haladva fokozatosan elvékonyodtak, a farok végén pedig már tüskékre hasonlító képződmények alakultak ki. A Kentosaurus vállainál oldalirányban is kinyúlt két hatalmas tüske. A farokban a csigolyák tövisnyúlványai nem párhuzamosak egymással: a farok első harmadában a megszokott irányba, vagyis hátrafele mutatnak, a farok középső részén azonban közel függőlegesek, a farok végén pedig kampó alakúak és előrefelé mutatnak. A Kentrosaurus páncéljának elemei néhány kivételtől eltekintve nem fosszilizálódtak a csontvázzal együtt, így még bizonytalan, pontosan hol helyezkedtek el a csontos bőrképződmények a dinoszaurusz testén.

Dinoszaurusz rekonstrukció Forrás: Days of Dinosaurs Team/ Pablo Perotti graphic designer

A Kentrosaurus jóval kisebb volt, mint a többi Stegosaurus-féle (4-5 méter hosszúság, 1,5 méter magasság, 1-1,5 tonna testtömeg). A tüskékből és lemezekből álló fegyverarzenál azonban kompenzálta a kisebb testméretet szinte bármely ragadozóval szemben. A tüskék elérhették a 60 cm hosszúságot. A fogai egyszerűek és kisméretűek voltak, így mindössze arra voltak alkalmasak, hogy az állat elfogyassza az életben maradásához szükséges hatalmas mennyiségű lágyszárú növényt. A Kentrosaurus barátságos állat lehetett, de a hatalmas tüskék miatt még a nagyobb ragadozóknak se volt érdemes rátámadni a jámbor növényevőre. Ez a nemzetség a kelet-afrikai felső-jura (150 millió éves) üledékekből került elő. Több száz csontmaradványát találták meg a híres tanzániai lelőhelyeken, például a Tendagugu-hegyen.

Allosaurus

Az Allosaurus a Tyrannosaurus kicsinyített változatának tűnhet, de ennek ellenére a késő-jura egyik rettegett állata és saját ökoszisztémájának legnagyobb ragadozója volt. Az Allosaurus a jura időszak legelterjedtebb húsevői közé tartozot. Éles fogaival és izmos testével félelmetes ragadozó lehetett. Masszív láb- és csípőizmai alapján a paleontológusok egy része úgy gondolja, hogy képes volt gyorsan futni, és üldözőbe vette a kinézett áldozatot. Más vélemények szerint viszont túl nehéz és ügyetlen lehetett a gyors futáshoz, és emiatt gyakran fanyalodhatott a dögevésre. Különösen nagy és díszes feje volt, de a fej egyes díszei leginkább csak az udvarlásban tölthettek be szerepet, éldául a szemek fölötti kiugró csontos dudor az ellenkező nemű egyedeknek imponálhatott, nem pedig más dinoszauruszok megfélemlítésére szolgált. Egyes példányok nagysága elérhette a 8-12 méter hosszúságot és az 1-2 tonna testtömeget. Az 1 méter hosszú koponyája éles fogakkal volt tele. Az erőteljes állkapocsizmok és az erős nyak segítségével a földhöz csapdosta az elkapott prédá, így végzett áldozataival. A kutatók szerint előszeretettel támadhatott áldozata nyakára is.

Az Allosaurus nagyon elterjedt volt a mai Észak-Amerika pusztáin és erdőiben, ahol leginkább a nagytermetű sauropodákra vadászott a folyók és tavak közelében fekvő árterekben. Az Észak-Amerika nyugati részén talált Apatosaurus-csontokon olyan fognyomokat találtak, amelyek Allosaurus támadásra utalnak. A hatalmas növényevő más példányai körül szétszóródva is találtak ragadozófogakat. Utah államban az Allosaurus-kövületek tucatjait (44 példányt) fedezték fel egyetlen lelőhelyen. Ezek a szerencsétlen példányok valószínűleg egy mocsárban pusztultak el, miután az ott ragadt dinoszauruszokat követve és a könnyű préda csábításának engedve maguk is a sár foglyaivá váltak. Az állat könnyen alkalmazkodott szinte minden környezethez, így sok helyen találkozhatunk a maradványaival. Észak-Amerika (Colorado, Utah, Wyoming) mellett előfordultak Európában és valószínűleg Afrikában is. Az Allosaurus egy másik ismert dinoszaurusz fajjal, a tüskés-lemezes-páncélos Stegosaurus kortársa volt. Bár valószínűtlen, hogy az Allosaurus meg merte volna támadni a kifejlett Stegosaurust, nem zárható ki, hogy esetenként véres csatára került sor a két dinó között.

Ankylosaurus

Az Ankylosaurus az ankylosis betegségről, az ízületmerevségről kapta a nevét, ugyanis amikor rátaláltak az első kövületére 1908-ban, a kutatók meglepve fedezték fel, hogy a koponya és a gerinc csontjai milyen jelentős mértékben összenőttek. Az összenövés azt a célt szolgálta, hogy a dinoszaurusz könnyebben meg tudja tartani a csontpáncélját, ami az állat legfőbb védelme volt a ragadozók ellen. Az Ankylosaurus másik fontos jellemzője a farka végén található, nagy, csontos bunkó, ami szintén a ragadozók elleni védekezést szolgálta. Erről a dinoszauruszról kapta a nevét a páncélos dinoszauruszok egyik fontos csoportja, az Ankylosauridae család is, amelynek legnagyobb termetű tagja az Ankylosaurus.

A család legfontosabb ismertetőjegye a vastag csontos páncélzat, ami egy harckocsihoz teszi hasonlóvá ezt a dínót, aminek az erős páncélon kívül egy másik fontos fegyvere a jelentős súlyú csontlemezes farok. Az állat páncélja több száz ovális lemezből állt, melyek egymáshoz közel ágyazódtak be a bőrszerű kültakaróba. Koponyája a test többi részéhez viszonyítva nagyon kicsi volt, hossza nem haladta meg a fél métert. Állkapcsai levélszerű fogakkal voltak tele, melyek a növények felaprításához alkalmazkodtak. Erős és tömzsi lábai közvetlenül a test alatt helyezkedtek el.

Az Ankylosaurus barátságos növényevő volt, páncélozott teste és bunkóban végződő farka megfelelő védelmet nyújtott még a legagresszívabb ragadozók ellen is. A szelíd állat könnyen összezúzhatta a farka végén lévő csontos bunkóval a meggondolatlanul rátámadó ellenség koponyáját. A nagyméretű és lassú mozgású állat 8-10 méter hosszú és 6-8 tonna testtömegű volt. A nehéz páncélzat bármilyen gyorsabb mozgást eleve lehetetlenné tett. Az Ankylosaurus a Tyrannosaurusszal és a Triceratopsszal élt együtt az észak-amerikai kontinensen (Alberta, Montana), mintegy 65 millió évvel ezelőtt. Egyike volt az utolsó túlélő páncélos dinoszauruszoknak, hiszen közvetlenül a kréta-végi nagy kihalás előtt élt. Ezen a területen az éghajlat sokkal melegebb és nedvesebb volt a késő-krétában, mint jelenleg. Az Ankylosaurusnak számos maradványa került elő az egykori ártéri üledékekből. Különösen gyakoriak a páncéldarabok és a tüskék, amelyek a méretük és vastagságuk miatt igen ellenállóak voltak.