Először vette komolyan a tudomány a jetit

Vágólapra másolva!

Egy ősi állkapocs vethet véget a több száz éves legendának. Vizsgálatának eredményeit július 2-án a brit Királyi Természettudományos Akadémia biológiai tudományokkal foglalkozó folyóirata, a Proceedings of the Royal Society B közölte.

Origo

Vágólapra másolva!

medve jeti rejtély kriptozoológia

A jeti talán a legismertebb és legnépszerűbb kriptid a Loch Ness-i szörny mellett. A kriptid olyan faj, amelynek létezését csak szóbeszédek támasztják alá, a zoológia (állattan) tudománya viszont nem fogadja el a létezésüket.

A himalájai őslakók mitikus történeteiben már évszázadok óta létezik a jeti, a nyugati civilizáció először 1832-ben hallott róla. Ekkor történt az, hogy a Bengáli Ázsia-társaság Lapja (Journal of the Asiatic society of Bengal) megjelentetett egy beszámolót H. Hodgson utazótól, aki magas, kétlábú, hosszú fekete szőrrel borított teremtményként írta le a legendás állatot, amelyet akkor még orangutánnak véltek. A beszámoló valóságos lavinát indított el, és azóta számtalan beszámoló jelent meg a mitikus lény felbukkanásáról.

Illusztráció a jetiről Forrás: AFP/Roger Viollet

Sok elmélet látott napvilágot arról, mi lehet ez a feltételezett állat. Egyesek szerint egy ismeretlen főemlősről lehet szó, mások az ősi emberszabásúak egy fennmaradt tagját látják benne, de akadnak olyanok is, akik medvének vélik. A tudomány a bizonyítékok hiánya miatt a jetit továbbra is legendának tartotta, és emiatt sokáig nem is foglalkozott a kérdéssel komolyabban. Ez a helyzet némileg megváltozott 2013-ban, amikor Bryan Sykes, az Oxford Egyetem genetikaprofesszora váratlan bejelentést tett.

Megvan a jeti?

A kutató tavaly ősszel tett bejelentését - miszerint a jeti létezik, és valószínűleg egy ősi himalájai medveféle lehet –, kétkedéssel fogadta a tudományos közösség. Az eredmény ugyanis semmilyen komoly (szakmailag lektorált) szaklapban nem jelent meg, ráadásul a kutató alapítója és elnöke egy olyan cégnek, amely üzleti alapon kínál eredetkutatást magánszemélyeknek.

Ez a helyzet változott meg most, ugyanis július 2-án a brit Királyi Természettudományos Akadémia biológiai tudományokkal foglalkozó folyóirata, a Proceedings of the Royal Society B megjelentette Sykes tanulmányát. Korábban nem volt példa rá, hogy egy ilyen rangos tudományos lap foglalkozzon az állítólagos lénnyel.

A tanulmányban az olvasható, hogy a kutatás során Sykes összesen 57 állítólagos jetiszőrmintát kért be különböző múzeumoktól és magánszemélyektől. A begyűjtött, két és négy centiméter hosszúságú szőrmintákból különféle vizsgálatokkal (makroszkópos, mikroszkópos és fluoreszcens) szűrték ki az oda nem illő anyagokat (növényi szöveteket, üvegszálakat). A művelet végére 37 olyan minta maradt, amelyeket a kutatók további tanulmányozásra érdemesnek tartottak.

A megmaradt anyagokat fertőtlenítették, hogy megtisztítsák őket a különböző szennyeződésektől, amelyek torzíthatják a vizsgálat eredményét (például az emberi szennyeződések miatt a kutatók azt hihetnék, hogy a vizsgált szőrminta egy ember-emlős hibridhez tartozik).

Állítólagos jetisklap egy nepáli múzeumban Forrás: hemis.fr/Boisvieux Christophe

Az alapos sterilizálás után a kutatók a minták úgynevezett mitokondriális DNS-ét vizsgálták meg. A mitokondrium az energia előállításában és annak elraktározásában szerepet játszó sejtszervecske, amely saját DNS állománnyal rendelkezik - ezt nevezzük mitokondriális DNS-nek. Ebből a mitokondriális DNS-ből nyertek ki egy rövidebb szakaszt, amelyet aztán összevetettek egy olyan genetikai adatbázissal, amely számos ma élő és kihalt állat DNS-mintázatát tartalmazza.

A rendelkezésre álló 37 mintából összesen 30 volt megfeleltethető a génbankban tárolt állatok adataival (hetet nem tudtak elemezni). Az eredmények első látásra lelombozónak tűnhetnek, ugyanis kiderült, hogy az állítólagos jetiszőrök hétköznapi emlősöktől származnak. A minták között megtalálhatóak voltak például ismert medvefajok, ló, mosómedve, szarvas, farkas, sőt egy esetben ember is. Két minta azonban felkeltette a kutatók érdeklődését.

Medvéktől származhat

A két minta Indiából és a délkelet-ázsiai Bhutánból származott. Az indiai szőrszál aranybarna színű és állítólag egy olyan állathoz köthető, amelyet egy indiai vadász lőtt le 40 évvel ezelőtt. A vadász beszámolója alapján az állat viselkedése alapvetően különbözött a jól ismert barnamedvéétől. A másik vörösesbarna szőrmintát egy magasan fekvő bhutáni bambuszerdőben találták.

A vizsgálatok során kiderült, hogy ezeknek a mintáknak több részlete is egy régen élt jegesmedve genetikai állományának egyes szakaszaival egyezett meg 100%-ban. A pleisztocénből (jégkorból) származó jegesmedve - amelynek génjeit egy több mint 40 ezer éves fosszilizálódott állkapocscsontból nyerték ki – genetikai felépítését tekintve különbözik a ma élő jegesmedvétől.

Jetihez kötött lábnyom a Mount Everest közelében Forrás: Getty Images/Topical Press Agency

A kutatóknak két elképzelésük van a minták eredetéről: vagy egy eddig ismeretlen medvefajhoz tartoznak, vagy már ismert medvék keresztezéséből született állattól származik. Ha az utóbbi eset igaz, akkor egy olyan fajról lehet szó, ami közvetlenül a barnamedve és a jegesmedve szétválását követő időszakból származik (amikor a két új faj még tudott szaporodni egymással). Pontosabb eredmények megismeréséhez azonban további kutatások szükségesek Bryan Sykes szerint.

A legutóbbi kutatások szerint a jegesmedvék és a barnamedvék fejlődése kevesebb mint 500 000 éve vált el egymástól. Korábban úgy vélték, hogy ez a szétválás nagyjából 5 millió évvel ezelőtt történt meg.